Íme az 5 milliót érő 106-os Peugeot: mutatjuk, miért különleges!

Nem véletlen és nem is elírás, rekordáron kelt ez ez a kis 106-os

Valóban megvettek ennyiért egy korosodó francia csöppséget, de ettől még nem kell rohanni meghirdetni milliókért az ütött-kopott 1,5 literes szívódízelt. A ma bemutatott autó ugyanis különleges, kiderül az is, hogy miért.

A Peugeot 106-os 1991. szeptember 12-én mutatkozott be, először háromajtós, majd 1992-től ötajtós formában is gyártották Franciaországban, egészen 2003 júliusáig. Közel 2,8 millió darab készült belőle, ami hiába csak a fele a 205-ösből és harmada a 206-osból gyártott mennyiségnek, még így is minden idők legnépszerűbb Peugeot típusai közé tartozik. Hosszú életciklusa alatt az 1,0 és 1,6 liter közötti lökettérfogatú négyhengeres benzines és 1,4 valamint 1,5 literes dízel változatok mellett készült belőle tisztán elektromos is, ami a Peugeot második villanyautója volt az 1941-es VLV után. Kevesen tudják, de egészen 2010-ig a 106 Electrique számított a világ legnagyobb darabszámban eladott elektromos autójának a maga 3550 példányával.
Hirdetés
Manapság a legértékesebbnek mégis a másfajta villámváltozatok számítanak: a sportmodellek viszik a prímet. Főleg igaz ez az 1993-ban bemutatott Rallye kiadásra, ami csak azért készült, hogy a még keményebb verziója részt vehessen a francia nemzeti és a nemzetközi rali bajnokságok igen népszerű, sok eladással kecsegtető 1300 köbcentiméter alatti kategóriájában, az A és az N csoportokban. Ez egyébként a belépő szintet jelentette sok kezdő és "kispénzű" raliversenyző számára a 90-es években. Bár a 106-osnak kezdettől fogva létezett már egy hétköznapibb sportváltozata 95 lóerővel, XSi néven, de ez nem volt alkalmas raliautó-alapnak az 1,4 literes motorja miatt, így külön a Rallye verzióhoz elkészítették a TU-sorozatú négyhengeres motorgeneráció 1,3 literes változatát, a TU2J2-t. A nyolcszelepes, egyvezértengelyes, magas kompressziójú hengerfejjel, egyedi tervezésű szívócsonkkal és hegyes bütykös vezérműtengellyel ellátott motor kereken 100 lóerőt tudott leadni elképesztően nagy, 7200-as fordulatszámnál. Ellentétben szellemi elődjével, a 205 Rallye-val, a 106 Rallye már Magnetti Marelli injektorokat kapott karburátor helyett, és a motorblokkját is alumíniumból, nem pedig vasból öntötték. Részben ennek is köszönhette, hogy a menetkész autó mindössze 825 kilót nyomott, 125 kilóval kevesebbet, mint az 1996-ban bevezetett, 1,6 literes, 16 szelepes motorral szerelt, 120 lóerős S16/GTi változat. A 106 Rallye elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros, torziós rudas futóműve alapvetően megegyezett az XSi-ével, még a rugók és a lengéscsillapítók is azonosak voltak, de a vastagabb kanyarstabilizátorok révén még direktebb lett az irányíthatósága, és még kevésbé billegett a kanyarokban.
Hirdetés
Kívülről is különleges a modell, a védjegyének számító, 14 colos, fehérre festett felniszettet súly- és költségcsökkentési okokból acélból készítették el. Ugyanezért maradt a hátsó tengelyen a dobfék is, amelyet az 1996-os modellfrissítéssel érkező, 1,6 literes, 103 lóerős motorral szerelt Rallye S2 esetében már négy darab 254 milliméteres átmérőjű tárcsafék váltott. Az autót kizárólag fehér, piros vagy fekete fényezéssel lehetett kapni, oldalát színes csíkos logók díszítették, a felszereltsége pedig nélkülözte a kényelmi extrákat, még szervokormányt sem kapott. Ellenben akadt benne piros szőnyeg és biztonsági öv, valamint háromküllős, légzsák nélküli sportkormány a megfelelően sportos belső hangulatért. A nagyközönség számára persze emiatt a 106 Rally túl nyers, kemény és hangos volt. Csak egy szűk réteg értékelte könnyedségét, agilis mozgását, lelkesen pörgő motorját, közvetlen kormányzását és azt, hogy gázelvétellel meg lehetett indítani a fenekét a kanyarban, ami jól kontrollálható farolásokat eredményezett. Mivel csak pár ezer darabot adtak el belőle, és a közel három évtized alatt azokból is rengeteget összetörtek a közutakon és a ralipályákon egyaránt, mára meredek emelkedésbe kezdett a 106 Rallye-k ára, a két fajta közül természetesen az 1993-tól 1996-ig gyártott, szögletesebb, kisebb motoros S1 verziók kerülnek többe.

Éppen azok, amilyen a képeken látható, jobbkormányos példány is.

Bár több mint 130 ezer mérföldet, azaz 209 ezer kilométert futott, mégis úgy néz ki, mintha most gördült volna le a gyártósorról. Ezt részben a fűtött garázsnak köszönheti, ahol 2014 és 2020 között tárolták, ám mindezt még egy szinte teljes körű felújítással is megfejelték 2021-ben. Ekkor új, cseresznyepiros fényezést is kapott, azóta pedig csak 1000 mérföldet, tehát nagyjából 1600 kilométert mentek vele. Első látásra tehát mellbevágó lehet, hogy a közel 30 éves francia kisautóért 11 995 fontot, átszámolva tehát 5,52 millió forintot hagytak ott, de nem véletlenül hangoztatják annyian, hogy

minden annyit ér, amennyiért el lehet adni.

Persze, aki megvette, nem járt vele rosszul, ahogy szintén mondani szokták: ez már csak többet fog érni, hiszen gyűjtői darab. Egy olyan klasszikus francia hot hatch, amilyenhez hasonlót azóta sem gyártottak. Nemrég egyébként egy másik első szériás, cseresznyepiros 106 Rallye is felbukkant Angliában, azért ráadásul még többet, 15 750 fontot, tehát nagyjából 7,25 millió forintot kértek. A nagy árkülönbség oka, hogy az a példány nem felújított, hanem mindössze 15 900 mérföldet, azaz 25 580 kilométert futott, és végig garázsban tárolták, valamint szakszerűen karban is tartották.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Vélemény, hozzászólás?