Vajon elég olcsó a legolcsóbb, új villanyautó?

Egyáltalán nem mindegy, hogy honnan közelítek a Leapmotor T03 felé. Ha a legolcsóbb villanyautóként hivatkozom rá, akkor sokkal engedékenyebbnek kell lennem, hiszen az olcsó egy nagyon jó fűszer. Viszont egy 7,5 milliós új autóként vizsgálva is megállja a helyét? Hiszen utóbbi esetben már számos, konkurens modell bukkan fel a horizonton, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni, főleg a rendkívül árérzékeny magyar piacon. De akkor hol az igazság? Ahhoz, hogy ezt megértsük, az alapoknál kell kezdeni.

Apró cukiság

A belépő szintű villanyautók döntő többségéhez hasonlóan a T03 formaterve is a cukiságfaktorra helyezi a hangsúlyt. Az orrán a kerek lámpák jól állnak neki, a nappali menetfény LED-es, viszont a fényszóró halogén. Az embléma mögött található a kombinált AC és DC töltőnyílás, valamint a rendszám alatti kis négyzet is árulkodó, ez a távolságtartó tempomat szenzora. A két kerék elé azért odabiggyesztettek egy-egy kamu légbeömlőt, nehogy túl unalmas legyen a lökhárító. A T03 oldalán az egyetlen látványosság az apró "EV" plakett a tükrök előtt. Hátul a két lámpatestet összekötő, fekete csík közepén, feliratként jelenik meg a márkajelzés, a tökéletes szimmetriát pedig kizárólag a csomagtér-ajtó jobb alsó sarkára biggyesztett típusnév töri meg. Még ablaktörlő sem jutott hátra, sőt, elöl is be kell érni egyetlen lapáttal a spórolás jegyében.

Sok jó ember kis helyen is...?

A 14 centiméteres hasmagasság miatt meglepően könnyű előre beszállni. Az első sorban a fotelek komfortérzete is tűrhető, de a 7 millió forintos új autók mezőnyében már túl olcsónak hat. Az 1,65 méteres szélesség miatt pedig rendkívül közel kerültek egymáshoz az ülések, két testesebb személy válla könnyedén összeérhet. A hátsó üléssor már az átlagos testalkatú felnőtteknek is szűkös lehet. A formaterv miatt a fejtér bőven elég, a lábtér viszont a fapados repülőgépeket idézi. Sőt, nem túlzok, ha azt mondom, azok nagyobb szabadságot kínálnak. A magamra állított sofőrülés mögé csupán úgy fértem be a 180 centis magasságommal, hogy a térdem súrolta az első fotel háttámláját. Mindez bocsánatos bűn lenne a legolcsóbb városi kisautónak, de 7 millió forintért már jóval nehezebb elnézni. A 210 literes csomagtartó a hátsó ülések lehajtásával 880 literre bővíthető. A háttámla kizárólag egyben dönthető, illetve sík padló sem alakítható ki. Továbbá a töltőkábelek és a kötelező tartozékok is itt foglalják a helyet, mivel a T03 orrába még egy minimális méretű frunk sem jutott. A műszerfal letisztult, alig találni rajta fizikai kapcsolót. A 8 colos digitális műszeregység korrekt felbontású, csak a legfontosabb információk szerepelnek rajta, variálni nem is lehet. Ugyanakkor számomra komoly hiányosság, hogy az akkumulátor töltöttségét nem írja ki százalékban, csupán a szoftver által kalkulált hátralévő kilométert. A középen található 10,1 colos érintőképernyő felbontása ránézésre legfeljebb HD minőségű. Ezt független mérés is bizonyítja, miszerint 1024×600 pixel, vagyis WSVGA, ami a HD-nál is gyengébb. Ismét nem probléma a legolcsóbb elektromos kisautóban, de 7,5 millió forintért én a Full HD-t már elvárnám 2025-ben. Persze, ez önmagában nem lenne óriási hiba, de az elhelyezése miatt napsütéses időben szűk az a betekintési szög, amelyből minden információ pontosan leolvasható. Ha csak minimálisan a sofőr felé döntötték volna a kijelzőt, ez a probléma fel sem merülne. Mind közül azonban számomra a legfájóbb hiányosság, hogy sem az Android Auto, sem az Apple CarPlay nem futtatható a gyári szoftveren, még kábellel sem. Az importőr a tesztautóba ugyan rakott egy utólagos átalakítót, amivel életre lehet hívni a tükrözést, de ilyenkor a kormányon lévő gombok sem működnek megfelelően, illetve többször is összeomlott a rendszer. Tudom, nem mindenki használja ezt a funkciót, nekik jó hír, hogy a rádió és a bluetooth kapcsolat átalakító nélkül is adott. Ugyanakkor a tolatókamerát mindenképpen ki kell emelnem, mivel kifejezetten szép képet mutat az érintőképernyőn, még számos több tízmillió forintos autóhoz mérten is. Emellett örömteli részlet a négy elektromos ablak, a sofőroldali ajtópanelen mindegyik külön gombot kapott. A napfénytető viszont lehetne feláras extra, hogy spórolhasson még néhány százezer forintot aki nem igényli, de azt meg kell hagyni, hogy jelentősen növeli a térérzetet.

Milyen vele közlekedni?

Városi villanyautóként kifejezetten jól használható a T03. Mindössze 95 lóerő hajtja az első kerekeket, és a 12,7 másodperces nullaszáz sem túl acélos, viszont 50 km/órára még ECO módban is néhány másodperc alatt felugrik, vagyis a dinamikus közlekedés simán kivitelezhető vele. Elöl McPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztést kapott, a menetkomfort pedig meglepően jó. Simább aszfalton szépen suhan, az úthibákat érezhetően nem szereti, viszont így sem rázza le az ember veséjét. Ugyanakkor egyértelműen városi közlekedésre hangolták, mivel 70 km/óra felett már esetlenül viselkedik a kanyarokban, hajlamos tolni az orrát, a 158 newtonméteres nyomaték pedig akár száraz aszfalton is elforgatja a kerekeket a menetpedál lepadlózásakor. Pozitívumok terén nem lehet szó nélkül elmenni a kiváló hangszigetelés mellett. Városi környezetben gyakorlatilag zéró gördülési zaj szűrődik be, ugyanez a helyzet a menetszéllel is. Utóbbi 90 km/óra környékén érkezik meg, akkor is főként az arányaiban nagy visszapillantó tükrök felől. 30 km/óra alatt pedig mesterséges zajt kelt kívül-belül, ezzel jelezve a gyalogosoknak érkezését. Tolatásnál pedig a mondhatni megszokott pittyegést hallatja a T03. A vezetéstámogatókból és a balesetmegelőzőkből adottak az EU által előírtak - se több, se kevesebb. Általában kedvelem őket az új autókban, viszont ebben szinte mindet kikapcsoltam, mivel nem szeretek a "technikával" harcolni vezetés közben. A sávtartó elképesztően agresszív, a felsőbbkategóriás, erő-visszacsatolással rendelkező szimulátorokat idéző módon rángatja a kormányt a felezővonal felé, ha pedig ellenállásba ütközik, 3-4 próbálkozás beriaszt az éberségfigyelő. Ezt ellensúlyozza, hogy az adaptív tempomat ügyes, bár kissé hirtelen, illetve a sebességtúllépésre figyelmeztető csipogást sem kell minden indítás után kikapcsolni, elég egyszer lenémítani. Fogyasztását tekintve a Leapmotor szerint 265 kilométert tudhat egy töltéssel vegyes környezetben, míg kizárólag városban ideális körülmények között 395-öt is ki lehet belőle hozni. Elővárosi és urbánus környezetben 195 kilométer megtétele után 24 százalék maradt benne, amivel a szoftver szerint még 67 kilométert tudtam volna menni. A késő őszi időben a klímát is csak addig használtam, míg kellemes hőmérsékletűre temperálta az utasteret, utána kizárólag a szélvédőt fűtöttem. A fogyasztása így 15,28 kilowattórára jött ki 100 kilométeren. Tölteni AC kábellel maximum 6,6 kilowattal lehet, míg DC oszlopról elméletileg a 45 kilowattot is tudja. Egy út széli, 22 kilowattos töltőn 20 kilowattos átlagot hozott, 24 százalékról szűk másfél óra alatt pumpálta tele a 37,3 kilowattórás akkumulátort.

Mennyibe kerül?

A Leapmotor T03 jelenleg a legolcsóbb újonnan kapható tisztán elektromos autó Magyarországon. A számok nyelvén kifejezve ez 7 790 000 forintos listaárat jelent, de a magánügyfelek 7 490 000 forintért juthatnak hozzá. További 180 ezer forintért legfeljebb a drágább fényezést tudják extraként adni, a tesztautó "gleccserkék" árnyalata is ilyen.

Összegzés

Összességében a T03 egy korrekt autó. Az apró, ámde annál idegesítőbb hibáival együtt is környezetbarát megoldást jelenthet a főként városban közlekedők számára, illetve azoknak is, akiknek egyszerűen nincs igényük ennél nagyobb autóra.  A 7,5 millió forintos vételár viszont már-már értelmezhetetlenül magas, főleg a magyar fizetésekhez mérten. Felsorolni is nehéz lenne, hogy ennyi pénzért mennyi okosabb, tágasabb autót lehet vásárolni benzinmotorral, amelyek ráadásul már jól bejáratott márkanevek alatt futnak. Ugyanakkor a céges e-autó támogatás - amíg még tart - némiképp segíthet az eladásokban, ha pedig valami hasonló érkezik a magánszemélyek számára is, akkor könnyen felkaphatja a piac.