TDI Passat, 100 ezer forintért, műszakival? Ezért ne vedd meg!

Péntekről szombatra virradó éjjel, nagyjából hajnali egy körül csörgött a telefon. Egy barátom hívott, hogy segítségre lenne szüksége. Elmondta, hogy egy ismerőse látogatóban járt nála Szegeden, majd hazafelé tartva lerobbant az M5-ösön, egy öreg 1.9 TDI Volkswagen Passattal. Amikor beültem az autómba, hogy a segítségére siessek, még nem tudtam, hogy az idei évem egyik legérdekesebb és egyben legfélelmetesebb járművéhez indulok épp. Pedig első ránézésre mi lehetne érdektelenebb, mint egy fekete B5 kombi a 110 lovas, adagolós dízellel, nemde? Ekkor még nem tudtam, hogy az autót mindösszesen 100 ezer forintért vásárolták, ennek ellenére érvényes műszakival rendelkezik, illetve ami a legfélelmetesebb: Cegléd-Sopron távot járnak vele. Bár akkor, az éjszaka közepén csak egy fuvarral tudtam segíteni, cserébe lehetőséget kaptam arra, hogy a maga valójában mutathassam meg ezt az autót. Jöjjön tehát a horror, a következőkben pedig mindvégig tartsátok észben, hogy ez az autó tényleg a magyar utakat járja, veletek is bármikor szembe jöhet. Első ránézésre nem is annyira rossz az összkép. Egységes, bár egyértelműen flakonos festékkel fújt a Passat fényezése, komoly korróziónak - messziről - nincs nyoma, és nagyjából egyenesen áll a négy kerekén. Meg tudom érteni, hogy egy olyan vevő számára, aki nem ért az autókhoz, 100 ezer forintért nem tűnik rossz üzletnek az 1999-ben gyártott, 495 literes csomagtartóval és tágas utastérrel rendelkező, 4,68 méter hosszú kombi. A "De miért ilyen olcsó?" kérdésre ugyanis akad válasz bőven a műszaki állapottól eltekintve is. Egyrészről sok a futott kilométer, legalábbis a hazai vásárlók elvárásai szerint. Az ugyanis csak egy dolog, hogy rendszeres és szakszerű karbantartás mellett ez a motor az egymillió kilométert is meg tudja közelíteni korrekt állapotban, ám az óratekeréshez szokott, futásteljesítmény-mániás hazai használtpiacon ezt nem hiszi el szinte senki, aki nem hajtott bele maga is százezreket komoly gond nélkül egy ilyen 1.9 TDI-be. Ám itt a futott kilométer teljesen irreleváns, ez az óra akármit írhatna, akinek ugyanis bármilyen jellegű elvárásai lennének, az sírva menekülne a Passat beltere láttán. Magukért beszélnek az utastér fotói, ám a fő probléma ezzel, hogy még mindig csak a felszínt kapargatjuk. Közelebbről megnézve a karosszériát ugyanis kiderül a turpisság: ez az autó régen csúnyán tele lehetett rozsdafoltokkal, ezért kigittelték a lyukakat és lefújták matt feketével az egészet, hogy egységes legyen. A Jármű Szolgáltatási Platform műszaki vizsgákon készült fotói alapján ez a háztáji lakatolás valamikor 2018 környékén történhetett. Emiatt nem meglepő az sem, hogy kezd lejárni a megoldás szavatossági ideje: közelebbről megnézve már jól láthatók a repedezések, törések a vastag gittrétegen. Az igazi problémát azonban az autó orrában kell keresni: egyenesen szomorú, hogy mit műveltek ezzel a motorral. A 110 lovas, AFN (később AVG) motorkódos, keresztben és hosszában is beépíthető, 1,9 literes TDI erőforrás szinte elpusztíthatatlan, ennek ékes bizonyítéka, hogy ebben a konkrét Passatban még a körülmények ellenére is működött.

Fontos viszont előre leszögezni, hogy ami a további képeken látható, az nagyon nincs rendben, az ehhez hasonló "javításokat" semmilyen formában nem kívánjuk támogatni vagy promotálni, kizárólag elrettentő célt szolgálnak a cikkben.

Ez a motor ugyanis a látottak alapján évek óta nem kapott rendes karbantartást, ráadásul amikor valami tönkrement rajta, azt szakszerű javítás helyett házi megoldásokkal próbálták helyrehozni. Jöjjön hát a végeredmény, a képcsokor végén pedig természetesen azt is leleplezem, hogy miféle akut probléma miatt állt meg a Passat az M5-ösön hazafelé. Bizonyára mindenkinek szemet szúrt a motortér menetirány szerinti jobb szélén a műanyagflakon. A szelepfedél tetejéről érkező gumicső eredetileg a kartergáz szívócsonkba történő visszavezetésére szolgálna, hogy a dugattyúgyűrűk mellett kiszökött - hibátlan állapot esetén minimális mennyiségű - nyomás és égéstermék úja feldolgozásra kerüljön. Ha azonban túlságosan kopott a motor, akkor a kartergáz olyan mértékű, hogy kinyomja a hengerfejben lefolyó motorolajat is a felső csövön, ami így végül az égéstérbe kerül, komoly olajfogyasztást és sűrű kék füstöt eredményezve. Az olajat ezért a képen látható palack segítségével gyűjtötte össze a Passat tulajdonosa, így ahelyett, hogy elégetné a motor, néhány száz kilométerenként vissza lehet önteni az autóba.

Remélem, hogy magától értetődő: ilyet nem szabad csinálni.

Először is a képen látható módszer nem oldja meg a problémát. A hiba ugyanis ilyenkor nem az olajfogyasztás, amit részlegesen kiküszöböl a palack, hanem a motor kopottsága, ami csak rosszabb lesz a normál használattól is, hát még ha a használt, kiköpött motorolajat töltögetjük bele vissza újra és újra. Másrészről így az autó folyamatosan engedi ki a levegőbe a szűretlen, bármiféle feldolgozás vagy katalizátorokon átvezetés nélküli égésterméket, ami a kopott motornak köszönhetően jóval környezetszennyezőbb a megszokottnál. A következő állomás lényegében az autó teljes vákuumrendszere. Ebből elsősorban a turbó szabályzószelepe szúr szemet, ami szokatlan helyen, a légszűrő tetején végzi a munkáját. Legalábbis részben, hiszen minden olyan cső ki lett iktatva, le lett vakolva, amely nem az autó működéséhez szükséges abszolút minimumot szolgálja. Persze, ami nincs az autóban, ahhoz hiába is menne vákuumcső. Ilyen például a Passat EGR rendszere, amely a korábban már említett kartergáz visszavezetésére és szűrésére szolgálna. Jól látszik, hogy ez egy az egyben hiányzik az autóból. Ennek helyét egy erre a célra tervezett "pótalkatrésszel" zárták el, ami meglepő, hiszen a motortér többi részén a hasonlóan illegális módosításokat teljesen házilag kontárkodták oda, így legalább nem fizettek azért, hogy az autó rosszabb legyen. A szívócsonkra hegesztett csőcsatlakozás azonban már tipikus példa a háztáji kókányolásra. Ennek a részletnek azonban még a szerepét is nehezen tudom értelmezni, hiszen a szívócsonkban a turbó miatt komoly nyomásnak kellene lennie, amit ha kiengednek a motortérbe, akkor a teljesítmény nagy része is elveszik. A Passat motorjának műszaki állapota azonban legalább nem jelent közvetlen életveszélyt a többi közlekedőre nézve. Sokkal aggasztóbb, hogy a fékfolyadék tartályát átlátszó rakasztószalag tartja össze, ami arra utal, hogy az autó fékrendszerét is a korábban látottakhoz hasonló szakértelemmel javították. Sajnos ezzel azonban még nincs vége a közvetlen veszélyforrásoknak, a motortérben ugyanis mindenütt állt az olaj és az összes különböző folyadék, a kábelek pedig szakadtan, szigeteletlenül, ráadásul sokszor céltalanul, törött csatlakozókkal a végükön várták a sorsukat a hűtőfolyadék- illetve olajtócsákban. Remélem minden olvasónk számára egyértelmű, hogy ez mennyire tűzveszélyes, csak a szerencsén múlt, hogy ez a Passat ezzel a kábelköteggel nem lángokban állt meg az autópálya szélén. Az olaj ugyanis konkrétan mindenhonnan folyt, például a több helyen törött szelepfedél alól, illetve lejjebb, a hengerfej tömítésének környékéről is, de természetesen a töltőlevegő-hűtő és annak csövei is eresztették az olajpárát minden illesztésnél. Ez utóbbi tünet arra utal, hogy a turbó is hordja már az olajat, ami a motortér többi részét elnézve egyáltalán nem meglepő. Valószínűleg ez azonban csak a töredéke a szivárgásoknak, a motortérben ugyanis konkrétan állt az olaj, így esély sem lett volna egy komoly motormosás nélkül megállapítani, hogy hány további helyen folyik még a kenőanyag. A zavaros, koszos hűtőfolyadék és az egyértelműen lerakódásokkal teli kiegyenlítőtartály már nem is lepett meg.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a fent látható rengeteg, nagyon komoly és legalább ennyire veszélyes hiba, valamint az egyértelmű kopás és kompresszióhiány ellenére is működött a motor, mindezt pedig még a konstrukció elpusztíthatatlan hírnevét ismerve is lehetetlennek gondoltam volna korábban.

Volt szerencsém a fotózáskor egy hidegindítást is végignézni, ekkor már jól látszott, hogy a tél beköszöntével komoly kihívás lesz beindítani az öreg dízelt. Erről tanúskodott a kipufogóból áradó vastag, sűrű olajfüst is, már persze ha a Passat alján található, különböző csövekből összekókányolt, dobok és katalizátor nélküli, drótokkal felkötött rendszert kipufogónak lehet nevezni. És hogy mi okozta a végzetes hibát? Aki a korábbi "javításokat" csinálta, jó eséllyel egy véletlen csőtörésnek nevezné az esetet, ám a probléma valójában abból adódott, hogy a kókányolók elfelejtették rendszerként értelmezni a motort, amikor egyes alkatrészeket házilag pótoltak. Nem tudták például, hogy a turbó kenéséért felelős olajcső nem azért fut feszesen a motorblokk mellett, illetve nem azért volt gyárilag több ponton is más alkatrészekhez rögzítve, hogy a szerelőket szívassák a mérnökök, hanem azért, hogy a motor rezonanciája ne tegyen kárt benne hosszú távon. Természetesen a szelepfedél felett futó, házilag, kézzel hajtogatott, utólag toldozott-foltozott "cseredarab" sehová sem volt rögzítve, így a leggyengébbre sikerült hajlításnál, közvetlenül a turbóra csatlakozó csavar felett egyszerűen elrepedt és az útra engedte a motorolajat. És hogy milyen vezetni? Nem tudom. Kiálltam vele a parkolóhelyről és beállítottam a fényképekhez, ekkor gyengének és nagyon hangosnak érződött a motorja, a manőverezéskor pedig nyúlós és enyhén holtjátékos volt a kormány érzete. Ezt követően gondoltam rá, hogy legalább egy körre elvigyem az autópályapihenő környékén a Passatot a cikk teljessége érdekében, de amikor kitekert kormánynál szét akart esni a jobb első futómű, a motortartó bakok pedig óvatos megindulásokkor is koppanásokkal fejezték ki a nemtetszésüket, akkor inkább elengedtem a dolgot. Az adott helyről egy rendes tesztkörhöz amúgy is ki kellett volna vinni az autópályára a gépet, arra pedig akkor sem lettem volna hajlandó, ha fizetnek érte. Az eset tanulsága tehát, hogy 100 ezer forintért ma Magyarországon autó helyett legfeljebb roncsot lehet kapni. Ez a Passat ugyanis még ennyire kevés pénzért cserébe sem jó üzlet, a szakszerű javítások akár a több milliós tételt is elérhetik a jelenlegi szerviztarifák mellett. Ezen javítások nélkül pedig az autó közvetlen életveszélyt jelent az utasai mellett mindenkire, aki a közelében tartózkodik.

Egy ilyen autóra nincs mentség: bármikor széteshet a futóműve, tűzveszélyes a motortere, ki tudja, milyenek a fékek rajta, ráadásul olyan környezetvédelmi lábnyommal rendelkezik, ami a holdról is látszik.

Nem vagyok hatóság, még csak autószerelő sem, de ez, amit fent láthattok, nincs rendben. Félreértés ne essék, nem az autó életkorával, márkájával, vagy típusával, de még nem is az őskövület dízelmotorral van a problémám, hanem az igénytelenséggel, nemtörődömséggel és háztáji kókányolással, ami a képeken látható állapothoz vezet. Sajnos a legtöbb, amit tehetek, hogy felhívom a figyelmet a problémára, illetve arra kérek mindenkit, aki ezt olvassa, hogy ne vegyetek ilyen állapotú, ennyire olcsó autókat, és lehetőleg az ismerőseiteket is beszéljétek le a hasonló gépekről. Mindannyiunk érdeke, hogy egy olyan országban éljünk, ahol ilyen állapotú autók nem kaphatnak műszaki vizsgát, nem vesznek részt a forgalomban, és ezáltal nem is jöhetnek szembe velem az utcán.