Hűséges hófehérke – Daewoo Lanos 500 ezer kilométerrel

Daewoo Lanos S 1.3, 2001 - használtteszt

Már több mint 500 ezer kilométert futott a most következő használtteszt főszereplője. Kár tagadni, ez látszik is rajta, ám minden szépséghibája ellenére hűségesen szolgál születése óta.

Igazi világmodellnek nevezhető a Daewoo Lanos, hiszen minden kontinensen (az Antarktiszt kivéve) forgalmazták és mindenhol szerették, illetve szeretik is, hiszen egy költséghatékony jármű, amely a méreteivel is az arany középutat testesíti meg. Nem túl kicsi, nem túl nagy, boldogul a városban és a városon kívül egyaránt, szóval valahol a kisautók és a kompaktok között (szubkompakt) helyezkedett el a debütálása idején, 1997-ben.
AGiugiaro tervezte formája még ma sem tűnik elavultnak, sőt kimondottan vidám, kellemes jelenség. A képeken látható példány már a ráncfelvarrás utáni, 2001-es változat, amelyen a legnagyobb formai változást a hátsó lámpák jelentik. A lépcsőshátú modelleken amolyan elegáns fordulatot véve, a vízszintesen nyújtózó lámpatesteket függőleges helyzetűre cserélték és kitolták az autó szélére, amelyek így közrefogják a csomagtér-ajtót. Ami alaphelyzetben 320 literes teret rejt, de ez a méret az ülések ledöntésével 960 literesre növelhető.

Bizony, a 18 év nyomot hagy egy olyan járművön, amit napi használatban tartanak. Rozsdafoltok már megjelentek a Lanoson, tipikusan azokon a helyeken, ahol a víz vagy a sós latyak aljas módon megrekedhet, emellett néhány karosszériasérülés is érte az autót. Márpedig a fényezési munkák is mindig rizikót rejtenek magukban a jövőre nézve.

A napi használatot pedig nagyon komolyan írtam, a kilométeróra állására pillantva ebben senki nem kételkedhet, az ugyanis 505 ezer kilométernél jár. Rozsda tehát a küszöbök környékén és az ajtók alsó élén jelent meg, a kerékjárati ívek viszont aránylag jó állapotban vannak. Kényes pont még a motorháztetőn a hűtőmaszk alatti él, illetve a mattuló fényszóróburák, ám a szépséghibáktól eltekintve a Lanos félmillió kilométer megtétele után is hűen szolgál.
Az utastér kimondottan jó állapotban vészelte át a „történelem viharait”. Az üléskárpitok gyáriak, elöl persze kopottak, hátul viszont szinte újnak tűnnek. Igényes tervezésre vall, hogy az ajtóburkolatokra is jutott egy kis szövet, amelyek szintén enyhén megkoptak már, ugyanakkor a kemény, kopogós műanyagok is jól viselik a kiképzést. Néhány karcolás felfedezhető néhol, azonban minden masszívan a helyén van. Pedig utólag kapott elektromos ablakemelőket is, amelynek a gombjai a kézifékkar mellett kaptak helyet. Ám a kényelem oltárán emiatt már áldozni kellett, ugyanis egyszer megmakacsolta magát a rendszer és beesett az egyik oldalablak, más gond itt nem adódott. Persze a futásteljesítményből adódóan fényesre kopott már a kormánykerék, amit emberes munka tekergetni a szervo hiánya miatt. A váltógomb szintén kifényesedett, ám a váltószoknya jó állapotú, míg az ülések továbbra is kényelmesek. A puha tömés nem lett végletekig kiülve, szóval kellemes meglepetés a koros Lanos ezen a téren is.
A motorháztető alá kukkantva 1,4-es (1349 köbcentis), négyhengeres, szívó benzinmotort látunk, ami már kiforrott technikaként került a Lanosba az Opel „raktárából”. Ugyanígy a futómű is a Vauxhall Mk2 GTE-ből származik, amit felénk Opel Kadettként ismertek és már a Daewoo Nexiában is bizonyított. A valójában tehát 1,35 literes E-TEC motor 75 lóerőt nyújt 113 Nm forgatónyomaték mellett, ami elegendő az üresen 1005 kilogrammos autó kényelmes mozgatásához, bár tény, hogy forgatni kell.

A maximális teljesítményét 5400-as fordulatnál adja le, igazán 3000-es fordulatnál van elemében. Alatta kicsit komótos, de bátrabb gázpedál kezeléssel lehet vele lendületesen is haladni.

És még úgy sem túl iszákos. Vegyes használatban 7-7,5 liter között fogyaszt százon klíma nélkül – mert az nincs benne –, bár az adathoz érdemes tudni, hogy ebbe rengeteg autópályás kilométer is beletartozik. Becsületére válik, hogy nem eszi az olajat, valójában hiba nélkül teszi a dolgát. Az idillbe egyedül az rondított bele, hogy egyszer sajnos hengerfejes lett, ám ez egy szervizben elkövetett műhibára vezethető vissza. A baj körülbelül 280 ezer kilométer megtétele után ütött be, de orvosolták, és azóta is komolyabb hibák nélkül üzemel, persze a megfelelő gondoskodás mellett. Ugyanis a kopó alkatrészek cseréje előbb-utóbb elkerülhetetlen, ahogy a rozsdásodó kipufogódob és -cső sem örökéletű, illetve az olajcseréket is időben kell elvégezni. De ez ugye, minden autó esetében ugyanígy van. A már említett Opeltől örökölt futómű hangolása lágy, kényelmesen siklik át az úthibák felett, bár a tulajdonos arra is figyel, hogy lehetőleg mindig elkerülje a kátyúkat, gondoskodva ezzel arról is, hogy sokáig bírják a felfüggesztés kopó alkatrészei a kiképzést. A szervokormány hiánya sem jelent túl nagy érvágást a komfort terén. Parkoláskor persze határozott mozdulatokat igényel, a sebesség növekedésével azonban már nem hiányzik a szervóhoz szokott kezeknek sem. A kuplungpedál pedig rövid úton jár, könnyű megtalálni a fogási pontját, míg a váltókar bár kissé lötyögősre kopott az évek során, de a fokozatokat még mindig nem lehet elvéteni vele.
A használtautó-piacon többnyire a csapotthátú változatok keresnek gazdát, ám akad néhány lépcsőshátú is, jellemzően drágábban. A használhatónak tűnő 1,4-es Lanosok ára 200 ezer és 380 ezer forint között mozog, természetesen szervokormányos és klímaberendezéssel felszerelt változatok is szerepelnek a kínálatban, szintén a drágábbak között. A futásteljesítményt tekintve a 200 ezer kilométer alattiakat kínálják 300 ezer forint felett és a Használtauto.hu felületén látható hirdetések között ezek dominálnak, bár ezzel a motorral elég kevés a 300 ezer kilométer feletti futásteljesítményű példány (legalábbis a kínálatban szereplő adatok szerint). Ám a rövid kis próba tanúsága szerint ennél jóval tovább is bírja a nyúzást az autó, megfelelően karbantartva bosszantó hibák nélkül.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

    • 2019.08.14. at 15:33
      Permalink

      Nem, te egy kinyilatkoztatást írtál. Természetesen különböző az emberek ízlése, ám ezért szokás a “szerintem” szó használata a kulturált (normális) hozzászólások alkalmával.

      • 2019.08.17. at 15:40
        Permalink

        Gondolom leszarozta vagy valami hasonló épületes kijelentést tett. Pedig egy 500000-t futott autót, bárhogyan is néz ki, nem szidunk, hanem tiszteljük. Én legalábbis így teszek. Ez akkor is így lenne, ha dízel lenne, pedig utálom a kályhákat. De mégis, fél millió kilométer az bizony szép teljesítmény. Egy koreai benzinestől meg főleg. Úgy meg végképp, hogy ez még a megújulás, névváltoztatás előtti általánosan lenézett autó. Pedig simán beleültünk 3-an és egyhuzamban lementünk vele 2500 km-t a Fekete tengerig. Meg aztán vissza. Klímával.
        Úgyhogy én tudom, hogy ez bizony egy korrekt autó.

        • 2019.08.17. at 22:44
          Permalink

          Ahogy a fazon írta, korrekt hangvételű komment volt. Én sem értem mire fel a törlés.

          Azok a küszöbök ilyesztőek (és akkor a többi része milyen állapotban lehet), én a családi Alfa a 146-osunkat 18 évesen láttam utoljára (akkor már nem nálunk volt de a családban maradt) és semmi hasonlót nem lehetett rajta látni.

          Amúgy meg műszakilag a kocsi 79-es alapokon készült. Gyakorlatilag egy Kadett E, amelynek licenszét a Daewoo megvette a GM től (előbbi pedig a kadett D szépen újracsomagolt vátlozata volt). Szóval adott egy 1979-es, nem a legjobb megítélésű műszaki platform, amire a koreaiak szabattak egy dizájnos karoszsériát (Giugiaro pedig csodát tett, mert a kocsi tényleg szép és harmónikus).

          • 2019.08.17. at 23:45
            Permalink

            De hogy a ne érje szó a ház elejét, gyorsan hozzáteszem, SZERINTEM korrekt hangvételű komment volt.
            Akárhogy is, az AN minőségéhez igenis sokat tesz hozzá hogy álljátok a kommentek sarát, akár megalapozottnak érzitek őket akár nem…

          • 2019.08.18. at 09:59
            Permalink

            Kedves zold!
            Nem engedek meg bármilyen kommentet. Ez a szekció nem arról szól, hogy bármit ideírhat a kedves olvasó. És, hogy nekem mindenféle sárdobálást el kell tűrnöm. Óriási tévedésben van, aki azt hiszi, hogy erről szól a kommentszekció.
            Építő jellgű, kritikákat, érdekes, információdús tartalmakat, ésszerűen megfogalmazott saját véleményeket várok el a hozzászólóktól is.

    • 2019.08.19. at 18:52
      Permalink

      Valamikor a 2000_es évek elején volt egy ilyenem, fekvő hátsó lámpás és piros 1.5-ös. Klíma, szervó, ABS, elektromos kütyük. Ahogy emlékszem, pont a futóműve nem tetszett, amúgy nem volt rossz… A szar kóreaihoz hozzátenném, hogy volt egy Hyundai Pony 1.5 öm amit írd és mond 550ekm körül adtam el(semmi baja nem volt, de ezt valóban így kell érteni) ! Az egy elképesztően jó autó volt, a Daewoo-hoz képest kisebb de jobb! Visszatérve a cikkben szereplő autóhoz, szerintem a küszöbnek nem sok baja lehet. Az ajtó aljakról kapja a rozsdalevet.

  • 2019.08.17. at 15:33
    Permalink

    Volt pár éve egy ilyen 2000-es, de 1,6 106 lovas Lanosunk. Annak kicsit más volt a hátsó lámpája, ezüst volt és kitűnő állapotnak örvendett. Igaz nem is volt benne ennyi kilométer.
    Nagyon megbízható kocsi volt.

Vélemény, hozzászólás?