Tanítómester – Nálunk járt a Kia Niro Plug-in Hybrid

Egyetlen képpel is jellemezhetném a Niro PHEV hatását a vezetőjére, és természetesen kicsit lentebb meg is mutatom ezt, ám előtte egy picit engedjétek meg, hogy elmélkedjek a mindennapi közlekedésről. Pont a Formula 1 szezonnyitányát nézve jutott eszembe, hogy lényegében ugyanazt művelik, amit mi is próbálunk a hétköznapok során. Legalábbis a többség biztosan, hiszen a hatékony vezetésre gondolok (a tempót most ne keverjük ide). Az F1-et nézve, a zárt pályákon ez kimondottan unalmasnak tűnik, ám, ha nem a képernyő előtt ülünk, hanem mi is tevékenyen részt veszünk benne, akkor már felettébb izgalmas tud lenni a spórolás. Ehhez az izgalomhoz nyújt egy kis adalékot a Kia Niro Plug-in Hybrid, amely tisztán elektromos üzemmódban 58 kilométert képes megtenni, amennyiben teljesen feltöltöttük.

Habár óriási autósport rajongónak tartom magam, mindig is azon véleményemet hangoztattam, hogy a közút nem versenypálya. Biztosan mindenki találkozott már a városokban őrülten cikázó „street racerekkel", akik piros lámpától piros lámpáig gyorsulgatnak, közben sokszor balesetveszélyes szituációkat teremtve. Persze, értem én a sebességgel és a gyorsulással járó élvezetet, ám hasonlóan izgalmas lehet, amikor a hatékony vezetést szem előtt tartva „fogyasztási versenyként” tekintünk a mindennapi közlekedésre. A Niro esetében például nap, mint nap igyekeztem úgy falni a kilométereket, hogy ne kapcsoljon be az 1,6 literes, közvetlen befecskendezéses benzinmotorja. És komolyan mondom, ez tényleg izgalmas kihívás! Ráadásul az előrelátó és megfontolt vezetési stílussal csökken a baleseti kockázat, valamint stresszmentesebbé is válik a kormánykerék mögött töltött idő!
[BANNER type="1"]
A hibrid hajtásláncot divatos crossover karosszériába csomagolták, ám összkerékhajtás nélkül, ami nem is rendelhető hozzá. Terepre egyébként sem alkalmas az alacsony (16 cm) hasmagassága miatt. Az elöl MacPherson, hátul multilink rendszerű futómű azonban, akár egy kis élményautózásra is alkalmas, ugyanakkor mégis kellőképpen lágy, ezért a bukkanókkal gazdagon ellátott hazai utakon is kényelmes marad.

A kényelemhez a csend is hozzájárul. Érdekes, hogy a villanymotoros üzemmód némaságába néha „belerondító” benzinmotort hangosabbnak érezni, mint amennyire valójában az. Igazából észrevétlenül kapcsolódik be a hajtásba, egyedül a hang árulkodik arról, hogy jár a 105 lóerős benzinmotor. A villanymotorral kiegészülve a rendszerteljesítmény 141 lóerő, 265 Nm a forgatónyomaték. Ebből a villanymotor már önmagában 170 newtonmétert szállít, így tisztán elektromos üzemben is élvezetesnek tűnik a Niro gyorsulása, pedig papíron a 10,8 másodperc azért nem olyan lehengerlő.

Az autó tengelytávolsága egyébként 2,7 méter, míg maga a karosszéria 4,36 méter hosszú. Ezek a méretek tágas utasteret ígérnek, és nem is kell csalódnunk. Elöl és hátul egyaránt kényelmes utazni az autóban. A vezető komfortérzetét javítja még az ülés-, és kormányfűtés, sőt, az EX felszereltséggel a hátsó utasok is örülhetnek a fűtött üléseknek. A csomagtér még úgy is aránylag jól használható, hogy a plug-in hibrid változatban 324 literre csökkent a térfogata és csak 1322 literesre bővíthető a sima Niro 427-1425 literes értékével szemben.

Térjünk át az egyik legérdekesebb témakörre: a fogyasztásra. Mire elég a bő 50 kilométeres tisztán elektromos hatótáv és a 43 literes üzemanyagtartály? Nos, egy hét öt napján keresztül szinte végig elektromos üzemmódban tudtam használni a Nirót. A tél leghidegebb időszakában próbáltam szimulálni az átlagos időjárási körülményeket. Magyarul, nem kapcsoltam be a fűtést, mert azzal a benzinmotor is életre kel. A röpködő mínuszok azonban rákényszerítettek, hogy néha beröffentsem a belsőégésű gépezetet, ami persze automatikusan elindul, ahogy a fűtést feltekerem. Az elektromos üzemmód azonban a váltókar melletti gomb megnyomásával visszaállítható, amennyiben az akku-csomag töltöttségét és más körülményeket is megfelelőnek értékeli az autó. Szóval, ha emberi gyarlóságom nem szól közbe, tényleg csak villanyos módban közlekedtem volna a városban. Esténként szépen feltöltöttem maximumra az akkumulátorokat, amelyhez négy óráig kell a vezetéken csüngenie az autónak. Így többnyire valóban csak hétvégén, a hosszabb utakon dolgozott a benzinmotor. Az átlagfogyasztás ezzel a módszerrel kerek öt literre jött ki száz kilométeren. Ugyanakkor a benzinkutaknál ritka vendég lesz a Niro tulajdonos, hiszen, ahogy említettem, a hét nagy részében villanymotorral közlekedhet.

A hálózatról tölthető Niro ára elsőre soknak tűnik, hiszen több mint 2,5 millió forinttal drágább, mint a „sima” hibrid Niro, ám az alapfelszereltsége jóval gazdagabb. Viszont a zöld rendszámos crossover 9,7 millió forintos árcédulája más fényben tűnik fel, ha a piac többi plug-in hibridjével vetjük össze. Sőt, igazából nehéz is összevetni, mert a legtöbb modell a prémium kategóriában keresi a vásárlóit, a crossoverek között pedig egyeduralkodó a Niro. Árban a Hyundai Ioniq áll hozzá a legközelebb 9,99 millió forinttal, a hibrid technológiában élen járó Toyota pedig 12,6 millió forintért kínálja egyetlen mai plug-in hibridjét, a Priust. A kettő között található a Mini Countryman plug-in hibridje 11,7 millió forintos árral. Viszont a Mini hiába hasonló méretű, mint a Niro, a karaktere teljesen más vásárlóréteget céloz. Egy autóról mindennél többet mond azoknak a tulajdonosoknak a véleménye, akik aktívan használják. A Niro esetében már rajongói csoportot is alakítottak a legismertebb közösségi média felületen, ami jól mutatja a népszerűségét. Az autó iránt érdeklődők rengeteg érdekes információval gazdagodhatnak ott, szóval érdemes ott is körülnézni.