A 156 egyike az Alfa Romeo legendás autóinak
Az
Alfa Romeo 156 még ma, több mint 20 évesen is sok szÃvet megdobogtat, a modell hatalmas rajongói tábort épÃtett fel magának. Nem véletlen, a 156 ugyanis a mostanság egyre népszerűbb sportszedánok egyik elsÅ‘ képviselÅ‘je volt, az érzelmes olasz dizájn után pedig sok fej megfordult annak idején - sÅ‘t, még most is. A szakmabeliek és a vásárlók egyaránt kedvelték, de hogy létrejöttét megértsük, vissza kell utaznunk az autógyártás korai éveibe.
[BANNER type="1"]
Az elÅ‘kerék-hajtású Alfasud egy kiállÃtáson
A huszadik század elején egyértelműnek számÃtott, hogy az autók kerekei hátul hajtottak. Az Alfa Romeónál elÅ‘ször az elsÅ‘ világháború után támadt az ötlet, hogy egy elsÅ‘kerék-hajtású modellt fejlesszenek - ez lett volna az 1900, az '50-es évekre azonban, mire sorozatgyártásig jutott a modell, a cég meggondolta magát, és a motor erejét a hátsó tengelyre vezették. Az elsÅ‘kerekes megoldásról azonban nem mondtak le, inkább egy kisebbik, a Giulietta alá pozicionált modellben szerették volna ezt bevezetni. Számos terv tűnt el a süllyesztÅ‘ben, mire 1972-re megszületett az Alfasud, az elsÅ‘ Alfa Romeo, ami elsÅ‘kerék-hajtású volt.
Megjelenésében és vezethetőségében is dinamikus volt a 156
A modell és az annak gyártására szolgáló létesÃtmény tervezését Rudolf Hruskára bÃzták, aki szerint a luxuskompaktnak egyértelműen elöl kellett hajtania, valamint öt személyt és jó sok csomagot el kellett tudnia szállÃtani. Hogy elöl hajthasson az autó, laposabb motorra volt szükség, Ãgy esett a választás az öthengeres, 1,2 literes boxerre, ahol a hengerek egy sÃkban helyezkednek el. Az üzemanyag-tartály a hátsó ülések alatt kapott helyet, Ãgy a csomagtartó 400 literes űrtartalommal büszkélkedhetett. A modell olyan népszerű lett, hogy majdnem annyit adtak el belÅ‘le 12 éves pályafutása alatt, mint amennyit elÅ‘tte az Alfa Romeo megalakulása óta az összes modelljébÅ‘l értékesÃtett: több mint 900 ezret.
[BANNER type="2"]
A dÃzelmotorok is szépen teljesÃtettek
1986-ban aztán privatizálták a vállalatot, Ãgy került a Fiat-csoporthoz. Az akkori trendeknek megfelelÅ‘en racionalizálták a termelést, egységesÃtett és szabványosÃtott megoldásokat vezettek be, a szigorodó szabályozói környezetnek való megfelelést pedig az alkatrészek megosztásával és újrahasznosÃtásával érték el. A vásárlóknak azonban nem tetszett az unalmas, nagyrészt hasonló autókból álló kÃnálat, és a piaci igényeknek megfelelÅ‘en ismét egyedibbé váltak a kocsik. Az Alfa Romeo számára ez a gyökereikhez, vagy legalábbis az addigi legnagyobb sikersztorijukhoz való visszatérést jelentette, Ãgy jelent meg újra az elsÅ‘kerék-hajtás a 145-ben és 146-ban, a 155-ben (aminek GTA kivitele 1993-ban DTM bajnoki cÃmet nyert), a Pininfarina által tervezett 164-ben - és persze a 156-ban.
Összetéveszthetetlenül Alfa Romeo
A 156-os egy domináns Alfa pajzzsal az orrán érkezett, a kerekekre lapuló első sárvédők már messziről jó kanyarstabilitásról árulkodtak, a diszkréten elrejtett kilincsek és a fém és üveg részek összjátéka pedig egy áramvonalas, kupés kinézetet adott a szedánnak. Az olasz autótervező, Walter de Silva szerint az autó
akkor is mozgásban lévőnek tűnt, amikor egy helyben állt.
A páratlan vezetési élményrÅ‘l újfajta anyagok, például a magnézium használata gondoskodott, a felfüggesztéseket pedig aprólékosan hangolták úgy, hogy figyelemreméltó kanyarvételi képességekkel rendelkezzen a modell. ErÅ‘források terén többek között egy Busso V6-os és Twin Spark duplagyújtásos, hengerenként négyszelepes motorok közül lehetett választani, a 156 világszenzációja azonban a common rail technológia volt: az elektromos szabályozású rendszer, ami egymástól függetlenül állÃtotta be a dÃzel üzemanyag nyomását és fecskendezte azt be, elsÅ‘ként itt debütált. Az 1,9 és 2,4 literes dÃzelmotorokkal felszerelt változatok elnyerték az autós újságÃrók tetszését, elmondásuk szerint akkor elÅ‘ször kÃnált dÃzelmotor benzineshez mérhetÅ‘ teljesÃtményt és halkságot. A nem sokkal a modell bemutatása elÅ‘tt feltámasztott versenyrészleg, az Alfa Corse tapasztalatainak, az innovatÃv technológiáknak és az izgalmas stÃlusnak köszönhetÅ‘en mind az utakon, mind a versenypályákon remekelt a 156, a Gran Turismo bajnokságokban 10 év alatt 13 bajnoki cÃmet zsebelt be, 1998-ban pedig ez lett a márka elsÅ‘ Év Autója dÃjas modellje.
5 hengeres boxer?
Egy boxer dugattyui milyenek lennenek, ha nem egysikben levoek?
nem tudom miben legendás ez, max annyira legendás mint bármelyik kortársa, szÃvet dobogtatni meg max akkor ha kacsázik elÅ‘ttem és felidegesÃt…
Amúgy az 1 kilincses megoldás egy szedánon ritka bután mutat, a hátsó traktus is, mint egy hozzáragasztott nagy banános doboz, mint bármelyik akkoriban. Egy E46 klasszisokkal karakteresebb és arányosabb, nem vagyok propeller fan, de ehhez képest ez a 156 játékautó
https://i.ebayimg.com/images/g/RBwAAOSwvWJc8aOm/s-l1600.jpg
és van egy gyanúm arra is, hogy 10 év múlva melyik fog 50-60ezer eurókat érni…ahogy most egy e30 m3 50-70 millió….a legendás gépek innen kezdÅ‘dnek. 156-osak mennyiért mennek?800kp? ‘:D
Ami viszont a régi modelleket illeti, ott sokkal inkább a bajoroknak van még pótolnia valója (dolgoznak is rajta rendesen, a 100 évfordulós ünnepségek 2016-ban, új classic központ Münchenben, minden évben stand a párizsi Retromobile-on, Essenben, és a stuttgarti Retro Classicsen, továbbá a Villa d’Este fÅ‘szponzora). De elég egy kiadósabb séta valamelyik nagy aukción (ajánlom a februári párizsi aukciós hetet, nekem ez évben a Bonhams volt a kedvencem http://egzostive.com/bonhams-paris-2020/ ), és azért nem lenne kérdés az Alfa stabil pozÃciója (a Bonhamsnél egy Alfa 75 IMSA versenyautót taksáltak 200.000 euróra, igaz nem vitték el, a 1955-ös 1900 SZ viszont 800.000 euro felett kelt el).
De ez nem egy egzakt tudomány, pl a 635CSI cápa alig 18.000 euróért kelt el, pedig többre gondolná az ember.
Ja igen, ezek nyilvános aukciós árak, és ezért kifizetett összegek, ami azért érdekesebb mert nem csak egy álmodozó tulaj irreális árelképzelése, mint sokszor a scouton.
A legendához szerintem is kicsit több kell mint egy év autója cÃm, egy forradalmasÃtó technológia (common rail) világpremierje, némi sportsiker meg egy dögös kasztni. Viszont az Alfa történeteében egy valódi fordulópont volt, mert itt indult be a márka felemelkedése és elválása a Fiat tömegmodellektÅ‘l.
Ha kicsit belegondolsz, a korabeli német konkurensek (A4 B5 és C Klasse (w202)) mellett igen jól festett, bár a paletta teteje nem volt annyira erős.
Az E46 egy igen erÅ‘s játékos volt (bár az ltalad linkelt szétvarrott példány nem annyira jön be nekem), de ez nem von le az Alfa érdemeibÅ‘l. E46-ost is találsz szinte ingyen, ilyen a piac alakulása. Értékvesztés amÃg a gazdasági totálkár ki nem szedi a többséget, majd a pár túlélÅ‘ szép példány ára elkezd fölfelé emelkedni ( ahogy a ritka E30-asoké is).