Hirdetés

Fúróval tekerték? Range Rover Evoque használtteszt

Range Rover Evoque SD4 Dynamic, 2015 - használtteszt

Mit tud 80 ezer kilométer után, 2,5 évesen egy Range Rover Evoque, miket kellett benne cserélni? Mutatjuk!

Még ma sem öreg a forma, pedig maga az Evoque már hetedik évét tapossa, a frissítés is megvan már 4 esztendős

Bő 3,5 évvel ezelőtt teszteltem a már frissített Range Rover Evoque-ot, a Range Rover első crossoverét, ez ugyanis a terepjáró márka (első) kompakt luxus crossover modellje. Már utóbbival is szinte minden fontosat elmondtam róla, de a 2014-es teszt minden szavát vállalom a mai napig. Most pedig egy 2,5 éves, közel 80 ezer kilométert futott példányt mutatott használt autói közül az importőr. Bár ez az autó korával és futásával simán beleférne a márka Approved kínálatába, mivel első és hátsó lökhárítóján is van karc, hátsó ablaküvegének gumijánál sérülés, bal hátsó ajtaján pedig egy minimális horpadás, ezek miatt nem illik rá a “hibátlan külső jelző. Mint azt, Götz Pétertől, a forgalmazó használtautó üzletágának vezetőjétől megtudtam, ezeket még számukra sem éri meg javítani, jobb eladni így, hiszen a használati értéket egyáltalán nem befolyásoló, nem is feltűnő sérülésekről van szó. A vevő pedig így még kellően jó árat kap.

Elsősorban nyilván közútra való, ott van elemében, a magas üléspozíció kényelmes, ahogyan a futómű is, még a hatalmas kerekekkel is

Ezt az Evoque-ot most 11,49 millió forintért kínálják, még októberig érvényes gyári garanciával. Nyilván most sem olcsó, de ha azt nézzük, hogy újonnan 19,75 millió forintba került, most tényleg egészen jó ajánlat. Állapota nagyon meggyőző, ami nyilván az okos kárpitválasztásnak is köszönhető: az ülések szélét sötét, belső részét világos és perforált bőr borítja. A kárpit állapota olyan, mint sok 20 ezer kilométer környéki futású tesztautóban. Ebben viszont utóbbi négyszerese van. Oké, a kopás mértéke nyilván a használótól is erősen függő. Az viszont az autó érdeme is, hogy hibátlanul megy. Futó- és kormányműve nem kopog, nem morog, nincsenek kellemetlen zörgések. Egy hajszálnyi cicergés a műszerfal felől kikapcsolt hifivel felfedezhető volt, de – tudom, nagyon durván hangzik – 11,5 millióért ez jobban elnézhető, mint ennek a duplájáért, ugyanis ilyen kaliberű új autóknál is elő tud fordulni.

Hirdetés

Tipikusan brit a beltér, hangulatával barátságos, minőségével, tartósságával pedig kellemes meglepetést okoz

Ügyes kárpitkombináció: a bézs belső rész melegséget sugároz, a sötét külső pedig strapabíróbb

Az Evoque hajtáslánca ismerős: a 2,2-es Ford/PSA eredetű dízel kellemes, 420 Nm nyomatékot és a 9 fokozatú automata váltóval elég hosszú áttételezést, autópályán (130 km/óránál) is 2000/perc alatti fordulatot ad. A fogyasztás az ígért 6 literest csak országúton tudja hozni, városban inkább annak másfélszerese – az önsúly közel 1,8 tonna, a 100-as sprint pedig 8,5 másodperc. Tehát valamit valamiért! Az új autónál megjegyeztem, hogy magas a gördülési zaj a 20 colos kerekekkel, ezzel most vizes úton mentem egy rövidebb kört, egyáltalán nem volt bántó. A hajtáslánc (elektronikusan zárható központi osztóművével) egyébként sokkalta többet tud, mint amit a Dynamic lökhárítói a terepszögekkel engednek. Az is biztos, hogy közúton is tud segíteni a négykerékhajtás, ami itt különféle programokat is kínál – utóbbiak természetesen az ESP vezérlését is befolyásolják. Ezeket a középkonzol érintőképernyőjén magyar nyelvű, a műszerblokk egérmoziján angol feliratokkal követhetjük. Kettős a navigáció is: a menürendszer magyar, a hangutasítás angol nyelvű. Viszont legalább ékes brit kiejtéssel beszélő, tehát nyelvleckének is felfogható. A rendszer működik, de maga a menü elég lassú, dugókerülésben nyilván jobb a Waze, itt viszont a parancsok a head-up display-re is kikerülnek. Kipróbáltam, tökéletesen működik a kihangosító is, ami szintén iszonyat fontos, mert nem mindegyik gyári rendszer az.

Nincs kopás a kormányon – ez persze a felhasználótól is függő. Az elektronikus váltókapcsoló ma is hibátlanul emelkedik ki a középkonzolból, a 9 fokozatú váltó is hibátlanul teszi a dolgát

Egészen nagy, 575 literes, elektromosan emelkedő ajtóval, teljes nyíláson keresztül pakolható a csomagtér; támladöntéssel csaknem sík padlót kapunk

Tudásával pont hozza azt az Evoque, amit egy 2-3 éves autótól elvárunk, állapotával ez a példány azt az érzést keltette bennem, hogy

szinte fúróval tekerték bele a kilométereket.

Az első és eddigi egyetlen tulajdonosnak számító forgalmazónál meg is kérdeztem: mit lehet tudni az autóról. Péter nem csak azt árulta el nekem (és persze minden érdeklődőnek), hogy az autót bérautóként egyetlen használó, egy hazánkba rendelt svéd nagykövet hajtotta a karbantartást is tartalmazó havidíjas konstrukcióval, hanem azt is, hogy eddig mit és mikor csináltak rajta. Két kötelező szervizelést, közeleg a harmadik. Ezen túl csak téli-nyári gumicserék voltak, egy visszahívásos ellenőrzés, valamint egy szélvédőcsere kavics miatt, illetve egy ajtózár cseréje, aminek az oka szintén lehetett akár külső behatás. Ilyen az, ha egy autónak tiszta az előélete. Nálunk ez csak a fiatal használt autók esetén adott, esetükben is csak akkor, ha márkaszervizben tartották őket karban. Milyen jó lenne, ha minden szerviz egy központi adatbázisba írna, úgy talán minden autótulajdonos kérne is minden karbantartásról számlát. Ez persze már egy másik történet…

Magyar nyelvű az érintőképernyő menürendszere. A központi diffi elektronikusan zárható

Angol nyelven, de a szélvédőre is vetített parancsokkal irányít a navigáció

Az Evoque 2,5 évesen, újkori árának nem egész 60 százalékáért jó ajánlat. Pétertől pedig azt is megtudtam, hogy nem egyedi a hibátlan Evoque, ez a modell már a konszerntulaj Tata által ígért minőségjavulást hozta. A cél az volt, hogy a Lexust érjék utol, a jelek szerint pedig sikerült, a tapasztalatok alapján a terepjárós márka leginkább elpusztíthatatlannak mutatkozó modellje lett a közútra szánt Evoque. Hogy milyen lesz 10 évesen, az persze még a jövő zenéje.

Ha nem tudjuk, nemigen vesszük észre, hogy az első és a hátsó lökhárítón is van karc. Az újkori árának 58 százalékáért kínált Evoque ezekkel csak használhatóbb: nem akkora para a belvárosban parkolni vele

Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2018.01.12. at 15:30
    Permalink

    Érdekes autó, valamiért nem jönnek be a nyers Landyk, nagyon jó hogy a Jag is bővíti a SUV kínálatát, sokkal inkább bejön az E-pace, mint ez.

    Amúgy furcsa hogy mennyire kevés Evoque van itthon, pedig a használtak már lassan elérhető árrégióba kerültek, és rengeteg fogyott belőlük (sokkoló látni a Carsalesbase-en hogy kétszer annyi Evoque fogy Európában, mint pl Suzuki Swift). Lehet hogy a 60.000Evoque többsége jobbkormányos? 🙂

    Amúgy a konkrét autóról, szép és jó de 12 milla rendeteg egy 6 éves autóért. Na pont ezért vettem inkább újat… 🙂

    “Hogy milyen lesz 10 évesen”. Hát ugyanilyen. Ezt a marhaságot a 80-as évek óta hallom amikor a német újságírók szajkozták a korábban xarkupac japánokra, hogy lám-lám most vernek mindenkit az ADAC-nél, de 6 évesen majd varázsütésre “szétesnek”, mert hogy a statisztikában van egy törés a 6 éves kornál. Nos ott volt generáció váltás, és az a Carina ami 3 évesen jó volt az 6 9 és 12 évesen is jobb lett.

    Ez a helyzet az Evoque-kal is. A Freelander egy xarkupac volt, ezt most összehozták mert a túlélésük múlt rajta. Tarolnak is a piacon, és eléggé megbízhatóak is. De valamiért nálunk a tényleg xarkupac Lada Nivával akarnak menőzni…

  • 2018.01.12. at 18:34
    Permalink

    “A cél az volt, hogy a Lexust érjék utol, a jelek szerint pedig sikerült, a tapasztalatok alapján a terepjárós márka leginkább elpusztíthatatlannak mutatkozó modellje lett a közútra szánt Evoque.”

    Azért elég erős ezt így kijelenteni.
    Az angol autók egyáltalán nem a megbízhatóságukról és tartósságukról híresek, ellentétben a Lexussal.
    Az, hogy az Evoque most ESETLEG (közel sem bizonyított) jobban sikerült az átlagnál, még nem sokat jelent. Egy fecske nem csinál nyarat. 🙂

    • 2018.01.12. at 22:44
      Permalink

      A Land Rover saját magához képest lett jobb – ez igazából sokat nem jelent, mert a béka feneke alól csak előre lehet lépni 🙂 A Népítéleten jó pár modelljük 5,…-es átlaggal tündököl. Öröm olvasni az “elégedett” tulajok beszámolóit 🙂

      • 2018.01.12. at 23:07
        Permalink

        Ha nem lennél ennyire dilettáns akkor esetleg ismernéd hogy miket írnak a Lexus tulajok…

        De ahhoz nem ártana hogy komolyan érdekeljen, mondjuk vásárlás végett…

        Én megfutottam ezeket a köröket, te nem.

        Lexusokkal éppúgy, mint Volvókkal..

        • 2018.01.12. at 23:32
          Permalink

          Tudjuk, Zöld, nálad a Lexus kihullott a rostán, de az Alfa fennmaradt. Fenemód érdekes, hogy nálad a rosszhírű márkák kiválóan teljesítenek, a jóhírűekkel pedig valójában csupa-csupa bosszúság az élet. Téged már senki sem vesz komolyan. A múltkor jókat nevettem a vezess.hu egyik cikkje alatti ámokfutásodon(Auris vs. Civic). Hoztad a formádat 🙂

          Ezt pedig külön neked küldöm, tudom, hogy nagy rajongója vagy a “minőségi” angol autógyártásnak:

          https://www.youtube.com/watch?v=lBGfCiZmRAQ

          • 2018.01.13. at 00:24
            Permalink

            Most komolyan… Legalább próbálj ki egyet-kettőt, mielőtt itt osztod az észt bárminemű tényleges tapasztalat nélkül.

            Jól sejtem hogy neked annyi tapasztalatod sincs UFO Civiccel (vagy bármilyen Hondával), mint nekem a Chironnal?

            Én a Civicet kipróbáltam, megnéztem a szalonban, hogy jól érzem-e magam benne, kértem árajánlatot és elvittem vezetni. Ez azért lényegesen több, mint amit te elmondhatsz…

            Úgy csodálkozol itt arra hogy a Lexus nekem nem jött be, vezettél már egyet is? Láttad az árlistát vagy a kondíciókat? Vezettél már az elmúlt 10 évből Alfát, Volvót vagy akár kedvenc japánt? Vagy ez csak ilyen vallásos meggyőződés?

          • 2018.01.13. at 11:05
            Permalink

            A problémáim a csőlátásos szemléleteddel a következők(de ezt már ezerszer leírtam, nekifutok újra):

            1. A Menőmanó által már említett “egy fecske nem csinál nyarat” közmondás, ami itt is remekül működik. Egy-két tapasztalatból még semmilyen tendencia nem türköződik vissza, nem derül ki, mik a szóbanforgó típus hibái, mikkel számoljak potenciális vevőként, mely évjáratokat, motorokat kell kerülni, mennyire egyenletes a gyártási minőség egyes márkáknál vagy épp mennyire hullámzó. Ezért a hiteles képet nyújtó internetes oldalak, autós szakirodalmak, újságok szervízrovataira szoktam hagyatkozni, mert ott nem 1 db autó után írják meg a cikket, hanem ugyanabból a típusból már láttak többet is, és elő tudtak ez alapján állni egy konklúzióval. Na, ez érdekel engem is, ha pl. szemeznék egy modellel. Emellett pedig a nevüket, az arcukat adják ahhoz, amit közzétesznek, ez nagyon fontos. Ha neked ez “vallásos meggyőződés”, akkor nagyon érdekes világod van…

            Te csak arról tudsz nyilatkozni, hogy a TE AUTÓDDAL mi újság, de rajtad kívül még nagyon sokan hajtanak ugyanolyan autót, ugyanolyan motorral, és NAGYON NEM törvényszerű, hogy ugyanazt tapasztalják/-ták, amit te. Tetszik-e érteni vagy itt már elfüstöl a processzor? 🙂

            Ugye, ezek után nem kell leírnom, hogy a fenti közmondás akkor is érvényes, ha az a fecske konkrétan én vagyok. Tőlem személyes tapasztalatokat ezért nem nagyon olvashatsz itt. Egy típus megbízhatósága nem tőled vagy tőlem függ – ezt kéne felfogni. Neked nem jön össze…

            Az Alfa 147-tel kapcsolatban a külföldi használttesztben valószínűleg nem az van írva, hogy “It’s a reliable car, because a Hungarian blogger called “Green” had one of them and he was satisfied with it.”, hanem az, hogy “poor quality, reliability issues” stb. A magyar cikkekben rendre le is húzzák, sehol sem szerepel, mint ajánlott autó. Mérvadónak, világmegváltónak hiszitek magatokat, mert nektek volt abból az adott típusból. És akkor mi van?(???) “Egynek jó” kategória, de ennyi, semmivel se több.

            2. Azt se tudjuk, ezen az oldalon ki kinek a fia-borja, a nevét se tudjuk, az arca se látszik, ezek után a franc se tudja, miket mismásol el a kommentjében, miket titkol el vagy miket ad elő kissé torzítva. Az anonimitás sok mindenre ad lehetőséget, és ezzel sokan élnek is. A “messziről jött ember azt mond, amit akar” dilemma, hogy megint egy közmondással rukkoljak elő 🙂

            A te példád remekül mutatja, hogy neves autószalonokra járkálástól még nem lesz okos az ember, legfeljebb csak irtózatosan nagyképű…

  • 2018.01.13. at 20:03
    Permalink

    Az első pontban arról hogy kinek van csőlátása kicsit vitatkoznék. Az alapvető gond az hogy te minden tapasztalat nélkül teszed magadévá olyan ismereteket amihez semmi közöd nem volt. Elsőre ez egy tök logikus dolognak tűnik, de ha egyszer nekiállnál saját tapasztalatokat gyűjteni, esetleg rájönnél hogy mennyire nem fog egybevágni az olvasott műveltséged a valósággal. (megjegyzem én még elég öreg vagyok ahhoz hogy emlékezzek rá, valamikor a 80-as évek végén a hozzád hasonló fotelhuszárok a japánokat sajnálták le).

    Egyrészt az említett “fák” inkább füvek. Ha normális helyen szervizeltetsz simán ugyanúgy hibátlan lesz az olasz agy más lenézett márkád.

    Ismerem a 147-es típushibáit, mi az ami elromlik pedig nem kellene és mi az ami tervszerűen, de csak drágán cserélhető. Ettől függetlenül egy kiváló autó, amilyen egy Corolla sosem lesz pl műszaki megoldásiban (drága de kiváló futómű, 2004 körül élenjáró Common Rail motorok.
    De mondjuk én jól választottam és semmilyen baki nem volt vele 2 év alatt, míg pl egy barátom egyidős Corollájának váltógombja a kezemben maradt. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen ideológia amatőrségek miatt nem vettem 159est, hanem váltottam márkát S40-esre, aztán az minden Alfás statisztikát alul teljesített. Évente egyszer mindig volt valami marhasága, de ez mondjuk mind alatta volt annak amit a Toyota költött ismerősöm Avensise tipushibáinak garis javítására.

    Szóval az ilyenek miatt nem szeretem a sima statisztikákat. Egy-egy ilyen bakinál igyekeztem rákeresni, és bizony a fenti hibáknak van szakirodalma. ha elkezded bújni a Toyota fórumokat akkor azért te is láthatsz érdekes dolgokat. Csak ehhez bizony utána kell olvasni.

    • 2018.01.14. at 08:37
      Permalink

      “Ismerem a 147-es típushibáit…”

      Na de honnan? Úgy, hogy utánaolvastál… Na, ez az. Én is ezt ugatom. A te Alfádon nem biztos, hogy ezek egytől-egyig ki is jöttek. Utána kellett nézned a tíushibáknak a neten, újságban stb… Pont úgy, ahogy én is teszem.

      A múltkor Tizenkettővel volt egy vitám, aki elégedetlen tulaja volt egy Matiznak régebben. Azt írta, koreait soha többet, és másokat is lebeszélt róluk(Kiát, Hyundait is beleértve). Neked ez a hiteles??? Te ezek után nem vennél semmilyen – értsd: semmilyen – koreait, mert Tucatkának nem vált be a Matiz?(WTF?)
      Vérig volt sértve, amikor azt válaszoltam, hogy ettől függetlenül ugyanúgy vennék Matizt, de Lanostól kezdve a Nexián át bármit, a két nagyobb koreai gyártót meg szerintem ő sem tudta, hogy keverte ide. Mindegy, neki egy kutya. De ezt másokba is bele akarja verni!!!(Nekem ezzel van a bajom.)

      Szóval nem az a gond, hogy te tapasztalsz, hanem az, ahogy ez az olvasónak, hallgatónak lejön, amilyen célt ezzel te el akarsz érni. Befolyásolni másokat 1-2 db autó tulajdonlása után. Milyen jogon?

      Mindenki azt kezdi el híresztelni, ami az ő autójával volt. Ha rossz tapasztalatokat gyűjtöttél, akkor a típus rossz hírét fogod kelteni, ha jókat, akkor meg a jó hírét. Ezért terjedt el az olaszokról, franciákról, hogy rosszak, mert túl sok ember fürödt be velük ahhoz, hogy ez szárnyra tudjon kapni. A távol-keletiekkel kapcsolatban meg túl sok a jó autós élmény, így ez épült be a köztudatba. Az ingadozó vs. az egyenletesen jó minőség, ugyebár… (Bár az utóbbi 10-12 évben szépen felzárkóztak a japókhoz, ez is igaz.)

      A használtautós kiadványok, szervíztapasztalatos cikkek(amikre én alapozok) nem tudnak 100%-os képet adni egy modellről, mert minden autót máshogy használnak, az egyiket városban nyüstölik, a másikkal autópályáznak, a harmadikkal papásan mennek, a negyedikkel boyracerkednek – de a lényeg, hogy egy nagy %-ban élethű tájékoztatást közölnek, lefedik a nagy átlagot – és nekem pont erre van szükségem autóvásárlás előtt állva. Nem a kivételekre vagyok kíváncsi, hanem arra, ami nagy valószínűséggel előfordulhat.

      Ami meg a fórumjaidon közzé van téve, az – ha kellően általános és elterjedt probléma – úgyis napvilágot lát más formában is előbb-utóbb. Így derült ki pl. a D-Cat hengerfej-hibája, a bokszerdízel főtengelytörés-hajlama, az 1.2 TSI láncproblémája, stb…

      Biztos nem fogunk egyetérteni, de én el nem tudom képzelni, hogy a te látásmódod miben tükrözi a valóságot, akár csak egy picit is. Képtelen vagyok vele azonosulni(hülyeség az egész)…

      • 2018.01.14. at 21:44
        Permalink

        Az első és legnagyobb különbség közöttünk, hogy szerintem nem attól jó egy autó hogy megízható, hanem hogy jók a tulajdonságai. Anyagminőség, vezetési élmény menetdinamika, motorhang vagy épp annak kiszűrése stb.

        A megbízhatóság inkább egy tényező, hogy meddig és milyen költségekkel fogod az amúgy igényes autót vagy akár egy xarkupacot használni.

        A Matiz egy objetíve minden szempontból xar autó volt (nem csak megbízhatóságában de tulajdonságaiban is), és ez igaz volt az öreg Dévúkra egytől egyik, még azokra is, emelyeknél volt pénz egy rendes formatervre (pl Lanos, Leganza). Mai viszonylatban ugynezt éreztem a mostani Yarisnál, ami egy minden szempontból rossz autó volt, de ezt leírtam, és jópárszor be is linkeltem. Ha esetleg a yaris megbízhatónak bizonyul, attól még nem lesz jó autó, csak sokáig megmarad egy xar autód.

        A 147 egy hírhedt autó, mert kapott 3 konstrukciós átkot ami nagy valószínűséggel beütött (olyanokat, amit egy normális gyártó pl Toyota méltányosságban javít, pl shortblock), de aki pl 147-ből JTD-t vett azt ez nem érintette, persze a harmadik bibi, a drágán javítható futómű akkor is utolérhette. De ha rendesen szervízelted és elkerülted az aknákat, akkor olyan örömmel haználhattad, amit pl egy Corolla használó nem fog ismerni.

        Azt viszont dőreség gondolni, hogy a Corollásokat nem fogja utolérni a vész, amiben a japánok jobbak, a az hogy az alapmodelljeikre odafigyelnek, és a legtöbb gond a drágább változatokat érinti. Ha megnézed a korabeli Corollákat ott is akadtak bajok, amelyeket jól követheted a fórumokon.

        • 2018.01.14. at 22:51
          Permalink

          Nekem az egyik legdrágább Corollám van, mégsem érinti semmi probléma.
          Főleg úgy nem, hogy nagyon komoly igénybevételnek van kitéve.
          Milyen legtöbb gond? Elképesztően dilettáns vagy!

        • 2018.01.15. at 09:56
          Permalink

          “Az első és legnagyobb különbség közöttünk, hogy szerintem nem attól jó egy autó hogy megízható, hanem hogy jók a tulajdonságai.”

          Ezt már én is észrevettem. A gond ezzel az, hogy egy rendkívül ár- és költségérzékeny Magyarországon élünk. A wannabe autósújságírói szemléleted legfeljebb csak egy szűk kört mozgat meg, ill. ér el. A többséget érzékenyen érintik a terven felüli szervízlátogatások, költséges javítások, új autót meg alig adnak el. Szerinted aki pár százezerért vesz egy bármilyen autót, azt érdekli a beltéri anyagminőség, az ergonómia, az illesztések, a váltó kapcsolási érzete vagy a futómű milyensége? A túrót… Az a fontos, hogy ne kelljen rá sokat költeni. A te szemléleted az itthoni elitet szólítja meg, nem az átlagpolgárt, aki sok esetben nem tud kijönni a fizetéséből.

          Az meg, hogy a Daewoo-k nem megbízhatóak, egy orbitális marhaság. Tizenkettő nem váltotta meg a világot, hiába hiszi ezt. Neked meg minden rossz, ami nem prémium. Van egy képzeletbeli vonalad, ami alatt bottal sem piszkálsz meg egy autót. De ez megint nem tükrözi az átlag magyar életszínvonalat. Magyarországon többségében kijelenthető, hogy a jó autó=megbízható autó, a körítés – amit te nyomatsz – meg erősen háttérbe szorul. Vagy neked pl. egy tökéletes autó a VW Polo 1.2 TSI-vel, mert minden tökéletesen van benne megtervezve, tehát mint autó jó lenne, csak éppen súlyos konstrukciós hibája van a motorjának? Nagy bajok vannak a fejedben…

        • 2018.01.15. at 23:20
          Permalink

          Nincs benne xenon. Tudom a Lexusokban azokkal van probléma.
          2005-ös, tehát az újabb TS, de azt gondolhatod, hogy egy 290.000-et futott és a mai napig sűrűn 8000 körül pörgetett motorban nézni kell az olaj szintet. Egyébként 4dl eszik 1000Km-ként “versenytempóban”. 🙂

          • 2018.01.15. at 23:48
            Permalink

            A Hengerfej-gondok tömegesen az amerikai 1.8-asokat érintették (tipikusan Celicákban), de tudtommal az európai 1.8-asokat is érintette (facelift előtti Corolla, 1.8-as Avensis).

            Ha toyotába tettek xenont az ott is rekoncátlankodhat, csak abba ritkábban kerül persze…

          • 2018.01.15. at 23:49
            Permalink

            A xenonról azt olvastam hogy ha van berhelő akkor nem olyan drága. Viszont a márkaszervíz mindig cserélni akar…

      • 2018.01.14. at 22:05
        Permalink

        Ami pedig az ingadozásokat illeti, az utsó 5 ajtós Corolla és az első Auris olyan, mintha két teljesen más gárda tervezte volna. Más a forma, de pl az Auris anyagminősége is sokkal rosszabb, érthetelen hogy miként hozták össze, amikor az E120 elseje pl a modell erőssége volt.

        Nincs olyan hogy a Toyota egyenletesebb ezt te magadnak meséled be. Sőt pl a 80-as években ők voltak akik a legnagyobb változást érték el.

  • 2018.01.13. at 20:12
    Permalink

    A 2. pontról pedig, nos igen, a blog névtelen, aminek meg vannak az előnyei. Mindazonáltal ott az email cím az elérhetőségnél, és azért ennél sokkal kevesebb háttérrel is nekiállnak itt osztani az észt…

    Mint blog szubjektív, de hidd el, a legobjektívebbnek tűnő források is tudnak orbitális hazugságokat propagálni. Az autobild összehasonlításai pl gyönyörűen vannak megszerkesztve, de ha elkezdesz magad is próbálgatni akkor érted meg hogy mekkora szemét reklámhazugság az egész. Ugyanez igaz a megbízhatósági statisztikákra. Elég egy két trükk és kész a minőség. Papíron…

Vélemény, hozzászólás?