OPEL OMEGA C

Igazi utazóautó (csak kibírja az utat), akár öten teljes menetfelszereléssel, kényelemben. Helyenként igen olcsó hatású beltéri elemek, a gazdag felszereltség előtanulmányt igénylő gomberdővel jár együtt. Méretei könnyen megszokhatók, hátsókerekes, így fordulékony, kezes. A felhasználóbarátság az Opel egyik nagy erénye, itt sem okoznak csalódást. Még a limuzin hátsó ülései is dönthetőek, a kombi kisbuszokat megszégyenítő raktérrel bír.

Minél fiatalabb, annál jobban felszerelt, és annál jobb anyagokból, körültekintőbben összerakott a beltér. Német vetélytársainál nem csak olcsóbb, de bőkezűbb is volt. A végén már sokkal. Dupla klíma, navi, bőr, tempomat, mi szem-szájnak ingere.

Egy jó ideig az egész takarékos, és tartós, 115 lóerős kétliteres töltötte be az alap benzines szerepét, egész ügyesen, majd méltó utódot kapott a 2,2-es formájában. A V6-osok egész tűrhetőek, fogyasztásuk már nem annyira. Dízel érkezett sorhat a BMW-től, ez ritka, de megér egy misét meg időnként egy hengerfej-felújítást, a házon belüli DTI-k gyengébbek.

Kész szerencse, hogy egész olcsó hozzá a számos forrásból beszerezhető alkatrész, és még a bontók is hathatós segítséget képesek nyújtani. Merthogy nem árt kedvezményt szereznünk autós boltban, bontóssal, hozzáértő szerelővel haverkodnunk. Ha figyelünk rá, és inkább megelőzünk, mint kivárunk, jobban járunk.

A biztonság folyamatosan egyre magasabb szintű lett az Omega aktív pályafutása során. Két légzsák kezdettől járt, 1997-től oldalra is, 2002-től még aktív fejtámla is jutott. Az Euro NCAP 1998-ban 3 csillagosra minősítette.