Vad igényesség – Volvo V90 Cross Country teszt
Volvo V90 D5 AWD Cross Country Pro teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A svéd lazaság és igényesség mintapéldánya lett a Volvo V90 Cross Country, ami az utastérben luxusban fürdet, miközben a homokban driftel.
Terepjárós köntöst kapott a V90, ezzel létrehozták az egyik legmenőbb flottaautót valaha. Méltóságteljesen falja a kilométereket az emelt Cross Country, a világból kimennénk vele
Luxus, vad köntösben. Az XC90 volt az első újkori Volvo modell, ami a svédek vadiúj dizájnvonalát és felszereltségét bevezette. Igényes modelljeikkel korábban is a prémium szegmenst kergették, ám csak most tudtak igazán célba érni, és a luxus érzését más szintre emelni. Az új V90 is (és persze az S90 szedán is) ezt a luxust örökölte, mindkettő vallott is már nálunk, részletesen kiveséztük őket. A svédek azonban legbelül a szó legnemesebb értelmében elvetemültebbek ennél. Elsőre komoly arcukat mutatják, aztán mélyebb ismerkedés után derül ki, mennyire jófejek. Ugyanez a helyzet autó téren is: az alap V90 luxusához hozzáöntöttek egy jó adag vadságot és puritánságot, így jöhetett létre a V90 Cross Country, ami a terepkombik különleges szegmesében indul harcba a Mercedes-Benz E-oszály All-Terrain és az Audi A6 allroad quattro ellen, de kitágítva a kört akár az új Opel Insignia Country Tourer is játékos. Vajon négy hengerrel és mindössze 1969 köbcentivel is menni fog a Volvónak?
Szép és finom tapintású a körbehúzott műanyagozás, de durvább terepen félteném. Hátul króm kipufogóvégek és ezüst alvázvédő elemek vadítják
Műremek. Az új Volvo V90 CC vonzza a szemet, ez nem vitás. Még az AMTS főpavilonjában is több kép készült róla, mint a mellette álló tuning Golfokról. Hiába dugtam el a parkolóban, ott is emberek vették körbe telefonjaikkal, pedig a Hungexpo területe tömve volt hazánk legszebb autóival. Akármerre jártam, az emberek nem bírták szó nélkül, számtalan dicséretet kapott. Sötétbarna fényezése komolyságot sugall, bár kevésbé emeli ki az autó fő látványosságát, a körbefuttatott műanyagozást. Utóbbi finom tapintású, de épp ezért strapabírása megkérdőjelezhető. A krómozott kipufogóvégek és a szálcsiszolt 20 colos felnik a ballonos gumikon mind a robusztusságra tesznek rá, és valóban meg sem kottyan neki egy kis terepezés. A vadabb köntös miatt az alapnál 3 mm-rel hosszabb, hasmagasságát 6,8 centivel emelték, ami nem kevés. Míg az alapmodell finom, a CC nem akar az lenni, legalábbis kívülről.
310 000 forint felárat jelent a valódi arcát csak napban megmutató juharbarna metálfényezés, míg több mint 1 milliót az egyedi 20 colos csiszolt felületű könnyűfém felnikészlet. T-alakú menetfényes adaptív LED-es fényszórói kanyarkövetősek
Igényesség, átgondoltság. Az utastér hangulata és a felvonultatott anyagok minősége elképesztő, még konkurenseivel szemben is, órákig lehetne elemezni a részleteit. Már ajtónyitáskor bőr- és faillat árad belőle, itt minden az, aminek látszik. Nincs csilli-villi, a körítés svédesen minimalista, határozott, komoly. Az egész olyan, mint egy ékszer, amit hozzáértő kezek évekig tervezgettek, rajzolgattak, miközben minden apró részlete felett megálltak gondolkozni. Ez az autó azoknak készült, akiknek van idejük elveszni a részletekben, és valószínűleg a célközönség ezt értékelni fogja. Az átgondoltság egyértelmű jele, hogy az üléseket hátrébb helyezték, mint az megszokott, így a be- és kiszállás könnyebb. A műszerfal tetejét érdes matt műanyag borítja, így az nem csillog vissza a szélvédőre. A hagyományos műszereket itt is képernyő válthatja, remek a szélvédőre vetítő head-up display, a Sensus infotainment rendszere pedig az Apple tabletek grafikájával kényeztet. Utóbbi a prémium szegmensben megszokottal ellentétben érintős felületű, gyors, összeszedett. A pasztel színek, a tökéletesen megkomponált hangjelzések, a lágy hangon beszélő navigáció, a finom érintésre is reagáló képernyő könnyen elvarázsol. Egyetlen hibája, hogy szinte mindent erről a képernyőről tudunk csak kezelni, gomb alig maradt a középkonzolon, így figyelemigényes, ami vezetés közben zavaró.
Nem kicsi, mégis sportos fogású a volán, amihez párba a legjobb komfortüléseket kaptuk, masszírozó funkcióval, derék- és oldaltámasszal, combtámasszal. Középen 12,3 colos érintőképernyőt kapott, de a hagyományos műszereket is digitális kép váltja
Ahogy megannyi Volvo modell, a V90 Cross Country is az érzéseinkre szeretne hatni, így valódi fa- és bőrborításokat ad, még a középkonzol takaróin is az erdőt érezhetjük. Az egész tetőn végighúzódó, dönthető és első felével elhúzható, komoly feláras tetőablakon finoman szűrődik be a fény, a térhatást komolyan kitágítva
Többre hivatott. A teszthét alatt leginkább városban használtam, és ott egyértelműen idegenül érzi magát. A szegmensben egyedülálló módon négyhengeres D5 csúcsdízel nagyon nehezen indítja meg a közel 2 tonnás kasztnit, ha viszont jobban rálépünk a gázra, akkor bólogatósan gyorsít. A stop-start is idegesen állítja le és indítja újra, 8 sebességes Geartronic automatája mai szemmel egyértelműen lassan reagál és kapcsol. Ha viszont már megindult, könnyen kifutunk belőle a világból, hisz akármilyen nagy tempónál is magabiztos marad a futása. Ez a motor, no meg a magasra húzott könyöklő és az akár önvezetésre is képes IntelliSafe Assist sofőrsegéd mind-mind arra született, hogy beleüljünk, és 5 óra autópályázásnál előbb nehogy kiszálljunk a kocsiból.
Kiemelendőek a Bowers and Wilkins minőségi hangszórói, amiknek a hangzása elképesztően tiszta. Megunt zenéim is új értelmet nyertek vele, olyan hangok kerültek elő, amikről eddig nem is tudtam. Kitágíthatjuk a hanghatást vagy akár a göteborgi koncertterem akusztikáját élvezhetjük autónkban. Ez annyira svéd, mint az elrejtett svéd zászló az anyósülésen
Erőből. Persze nem lenne Cross Country, ha nem lennének nagyszerű tereptulajdonságai is. Gyémántmintás módválasztóján már az Eco, Normal és Dynamic mellett Off-Roadot is választhatunk, ami csak alacsony sebességnél működik, cserébe viszont a motort, a hajtásláncot és a hátsó légrugót is terepezéshez optimalizálja. Sőt, még lejtmenetvezérlőt is kapott. A D5 237 lóerejét és 480 Nm nyomatékát összkeréken át küldi az aszfaltra. Zordabb terepen is gond nélkül boldogul 20 colos felnijein feszülő ballonosabb gumijaival, továbbá ad egy biztonságérzetet a tudat, hogy átmegy mindenen, ha kell. Lehet, hogy terepes karakterének tudható be az a nyersség, ami nem illik bele az összképbe, vagyis inkább a prémium körítésbe. Például a váltókart erőből kell hátrahúzni, vagy ott vannak az ajtók, amiket szintén nagy lendülettel kell becsapni, mert képesek nyitva maradni. A Cross Country sajátossága, hogy az emelt hasmagasság miatt magasabbra kell emelnünk a lábunkat, és egy alapból is vaskos, magas küszöböt kell átlépnünk. A műszerfalba és a küszöbbe is többször sikerült beverni a lábam.
Alá kell rúgni. A Lada Club Hungary-s srácokkal jót nevettünk az A pavilonban, mikor rájöttünk, hogy a megszokott láblendítés helyett a csomagtérnyitáshoz szó szerint a lökhárító alá kell rúgni. Náluk ez a kifejezés ugye más értelmet kap. Azonban ha összkerekes driftről van szó, a V90 CC-t sem kell félteni, laza talajon legalábbis semmiképp. Meglepően játékos
Hátul is jó. A V90 Cross Country sofőrös autónak is elmegy ekkora hátsó lábtérrel és dedikált tapipados klímavezérlőjével, közben méretes puttonnyal is szolgál, karakteréből adódóan pedig nem csak az autópályák belső sávjának hőse lehet, hanem terepen is hatalmas móka csapatni vele. Főleg a menetstabilizátor sport fokozatában. Ha a kiforratlannak ható négyhengeres dízelmotort hozzáadjuk a képhez, akkor tesztautónk 17 433 000 forintos alapára már kompromisszumosabb, de mivel tudjuk, hogy a Volvo aranyárban méri a kiegészítőket, összekonfigurálva közel 26 milliós a tesztalany. A konkurensekre rálicitáló igényes körítést viszont senki nem veheti el tőle, sőt azt a kisugárzást sem, amitől nem éreztem méltónak magam hozzá. Ezt úgy is csak a volvósok érthetik.
Árával is prémium, cserébe többcélú óriás terepkombi a Volvo V90 Cross Country. Imádni való a hátrafelé elnyújtott kasztni, a rövid első és hosszú hátsó túlnyúlással
Egyetértek veled,a BMW és az Audi belül egyszerűen igénytelen, már ami a formavilágot jellemzi, bármilyen drága anyagokat használnak is.Ez a Volvo egy fokkal szebb, csak valahogy semmilyen érzelmet nem mozgat meg bennem a belseje.Olyan,mintha egy előre beprogramozott acélrobot,egy jégtömbből vájta volna ki.A végtelenségig steril.Szerintem a Merci sokkal elegánsabb,lágyabb,szerethetőbb formát produkál…
Nem tudom, az Audinak és a BMW-nek nem volt ciki berakni. Az Audi nem tette meg. és valóban kimaradt az A4ből is, de meglepne ha presztízsből tenné, mert a többiek viszont gond nélkül downsizeoltak (lásd az alább idézett E300d).
A Volvot külön húzza az az ág, hogy nincs olyan modellje ami feljavítaná a flotta co2 értéket, így minden grammra oda kell figyelniük. De ismerve a volvo vevőket nem is lenne értelme erősebb motornak, mint a D5. Dízelt nyugaton azért vesznek mert alacsony a Co2 és a fenntartási költségek pl co2 alapú adók és LE alapján számolt biztosítás). És a nyomaték miatt ott van lóerő ahol kell.
Az A6-ban valóban van V6, csak a felszereltségben nagyon látszik a kor. Kinek mi a fontos.
Ja ez egy V90 CC botsánat …
Ezt így kijelenteni elég merész … tekintve hogy az új A4 be se került bele az a szóban forgó motor . Egyébként meg nem tudni az Audi stratégiáját … van az a kategória amibe már ciki belerakni egy sor4 es traktor motort …mondjuk a Volvonak nincs is más diesel motorja csak sor 4 . Így ha akarna se tudna mást beleszerelni szerencsétlen XC90be .
És hát ugye nem az a lényeg mi miért van hanem az hogy a fő konkurensben igenis van V6 Tdi motorja olyan áron mint amennyiért ez a sor4 van az Xc 90-ben .
Gondolom most kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy a motorpalettát modernizálják. Ha nincs a TDI botrány, akkor már régen lecserélték volna az új sornégyes ikerturbós 240TDI-re, amit a Passatban mutattak be…
Audi A6 Allroad quattro V6 3.0 TDI Stronic 218LE 😉 😀
„A szegmensben egyedülálló módon négyhengeres D5 csúcsdízel” Ebben a kategóriában csak négyhengeres kapható. A Volvo volt az egyetlen amelyik nemrég egy igényesebb öthengeres kétliteressel próbálkzott, de valahogy nem visszhangozta az újságíró-társadalom, hogy a német prémiumgyártóknak lőttek volna. Mindenesetre a máshol sem kap ilyen teljesítményű motort (25d, E300d) az ember több hengerrel.
Ez az autó nagyon rendben van, de szerintem annyira nagyot ugrottak az árával, hogy sok XC70 vevő fog lemorzsolódni, féleg hogy most az Xc60-as is másfélszereséről indul.