Hirdetés

Olcsó autót keresel? Tudsz ennél jobbat?

Suzuki Swift 1.3 GLX CD AC, 2008 használtteszt

Akkor olcsó egy autó, ha fenntartani sem kerül sokba. A Swift ilyen, legfőbb előnye továbbá, hogy van belőle bőven, ezért jó eséllyel találunk belőle megkíméltet is.

Utólagos alufelnis, még ma is mutatós. A jobb első sárvédő a fotó szerint erősen újrafújtnak tűnik – ettől azonban még nem érdemes megriadni, közel 10 éves autón egy parkolási sérülés miatt átfújt elem nem tragédia

Az első hazai Swift a magyar autópark számára maga volt a megváltás, az elérhető “nyugati autó, ami persze eredetét tekintve távol-keleti, gyártási helyét illetően pedig épp magyar. De a KGST-éra után a legtöbbek számára adta meg az új autó vásárlásának lehetőségét. Zömében puritán volt, kevéssé értékelhető utasvédelemmel, ellenben legendás megbízhatósággal és elnyűhetetlenséggel. Aztán jött 2005-ben az első Global Swift, amit már nem elsősorban a hazai piacra szántak. Hiperugrás volt elődjéhez mérten: korszerű forma, kellően tágas, a kategóriában gusztusos beltér, akár 6 légzsákkal, de már a csak elsőkkel szerelt verzióknál is 4 csillagos utasvédelemmel. Siker is lett, jól fogyott. Aztán 2010-ben jött a második, idén a harmadik Global Swift, s ezekből – a piac összeomlása, majd átalakulása miatt – nem fogyott már annyi, persze a legújabbnak még van ideje szép számokat hozni.

Hirdetés

Nem egész 3,7 méter hosszú, 9 méter a fordulóköre, ami igencsak jó, a 2,48 méteres tengelytáv sem rossz érték

Ami viszont a hazai – korlátozott fizetőképességű – vevőknek fontosabb, az például az, hogy

a 1,5 millió forint alatti tartományban a Swift örök Jolly Joker.

Általában nem úgy találnak rá az emberek, hogy beleszeretnek, hanem úgy, hogy nekik autó kell. Olcsón, keveset futott. És ennek az örök és csöppet ellentmondó elvárásnak legkönnyebben a Swift tud megfelelni. Legyen szó akár az 500 ezer forint alatti tartományról, amibe természetesen csak a hazai ősmodell tud beleférni, de az ma már akár klímásan és légzsákokkal is (az utolsó szériákból). Az első Global Swiftek 1 millió forint alatt már simán megcsíphetőek, ha pedig van 1,5 millió forintunk, a 2007-es frissítés utáni, akár keveset futott példányok közül is válogathatunk. Igen, valóban válogathatunk, míg a legtöbb egyéb modellnél alkalmi ajánlat, ha találunk egy koros, de keveset futott példányt, Swiftből jellemzően több ilyen is akad, egyszerre.

Elöl egészen jó a helykínálat, a beltér műanyagjai természetesen mind kemények

Tisztességes méretűek, de nem túl markáns tartásúak az ülések – legalábbis az alapmodellekben

Most mi is egy ilyenbe futottunk bele. Családi örökség, jelenlegi tulajdonosai nem egész 30 ezer kilométerrel kapták meg egy-két évvel ezelőtt, most is alig több mint 40 ezer kilométer van benne. Eladják, mert izgalmasabbra vágynak. A Suzuki ugyanis semmilyen meglepetéssel sem tudott szolgálni. Igen, ilyen, kiváló dolgozó, de hamar rá lehet unni. Főként, ha autópályázna vele az ember, ott ugyanis csak a kötelezőt tudja. De kell több? Ezt mindenki saját maga kell megválaszolja, egy biztos, a Swift egy kicsi saját maga ellen játszik. Városban és országúton – főként akkor, ha nem ülünk bele kettőnél többen – olyan könnyedén és olyan jó vezethetőséggel megy, hogy utána autópályán csak nézünk. Itt a vége? Pedig nem, nincs vége 130-nál a Swiftnek, elkergethető óra szerinti 180 km/óra közelébe is – nyilván Németországban, de azért nem ez a legjobb hosszútávfutó. Átlagos, hétköznapi használatra azonban teljesen korrekt választás.

Swift ütőkártya a megbízhatóság mellé, hogy nem nehéz szerény futásút találni

Újszerű, az óraálláshoz passzoló bőrkormány és váltógomb. A múlt lekérdezése persze ilyenek mellett sem maradhat el!

A ma is divatos vasalóforma belsejében persze olcsó hatású műanyagokat találunk, mind kemény. A GLX szintben bőr a kormány, elektromosak az első ablakok és a fűtést is adó külső tükrök, kormányról vezérelhető a CD-rádió, az ülések nem rosszak, már addig, amíg nem találkozunk egy Swift Sporttal, ami ebből a generációból még csakis háromajtós, szívó 1,6-os és imádni való. Na ja, de azt nem fogjuk megkapni ennyiért és ennyi kilométerrel. Meg abba csöppet kényelmetlenebb akár csak gyerekeket ültetni hátra, itt pedig felnőttek számára sincs gond a ki-beszállással. Hivatalosan ötüléses a Swift, amiből kisautós szokás szerint annyi igaz, hogy négyen el lehet benne lenni. Bár hátsó ülés amúgy formázásával és középső fejtámaszával még egészen alkalmasnak tűnik a “háromszemélyezésre, a belső szélesség már csak visszafogottabban. Korlátozott méretű a csomagtér is, alapesetben 213 literes, az álpadlóval küszöbmentes, padlórekeszes, üléshajtással sík padlót adó, de nem túl nagy. Igaz, a 2010-ben érkezett utód kettes Global Swifténél 2 literrel nagyobb. Ezért is lesz/marad leginkább városi autó a Swift.

Változó szelepvezérlésű és persze a kor divatja szerint láncos az 1,3-as motor. Élénk, fogyasztása 6-7 liter körüli. Utóbbi érték városban és autópályán adódik

Csempészerekeszt, ülésdöntés után sík padlót csak a jobb felszereltségeknél kapunk, öt ülés mögött a Swift csomagtere nem túl nagy, 213 literes

És mit kért ez a Swift az elmúlt 9 évben? Leginkább olajakat és szűrőket, meg egy új, pontosabban másik váltót. Az ötfokozatú kézi ugyanis akadósan vette az egyest. Ez eredeti tulajdonosát, aki valaha vette, nem olyan nagyon zavarta, aki viszont megörökölte tőle a Swiftet, az úgy döntött, cserélteti egy bontottra. Most a váltó pont úgy kapcsolható, ahogyan a kopásmentes váltógombhoz illik, hibátlanul. A hátsó horzsolásokat és a hajszálnyit lógó első lökhárítót leszámítva ez a Swift, pontosabban egy Swift 40 ezer kilométerrel még nyilván hibátlan kell legyen, az is. Persze az is nyilvánvaló, hogy az ilyen keveset futottak a rájuk jellemző 1,5 millió forintos árral kifejezetten a kilométerfóbiás óraállás-fetisisztáknak szólnak. Kettes Global Swift kapható olcsóbban, illetve ennyiért már a Sport is megcsíphető, de ha épp arra van szükség, lehet találni automata, pontosabban az 1,3-as motor esetén robotizált váltósat is. Tudom, mindenki leszólja azt, pedig tudja hibátlanul is tenni a dolgát, ha elfogadjuk, hogy igazából az is csak egy hagyományos váltó, (leégethető) kuplunggal és elektrohidraulikus vezérléssel. Valódi automatát a tényleg ritka 1,5-ös kapott csupán, abból is találhatunk, de a kettes Global Swift leginkább 1,3-as, akár Fiat eredetű dízel. Használtan persze leginkább az alap benzines ajánlható, turbó nélkül, de 92 virgonc pacival.

Városban kifejezetten élénk, autópályán épp elegendő a Swift. Kormányzása a motorhoz illő, futóműve eltalált, a Swift 12 évvel bemutatása után is bőven szerethető

Hirdetés

Hozzászólások

  • 2017.11.14. at 07:28
    Permalink

    Üdvözlet..!
    Én kimondottan használt suzuki swiftet vennék, de részletre aminél fogva bevállalnék olyan havi 10-12 eFt törlesztést ennyit enged a nyugdijam..
    Várom válaszát..

    • 2017.11.14. at 21:01
      Permalink

      annyit nem árt tudni, hogy ne 1.3-as swiftet vegyen, hanem inkább 1.5-t. Vagy 1.3-ast 100 ezer km-el, ahol már cserélték a váltócsapágyat/kuplungot, mert az 1.3-as alulméretezés miatt megadja magát 60-70 ezer km körül (+-10 ezer km), ami egy gyors 100 ezer forintos javíttatás (ha szervízben csináltatja 160 ezer huf). Van is cikk erről a neten, utána lehet nézni.
      A másik, hogy figyelni kell és lekérdezni, hogy az adott használt swift (ha 2005-2009 körüli), MINDEN VISSZAHÍVÁSON ott volt-e. (legfőképp zárszelvény rozsdásodás/kárpit cserén, mert idő előtt kirohadhat akkor a hátulja).

  • 2017.11.14. at 15:45
    Permalink

    Korrekt kis autó – megfelelő felhasználási mód mellett – tolerálható hibákkal. Az autópálya valóban nem a terepe; semmi komoly gond de a mérete, teljesítménye, zajkultúrája miatt oda kevésbé ajánlanám. Ahogy több utassal vagy csomaggal országútra is csak nyugodt használat mellett kevés előzéssel; ehhez az 1.3-as motor teljesítménye tapasztalatom alapján – számomra legalábbis – kevés. Megszokást igénylő még a valóban kicsi (az alapmodell esetében nem osztottan dönthető és hatalmas lépcsővel bővíthető) csomagtér; a 180 centi felett korlátozott hátsó fejtér (a láb legalább elfér ha elöl alacsony, 175 alatti utas ül); valamint a sok helyen érezhetően spórolós megoldások. Utóbbiak közé tartozik például, hogy a hátsó lámpában csak az egész lámpatest kiszerelését követően lehet izzókat cserélni; nincs kialakítva a csomagtérben szerelőnyílás.

    Ugyanakkor el kell ismerni, hogy példás az összeszerelési minősége; a műanyagok tartósak; a kezelőszervek precízen működnek; a váltó pontos és az egész jármű tisztességesen tartós benyomást kelt. Két embernek városban vagy hosszabb távon – minimális pályázással – tökéletes megoldás és a csomagtér is elég.

  • 2017.11.14. at 20:11
    Permalink

    Nekem volt 2001-es 1.0GA-s Swiftem nagyon jó kis autó volt csak élm kanyarodott egy Fábia és kitört a motorja a baknál bontóban végezte szegény.Utána lett egy Wagon-r 1.3 VVT 2004-es ez már nem volt olyan mint a kis swift,városban megevett nyolc litert is.Mikor kijött a 2-es Swift nagyon megtettszet és 2007-ben becseréltem a Wagont egy Ga-s AC Swiftre.
    25 000-nél hátsó kerékcsapágyat kellett cserélni,utána komplett ablaktörlőcsere,aztán meg 68 000-nél hátsó lengéscsillapítócsere,most meg 71 000-nél a rükvercet nehezen veszi.
    Én főleg városban használom meg ritkán autópályán,fogyasztás olyan 6-liter körül.

  • 2017.11.16. at 14:07
    Permalink

    Olcsó autót keresel? Tudsz ennél jobbat?

    Tudok. Többet is. Mondjuk például egy full rozsdamentes, full plüss, full stílusos, full kényelmes, full szívóbenzines Peugeot 306 1.6 vagy 1.8.

    Össze nem lehet hasonlítani egy holmi szuzival.

  • 2017.11.17. at 08:41
    Permalink

    Már 1994-ben is jó volt a swift, mi a forma 1-re mentünk és autópályán tartotta a 140-et pedig 4 ember bent ült. Szóval bírják a tempót. És amúgy is 130 a tempó ami megengedett Magyarországon, felesleges BmW 🙂

  • 2017.11.17. at 09:50
    Permalink

    gacsfalvirobert:

    fos francia, mi? A szent fos, amit a szájadba kellene helyezni, hogy elmossa a még bűzösebb förmedvényt, ami árad belőled… idióta fasz, lefogadom, hogy életedben nem volt még francia autód. Vegyél Népautót, az való neked, te segg.

    • 2017.11.17. at 12:16
      Permalink

      Gondolom magának sem volt még, máskülönben nem írna ilyet. Az újak persze hogy jók, mert új. De a 2000 környékiek valóságos pénztemető. Váltóhibák, elektromos hibák, rozsdásodás és még sorolhatnám. Nincs olyan francia autó aminek ne lenne valami elektromos gyíkja. Szerelhetőség szempontjából minden túl van bonyolítva. A sok egyedi alkatrész miatt minden drága hozzá.
      Hahu-n le lehet szűrni a legolcsóbb autókra, 80%-a francia, nem hiába.
      Mellesleg a francia is népautó, ezt az alpári stílust meg nyugodtan meg lehet tartani otthonra.

  • 2017.11.17. at 13:30
    Permalink

    zibuprofen@gmail.com:

    Rosszul gondolja. Történetesen egy 2001-es, utolsó évjáratú 306-os benzines autóm van egy Ford és egy Volvo mellett. Elképesztően szerethető, közvetlen, megannyi akkori és mai autónál kényelmesebb, jobb vezetési élményt adó típus. Egyszerű szívó benzines motor, az összes felmerült típushiba ki lett küszöbölve. Elektromos hiba? Néha nem nyílik a központi zár, talán az elem merül az irányítóban. Másról nem tudok. A váltó franciásan puha, de abszolút kezelhető és rövid idő alatt megszokható. Jó lenne már elfelejteni végre ezt a kibaszott, istenverte, tipikusan magyaros előítélet és sztereotípiát, ami a francia (és mellette az olasz) autókat illeti. Elmúltak a ’80-as évek, ébresztő!

    A PSA termékei ha népautók is, soha nem voltak az igénytelenség, olcsóság, zérus vezetési élmény szinonimái. Szemben egyes német gyártók termékeivel. Ha nem tetszik az alpári stílusom, skip it!

    • 2017.11.19. at 22:29
      Permalink

      Egyik autó szarabb mint a másik, így ha soha nem volt jó autója, akkor honnan tudja, hogy az mi fán terem?
      Az a legrosszabb amikor a dilettantizmus primitívséggel párosul. 🙂

Vélemény, hozzászólás?