Milyen használtan? Renault Mégane I (1996-2003)

A Mégane 1995-ben jelent meg, 1996-tól készült és volt kínálatban, 1999-ben megújult, 16 szelepes motorokat és kombi, Break kivitelt is kapott

Itt egy újabb példa arra, hogy hihetetlenül telik az idő: ha még csak általános iskolás voltam, de tisztán emlékszem a Renault Mégane megjelenésére, s az most már egy híján húsz éve volt. Elődjéhez, az R19-hez mérten nagyon modernnek számított az először ötajtósként, majd kisvártatva négyajtósként és háromajtós kupéként, valamint kabrióként is megjelent, 1996-tól gyártott, s alapjain az első Scénicet, a még Mégane Scénicet is hozó Mégane I. Ekkoriban kezdett a Renault a biztonságra gyúrni, s már 1998-ban 4 csillagos Euro NCAP eredményt ért el az ezzel a kategória legbiztonságosabbjaként vizsgázó, igencsak szerteágazó kínálatú széria. A legelső szériából mondjuk nem is készült kombi, hogy az ne vegyen el vevőket az egyterűtől. Aztán az 1999-es frissítésre belátta a Renault, kell az, hogy az akkoriban is zsíros céges megrendelésekből kellő részt tudjanak kihasítani. Korukban nem csak biztonságos, tágas, kényelmes és jól felszerelt autók voltak a Mégane-ok. Kedveltnek számítottak a hazai piacon, így viszonylag bő kínálatból csemegézhet az, aki szimpatizál vele. De vajon mennyire vakmerőség egy használt Mégane megvásárlása? Átfutottuk vonatkozó Használói Véleményeinket, s megkérdeztünk egy Renault-márkaszervizest, valamint egy Renault-ra specializálódott maszek szerelőt is - tudva azt, hogy az alsó hangon is 12, de akár már 18 éves autók nemigen járnak gyári márkaműhelybe.

Limuzin, kupé és kabrió egyaránt volt már a legelső szériából is az ötajtós mellett, ám érdemes a kombi érkezését is hozó 1999-es frissítés utániakból választani

Az már a tulajdonosi tapasztalatokból is leszűrhető, hogy a Mégane egyik legnagyobb előnye az, ami általában a Renault-k legnagyobb előnye és egyben hátránya is: lenézett autók, az átlagosnál jóval nagyobb értékvesztéssel. Ez rossz az új autót vásárlóknak, kellemetlen azoknak, akiket valamennyire is érdekel az, hogy a szomszéd mit gondol autójukról, a használt példányokat keresőknek pedig előny, leszámítva azt, hogy sokszor bizony a szerelők is tudnak úgy viszonyulni a márkához, hogy az eleve rossz, így a hibák teljes körű, megfelelő minőségű orvoslására sem törekszenek. Pedig egyáltalán nem olyan rossz autók ezek.

Kilóg - magasságával - is a Mégane kínálatából, de vele közös alapra épül az 5 független üléses, akár dupla napfénytetős Scénic kompakt egyterű

Abban mondjuk gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy érdemes az 1999-es frissítés utáni, már 16 szelepes motorokat és temérdek gyerekbetegség orvoslását hozó "második fázisból" választani használt példányt. Feláruk már minimális a korábbiakhoz mérten, hiszen ilyenekből is gond nélkül lehet találni 15 éves példányokat, akár még használható állapotban, s a korábbi 8 szelepeseknél élénkebb és takarékosabb motorokkal. Apropó takarékos motorok, igen azok is, kifejezetten aszkéták is voltak a Mégane I-hez. Rögtön a legelső szériából is volt 1.4 eco, 70 lóerős - tényleg belépő - motorral, a lehető legszerényebb menetdinamikával. Nem ajánlott! Voltak aztán 1.9-es dízelek is, kezdetben 65 lóerős szívóként is, aztán voltak a turbósok (DT), közvetlen befecskendezéssel is (DTi), s a széria végére a közös nyomócsöves dCi is befutott. Tényleg aszkéták voltak, ám nem olcsón. Itthon alig adtak el belőlük. A most használtan kínált dízelek között a legtöbb a mostanság behozott. Igazolt előélettel lehetnek jók, ám szerény futású, megkímélt darabot találni sokkal jobb eséllyel lehet a hazai - és zömében benzines - példányokból.

A legjobban kihasználható csomagteret a Break kínálja, literszámban a négyajtós Classic győz - míg a ferdehátúakat 2002-ben, utóbbiakat 2003-ban váltotta a második generáció

A Mégane motorjai szíjasak, a kezdeti sorozatnál egyedül ez, pontosabban az elmulasztott szíjcsere tud galibát okozni, a későbbi 16 szelepeseknél nem csupán a gyári periódus be nem tartásából a kezdetben 5 év/120 000 kilométeres, később 4 év/100 000 kilométeresre józanított csereciklusból is adódhattak, és adódhatnak problémák. Így a tapasztaltabb szerelők elővigyázatosan a 80 ezer kilométerenkénti szíj- (és persze görgő-szett, valamint vízpumpa-) cserét ajánlják. Minimális a kilométerenkénti többletköltség, s az egyik legjelentősebb hibaforrás kizárható. Van viszont még egy dolog, a gyújtótrafó. Ezt nem is titkolja senki, a Renault is tisztában van vele, hogy a Mégane I idejében szerelt Sagem bizony nem volt tartós darab, állítólag a később megjelent Denso volt a tuti, ma pedig a Beru márkájút mondják a legjobbnak a szerelők, a tulajdonosok körében ugyanakkor az sem mindenkinek vált be. Hát persze, hiszen a trafó sem magától megy tönkre, hanem például a szintén túl ritkán, 60 000 kilométerenként előírt cseréjű gyújtógyertyáktól. Minőségi gyertyákkal, azok gyakoribb cseréjével tehát odázható a trafók meghibásodása. Ami azonban jellemzően párban szokott bekövetkezni, de ha nem is úgy jön el, csakis úgy cserélhető, hogy párban azonos márkájúak és típusúak legyenek.

Műszerfalból az összes első Mégane ilyesmit ad, volt bőrkárpitos kivitel is, sőt RX4 néven szabadidő-autós Scénic is viszkokuplunggal

A filléres kabriók világában jó ajánlatnak számít a négyüléses Mégane

Aki figyel a vezérlésre, figyel a trafókra, mondhatni, csupán csak annyit tesz autójáért, hogy megadja azt, amit az megérdemel, amit a gyár előírt, azaz megejti a kötelező karbantartásokat, az vélhetően nem fog pórul járni a Mégane-nal. Egyetlen hiba még - leginkább a '99-es frissítés előttiekre - jellemző: a korabeli infrás távirányítók el tudnak hangolódni. Azon túl, hogy a zárak csak kulccsal nyílnak olyankor, a motor sem kapja meg az indításgátló kódját, így az autó nem indul. Átmeneti orvoslásként jöttek a már transzponderes immobilizeres, de még infrás kulcsok, majd 1999-től a rádiófrekvenciásak. A kezdeti példányok közül amúgy a nem távirányítós központi zárasakkal is lehete gond: zárhengereik is gyengék. Ezeknél komolyabb hiba azonban - megfelelő karbantartás esetén - nem jellemző. Nyéki Ákos, a Renault Nyéki Autóház ügyvezetője úgy fogalmaz, "Ha odafigyeltek a karbantartásra, elég megbízhatók voltak az első Mégane-ok”. Alap, hogy időnként fékbetéteket, féktárcsákat, használattól függő gyakorisággal lengéscsillapítókat kell cserélni. És az is, hogy váltóik jellemzően nedvedzenek, ám hiába látható a szimeringeknél az olaj, jellemzően nem folyik. És használható Mégane-t akár már 300 000 forintért is lehet kapni, 450 000-ért pedig akár kabrió, akár 85 ezer kilométert futott ötajtós, vagy 160 ezret megtett klímás limuzin is kapható. Kínálat bőséggel van, válogatni lehet, és érdemes is, a karbantartásra pedig érdemes hagyni pénzt, az ugyanis - ebben az árszegmensben - a vételárhoz képest akkor is tetemesnek számít, ha abszolút értékben nem is az.