Mire jó egy Lotus? Például sört szállítani

Sokan úgy vélhetik, ha egy autós újságírónak mindig van tesztautója, akkor teljesen felesleges saját kocsit tartania, hiszen minek, úgyis csak porosodna valahol. Nos, ez egyáltalán nem igaz, egyrészt a látszat ellenére sincs minden nap tesztautó - és általában akkor nincs, amikor nagy szükség lenne rá -, másrészt évtizedes, személyes tapasztalat, hogy a sajtós járgányokkal szinte mindig történik valami. Eladják, összetörik, céges programot szerveznek rá, elromlik - bárki elhiheti, könyvet tudnék írni ebben a témában. Egy szó, mint száz, nekem is van privát kocsim, és nem titok, hogy 145-ös Alfát szerettem volna, aztán egy Peugeot 306-os lett belőle.
Hogy miért? Bár egyedül élek, és a családon kívül kutyám sincs, így bőven megtette volna valami vagány, kétüléses kis sportkocsi, egy korai Mazda MX-5, netán egy Fiat Barchetta, ám úgy voltam vele, az érzelmeken alapuló autóválasztást csak a veteránok között gyakorlom. A hétköznapi autóm a lehetőségekhez mérten legyen ésszerű és praktikus, például fontos, hogy tudjak vele menni vásárolni, mert havi szinten tervezek előre, és ilyenkor nem két kis szatyorral távozom a pénztártól. Mivel a kombikat és a gnóm törpelimuzinokat nem kedvelem, vásárlásnál a 3 és 5 ajtós karosszériákat kezdtem nézegetni, és amikor az Alfákkal kudarcot vallottam, feltűnt a színen a kis 306-os - és fennmaradt a rostán, mert a célnak tökéletesen megfelel. A mai napon azonban kicsit szomorú lettem. Ennek oka a mellékelt fotó, egy Lotus Elise belseje, az anyósülésen egy hordó sörrel. Kétségtelen, nem kimondottan elegáns módja ez a bevásárlásnak, de úgy látszik, anno kár volt aggódnom, meg lehet ezt csinálni. Bátorság kérdése az egész. Ezek után akit érdekel egy megkímélt állapotú, rendszeresen karbantartott Peugeot 306-os, jelentkezzen. MX-5 vagy Barchetta csere érdekel.