A Szent Grál? – BMW 316Ci

Nem a méret, az állapot a lényeg – BMW E46 316Ci, 2004 – használtteszt

Vonatkoztassunk el kicsit attól, hogy ez csak egy 16-os, egy BMW-t akkor is lehet értékelni, ha nem hathengeres motor van benne, sőt, a legkisebbel is vérbeli sportos kupé, pláne ebben az állapotban igazi kincs.

Én megértem a felcsattanást, de mindenki nyugodjon le egy kicsit. Igen, ez egy 316-os, a legkisebb motor van benne, amit rendelni lehetett, mégis különleges a fotókon szereplő autó. Tengernyi E46-ot és egy nagyobb halom kupét is találunk a hazai piacon, így nyilván maga a modell nem valami különleges, ezzel tisztában vagyok, itt a rendszeres használat melletti állapot az, ami lenyűgöző. Nem az, amibe minden sarkon belebotlasz, és ami szembe jön veled. Keresni nem kell az E46-okat a mai forgalomban, tényleg mindenhol szembejön egy, de ez csak azért lehet, mert az elmúlt években volt olyan időszak, amikor az importlisták élén is szerepelt. Ez az autó viszont hazai, az első pillanattól kezdve követhető előéletű és közel tökéletes, mondhatni újszerű állapotú. Nehéz elhinni, hogyan lehet ennyire rendben tartani egy autót, amivel nem egyszer járták már meg Németországot és az elmúlt 7,5 évben közel 170 000 kilométer csusszant bele.

Gyengéim a BMW-k, főként az E36 és az E46, azokból is a kupék, de a két autó között nem csak ránézésre, érzésre is óriási a szakadék.

Kicsit olyan, mintha kimaradt volna egy generáció a kettő között, az egyszerű, jól kitalált és rendesen összerakott konstrukciót nagyon erős prémiumérzettel pakolták meg, amitől a két modell ugyan még mindig egészen hasonló, mégis annyira különbözőek, amennyire csak lehet. Az E46 fejlesztését már 1993-ban elkezdték az E36 forgalmazásának kezdetén, de 1997-ig kellett várni az új 3-as generációra. Egészen 2006-ig készült és közben 2001-ben kicsit fel is varrták a ráncait, amikor nagyot változott az autó kinézete. A próbált példány már ilyen, a felfelé ívelő első indexekről ismerhető fel a legkönnyebben, de csinosabbak a fényszórók és elegánsabbak a vesék is. Változtak a lökhárítók és talán a legfontosabb, hogy teljesen ledes hátsó lámpákat kapott, melyek jellegzetes belső mintázata már akkor beleégett az emlékezetünkbe. Ezeken túl xenon fényszórókkal bővült a kínálat, valamint a navigációval ellátott verziókban már egy nagyobb képernyő mutatta az irányt. Az E46 csinos vonalaival nem véletlenül az egyik legkedveltebb 3-as, a kupé arányai ráadásul tökéletesek. A kerekded fenék és a hosszú orr között egy hátratolt kabint hord. Részletei pedig csinosak még ma is, pedig több mint 20 éves konstrukcióról és formatervről beszélünk. Már csak ezért teljesen mindegy, milyen motor is van benne, aki a kupékra gerjed, az E46 mindenféleképpen nyerő a szemében. Persze, az M3 széles kerékjárataival és nagy felnijeivel azért mindenképp mutatósabb. Ahhoz képest, hogy mindennapi és főleg autópályás használatban tartják, kimondottan szép már külsőre is, de a kinti tartás azért meglátszik rajta, egy teljes polírozás után tökéletesnek tűnne nem csak messziről, de közelről is.

Az egyszerű fekete fényezés és az alapmotor mellé érdekes módon az akkor kapható legdrágább utasteret rendelték hozzá.

Ízlés kérdéses, valójában csak elsőre furcsa, benne ülve, vezetve, használva annyira kellemessé válik a szemnek, hogy még mindig érzem azt a nyugalmat, amit áraszt a világos kárpit. Az ülések és az oldalsó borítások huzata különleges, a bézs bőrt bézs rombusz mintás szövet betétekkel egészítették ki, aminek a háttere kék. Ez egész halványan vehető észre csak, de úgy különleges, hogy közben messze nem ízléstelen. A valódi diófa berakások érdekességét az adja, hogy szinte mindenhová jutott belőle. Szerencse vagy sem, hogy ma azért óvatosabban bánnak vele, a 2000-es évek elején mindenképp a prémiumot jelentette, ha valamiben ennyire drága és sok faberakás szerepelt.
Hirdetés
Az utastér állapota a kormány halvány kopása ellenére tökéletes és jó illatú, pedig nem hímestojásként féltett, csupán igényesen vigyázott autóról van szó, ami lassan megfutja a 245 000 kilométert. Az utóbbi 7,5 évben kínosan ügyeltek arra, hogy mindenből a legjobbat kapja. Futóműalkatrészeket, főleg szilenteket kétévente cseréltek, a futása ma is tökéletes, sok mai autó nem képes annyira az úton maradni, mint ez az E46. Olajcserét 12 500 kilométerenként kapott, Castrol után most Liqui Moly a nyerő, ilyenkor persze szűrőket is cseréltek. Vezérlése szintén cserélt, a szelepszárszimeringekkel együtt 185 000 kilométernél, Zimmermann féktárcsákat és betéteket pedig 160 000-nél kapott újakat, de valójában még ma is pont ugyanúgy fognak, mint újkorukban. Jellemző gond a modellnél a 4-es henger trafójának elmelegedése, mivel ez van a legközelebb a tűzfalhoz, itt van a legmelegebb. Ezt is cserélték már és itt legalább lehet külön, nem úgy mint a korábbi modelleknél. A korabeli benzines BMW motorok jellemző gondja az olajszűrőház tömítései. Összetett alkatrész és apró tömítésekből áll, amik idővel kiszáradnak és eresztik az olajat, ezeket is cserélték nemrégiben. Ez még a papíron is 1,6 literes soros négyhengeres motor, mely 116 lóerőt teljesít, itt pedig legalább annyira selymes alapjárati és fordulati járást, mint újkorában. Hangja meseszép, épp azért nem gondoltam volna, hogy valaha hallok ennyire egészséges kismotoros BMW-t, mert jellemzően nem pont ezek a féltve megőrzött példányok. 116 lóerő nem a világ, de ezt a BMW-nél is tudták jól, ezért a váltó fokozatainak kiosztását úgy hangolták, hogy mégis fürge lehessen. Az ötös kézi szerkezet kapcsolása remek, de a jellemző lógás már itt is jelentkezik, idővel sajnos a visszatérítő rugók elvesztik feszességüket, a fokozatok viszont annyira érezhetőek kapcsoláskor, akárcsak egy MX-5-ben. Irdatlan hosszú az 1-es és hamar felpörög a motor, ezért a dinamikus indulás sem áll tőle messze.

Bátran kiforgatható és kell is, ha azt akarjuk, hogy tényleg menjen, csúcsteljesítményét 5000-es fordulatszám fölött teljesíti.

Tökéletesen húz, egy pillanatnyi torpanás, vagy bizonytalanság nincs benne, bombabiztos és kínosan egészségesnek hangzik a motor, a kipufogó pedig csöndes és az utastér szigetelései is elég vastagok ahhoz, hogy semmiféle kínos zaj ne juthasson be. Lehet értékelni a kismotort is egy BMW-ben, ezek a négyhengeresek is legalább annyira érdekesek, mint a népszerű sorhatosak. Egy ilyen 316Ci lényege viszont a vezethetőség, amiben még mindig az egyik legjobb a korszakból.

Kiváló vezetési pozíciót ad, miután a kormányoszlop itt már tengelyirányban is állítható.

Mélyen ülhetünk, ami garantálja azt, hogy az autó legkisebb mozgásait is azonnal érezhessük. Kormányzása pontos, igaz, elég sokat fordul, viszont már csak itt is óriási fejlődés érezhető az E36-hoz képest, sokkal egységesebb, kiegyensúlyozottabban mozog, súlypontját hátrébb érezni, a klasszikus hátsókerekessége sokkal érezhetőbben jön át, annak ellenére, hogy sperr difit még messziről sem látott. Jó a gázreakció, megfelelő fordulaton tartva és onnan kigyorsítva nagyot lehet autózni ezzel a kocsival is, pláne úgy, hogy a lehető legjobb gumikat választották hozzá, Michelin Pilot Sport 4 S-eken gurul, amik még 60 000 kilométer után is tökéletesen tapadnak. Nagyautónak érezni, van egy jóleső súlya, ami megfelelő komolysággal telíti meg, és ez hozzátesz a prémiumérzethez is. Jólesik vele a közlekedés, jéghideg a klíma, természetesen elektromosak az ablakok, és amitől bepárásodik a szemem, az az, hogy még a hátsó pillangóablakok is gombnyomásra nyílnak és záródnak. Pont annyival több a kényelmi extra, amitől már a mindennapokban is korlátok nélküli, modern autó benyomását kelti, mégis hagyományos értelemben véve érezhetjük autónak. Ugye mondanom sem kell, hogy mindene működik és jelenleg tökéletes állapotban van. A Szent Grál jelző nem véletlen, aki ilyen kupét keres, garantáltan nem talál ma őszintébbet és jobb állapotút a hazai piacon. Ha rétegvastagságmérővel körbeszaladnánk rajta, lenne eltérés, mert a bal oldali ajtót épp újrafényezték, miután egy kedves autóstárs nekitolatott. A szívem szakadt meg, mert más sérülése sosem volt korábban, az ajtót viszont hibátlanul kijavították és ma tűző napsütésben sem venné észre senki rajta, tökéletesen összehozták a fényezését.

Ez az E46 tiszta vezetési élményt kínál, amihez messze nem szükséges a nagymotor.

Főleg úgy nyújtja ezt, hogy minden reggel az első fordulatra ugyanúgy indul, mint újkorában. Jó dolog egy hathengeres E46, de a minőségi és főként mindennapi jó vezetési élményt tökéletesen megadja ez a 16-os is. Kétségbeesve számoltam a malacperselyem tartalmát, de sajnos nem nálam fog kikötni ez az autó, pedig minden sejtem vágyik rá. Egy teljes napi használat után annyit garantálhatok az új tulajnak, hogy ennél szebb 316Ci-t, de talán jobb állapotú kupét sem talál ma itthon.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

        • 2019.10.20. at 00:05
          Permalink

          Ezt azt hiszem leírtam a cikkben, de röviden az autó egyensúlya, kormànyzása, vezetési pozíciója és harmóniája az, amit más hasonlóban nehezen találni meg. Épp ezek miatt lényegében mindegy a motorerő, ahogy az autó mozog, akár lassú tempónàl is, vagy ahogy àltalánosan reagál a mozdulatokra, az mond el rengeteget a konstrukcióról, az ad vezetési élményt, és teljesen mindegy, hogyan gyorsul, vagy mekkora az ereje.

          • 2019.10.31. at 14:48
            Permalink

            Fölösleges elmesélned neki még egyszer.
            A büdös életben nem fogja megérteni.
            mert nem akarja.

      • 2019.11.01. at 23:38
        Permalink

        Te élsz még Kempelen?
        A Corolla nekem valóban az, hiszen nem sok motor forog 8000 felett, főleg a mai világban.
        Az i30N-t is sokan dicsérik vezetési élmény szempontjából, amit szintén meg tudok erősíteni.
        Az egyiknél a motor karakterisztikája a másiknál az ereje és kanyarsebessége nyűgöz le, de mindkettőnél kell a sebesség.
        Lassú tempónál nem igazán tudom értelmezni az élmény szót, de biztos bennem van a hiba.

      • 2019.11.01. at 23:42
        Permalink

        Igen, nekem a Corolla valóban azt jelenti a 8000 felett pörgő motorjával. Az i30N pedig az elemi erejével és elképesztő kanyarsebességével vesz le a lábamról. Viszont mindkettőhöz kell a sebesség. Lassan autózva számomra nem igazán értelmezhető a vezetési élmény.

  • 2019.10.31. at 14:47
    Permalink

    Fanyalgás helyett tessék kipróbálni autókat srácok. Aztán írjátok le az élményeiteket és majd jönnek a hozzátok hasonlók fikázni. Hajrá.

Vélemény, hozzászólás?