Harminc éve futotta rekordjait a Mercedes-Benz 190 E

Rekordot rekordra halmozott 30 éve az akkori "Bébi" Mercedes

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

A Mercedes-Benz 190 E 2.1-16 egyértelműen az 1983-as év sztárautója volt. Pont harminc éve, augusztus 11. és 21. között a modellt még hivatalos bemutatója előtt egy komoly tartóssági tesztnek vetették alá az olaszországi Nardó versenypályáján.


Bár már tavaly megemlékeztünk a harmincéves bébi Mercedesről, a kocsival 30 éve futott rekordok még ma is kivételesnek számítanak. 201 óra, 39 perc és 43 másodpercig tartott a száguldás, amelynek során rekordidő alatt tett meg egy autótípus 50 ezer kilométert, két további rekordot beállítva 25 ezer kilométeres, illetve 25 ezer mérföldes távon és kilenc továbbit kategóriáján (2000-3000 köbcenti közötti benzinmotoros személyautók) belül. Ez a próba volt az első bizonyíték arra, hogy a hengerenkénti négyszelepes motor tartóssága megfelel az elvárásoknak extrém körülmények között is.Nardó 12,6 kilométeres pályáján három teljesen azonos példányát kínozták a 190-es (W 201) sportos verziójának. A kocsi hivatalos bemutatója négy héttel később volt Frankfurtban, a teszten szereplő kísérleti autók technikájukat és külalakjukat tekintve majdnem teljesen megegyeztek a szériaverzióval. A tesztet kánikulában végezték, a nappali csúcshőmérséklet elérte a negyven fokot, az autóban ötven fok tombolt. Ennek ellenére, a kilencnapos folyamatos teszten óramű pontossággal dolgozott a 2,3 literes négyhengeres erőforrás, amely végig padlógázon, szinte végig 250 kilométer/órás csúcssebességen üzemelt (egészen pontosan 247,94 kilométer/óra volt az átlagsebesség). A motor főtengelye percenként hatezret forgott, a kocsi átlagfogyasztása 22 liter volt száz kilométerenként, ami csak elsőre tűnik soknak. A versenyzőknek, a csapatnak és a Mercedesnek nem volt ismeretlen a pálya, korábban 1976-ban, 1978-ban és 1979-ben C111-esekkel, dízel és benzines modellekkel tíz távolsági és két időrekordot is beállítottak.
A próbát teljesítő mindhárom 190 E Mercit rádióadókkal szerelték fel, így kaptak pontos és hiteles információkat a megtett kilométerekről, körökről, az átlagsebességről és az időeredményekről. A kocsikat különböző színű matricákkal különböztették meg egymástól a hitelesebb adatgyűjtés végett.
Hirdetés
A 190 E 2299 köbcentis, dupla vezérműtengelyes, 16 szelepes négyhengeresét a W123-as sorozattól kapta, módosított hengerfejjel: teljesítménye így 185 lóerőre nőtt (6200-as percenként fordulaton, 236 newtonméteres csúcsnyomatékkal 4500-as fordulaton), 0-100 kilométer/órás gyorsulása 7,5 másodpercet vett igénybe (1985-től 8,2 másodperc, katalizátorral 8,5 másodperc), csúcssebessége elérte a 230 kilométer/órát (1985-től 225 kilométer/óra, katalizátorral 220 kilométer/óra). Ezt a szériamotort egy kissé felpaprikázták a tesztre, hogy bírja a kiképzést, azaz a tartósan nagy sebességű használatot. A radiátor is megegyezett a bolti kocsiéval, azzal a különbséggel, hogy ezekben nem volt ventillátor, a nagy sebességű körözésekhez erre nem volt szükség, a menetszél rendesen lehűtötte a motort. Állítható hűtőtakarót használtak, hogy a hő ne szökjön el az éjszakai hűvösebb körökön. A rovarok ellen egy vékony ragasztófóliával védekeztek, amelyeket gyakran cseréltek a levegőbeömlő nyílásokon. Napközben a fényszórókat is letakarták. A kuplungszerkezet és az ötsebességes váltó is hétköznapi volt, ám a szervokormányt hagyományos, rásegítés nélkülire cserélték, mivel a pálya kialakítása miatt nem volt szükség könnyítésre, a körpályán a kocsi szinte végig "egyenesben" haladt. A fizikai tesztekkel egy időben a Mercedes-Benz berlini kutatóközpontja a nagytávolságú és extrém vezetés pszichológiáját is vizsgálta, folyamatosan figyelemmel kísérték a pilóták lelkiállapotát, a monotonitás és a nagy figyelem okozta stressz elviselését.
A Mercedes-Benz 190 E 2.3-16 modellt 1983 és 1988 között gyártották, 1982 és 1993 között a teljes gyártási ciklusban több mint 1,84 millió példány készült mindenféle motorral.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.10.30. at 00:15
    Permalink

    …annyit még hozzá tennék a cikkhez, hogy a motor az nem volt megspékelve erre a tesztre, teljesen szériaazonos volt benne. Csak a váltóhoz meg a difihez nyúltak. A másik érdekesség, hogy az olajcsere alatt, ami 5!!! percig tartott, képesek voltak még szelephézagot is ellenőrizni. Az autó tankolása huszon…akármannyi másodpercig tartott, és ez alatt 160 littyó anyag csordogált bele. Ezzel a mennyiséggel 2,5 órát robogott…

  • 2017.10.30. at 00:15
    Permalink

    A difi áttételen változtattak 3.ö7-ről 2.58-ra, nem volt tolatás sebesség benne, visszapillantó tükrök is hiányoztak róla, emellett megültették, és versenygumikat kapott ugye aminak az ellenállása kisebb. Ennyi…itt már sokat nyertek rajta…

  • 2017.10.30. at 00:15
    Permalink

    Nem semmi,vajon azokkal az autokkal mi lett?
    Manapsag miert nem csinalnak ilyen nyuzoprobakat?
    s az hogy a szeria 190es max 230at mehetett most az olyan mint a
    Mazda 626 2.0as 2000es evjarat 180km/h max Nemetbe 230al mentem tartosan.
    Viszont a 22l-es meglepoen alacsony ilyen sebesegnel abban az idokben

  • 2017.10.30. at 00:15
    Permalink

    A széria autó végsebessége 230, a teszten gyári váltóval mentek 247,94 átlagsebességet. Mi lehetett az a felpaprikázás, apró módosítás, a katalizátor nélküli, szívó motoron, hogy ezt elérte? Nem lehet, hogy difi áttételt cserélték le? A gyáritól eltérő dolgokkal mi értelme lenne a tartós tesztnek?

Vélemény, hozzászólás?