Török gyerek gyártotta, magyar gyerek vegye? Honda Civic teszt
Honda Civic 1.8 i-VTEC Elegance Plus teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Elsőként négyajtós, török gyártású verziójával, csúcsmotorjával, csúcsfelszereléssel és manuális váltóval járt nálunk a kilencedik generációs Honda Civic.
Nehéz helyzetben van a modern gondolkodású tesztelő, ha egy kifejezetten a konzervatív vevőkör számára épített lépcsőshátú autó kerül a kezei a közé. Számos hátránya van ugyanis az ilyen karosszériának, melyekről csaknem minden lépcsős farú modellnél lehet fanyalogni, ám nem érdemes. A szedánt vásárló vevőkör számára az autó ilyen: elöl és hátul is van lépcsője az utaskabin végeiben, amivel aztán néhány hátrány, például a raktér korlátozott pakolhatósága, bővíthetősége társul. Aki pedig konzervatív, az nyilván nem csak a forma tekintetében, hanem egyéb szempontok alapján is az. Az egyszerű és nyilvánvalóan inkább csak találgatásnak számító okfejtést a Honda minden bizonnyal piackutatással helyettesítette vagy egészítette ki, miután úgy döntött, a kilencedik generációs Civic sorozatából az ötajtós kifejezetten modern és japán gyártású, a szedán pedig Törökországban összeszerelt és bár rogyásig extrázott, de a lejtőshátú modern vezetéstámogató kütyüit (távolságtartós tempomat, ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszer) nélkülöző lesz.
Bár a négy- és az ötajtós is Civic, még csak szemből sem egyezőek, a szedán pedig negyed méterrel hosszabb is az ötajtósnál, s még tengelytávja is nagyobb. A 4,55 méter hosszú limuzint néhány éve gond nélkül középkategóriásnak mondtuk volna, ma viszont egyértelműen a kompakt mezőnybe sorolandó. Ott azonban nem csak kívül, belül is nagy. Az utastér ugyanis eleve tágas, a térérzetre pedig nagyot dob még a világos kárpitozás és az alaposan előre tolt szélvédő, valamint a több szintű, szintén előre és felfelé nyújtózó műszerblokk. Utóbbi átláthatósága miatt erősen támadható ugyan, de tény, hogy látványos. Három különböző helyről érkeznek az információk - idő kell megszokni, hogy mi, hol olvasható. A központi kijelző ráadásul lapozós, a sebességmérőt vagy a váltásra figyelmeztető piktogramot pedig könnyedén kitakarhatja a sokfunkciós kormánykerék. A teszthét végére pont sikerült beállítani egy látvány szempontjából és kényelmileg is jó pozíciót, de eltartott egy darabig.
A többi ülőhely szimplán jó, hátul az elsőknél csak hajszálnyit rövidebb az ülőlap, ami nem agyonformázott, így – a sík padlóval párosítva – akár három felnőttnek is jó. Láb- és fejtér elöl-hátul bőven van, az utazás alapvetően komfortos, és meglepő módon még az amúgy sok tartást nem adó ülések sem kritizálhatók. Ha feltétlenül fanyalogni szeretnénk, megjegyezhető, hogy a műszerfal (a puha ajtóburkolatokkal ellentétben) kemény plasztik, s ott még egy illesztési hibát is találtunk. Utóbbi állítólag itthon is javítható – s azt meg is szokták tenni a nullrevízióval, az anyagválasztás pedig nem elhibázott, a műszerfalat ritkább szokás tapogatni, az ajtón viszont jól jön a puha felület.
Életet könnyítő extrákkal rogyásig pakolták a Civicet, főként az Elegance Plus csúcsverziót. Jól jönnek az alapkvalitások is, a temérdek tárolóhely, s az ablakok, tükrök elektromos mozgatása, vagy az USB-s, MP3-olvasós CD-rádió is, de a kényelmes használhatóságra az intelligens, zsebben hordható kulcsos nyitó-, indítórendszer teszi fel a pontot. Az indítógomb megnyomására ráadásul csendes üzemű motor ébred. bekapcsolt Econ-móddal megállapíthatatlan, hogy 1,8-as, 142 lóerős benzines bújik a gépházban. Csendes, de tohonya gázreakciójú a változó szelepvezérlésű gép. El lehet vele közlekedni, de arra minek 1,8-ast venni? Jelentősen fokozható a menetdinamika, ha a takarékos vezetésre ösztönző, a műszerfalra zöld kisfát rajzoló programot kikapcsoljuk. Így már érezhetően élénkebb a motor, hihető a teljesítménye és 9,0 másodperces 100 km/órára gyorsulása is. Pillanatok alatt zongorázhatóak a váltó fokozatai, ami nem csak remek kapcsolhatóságának, hanem szűk áttételezésének és az elképesztő motorkarakterisztikának is köszönhető. Józan ésszel is kapcsolható az ötödik városban is, ám a váltásra figyelmeztető nyilacska már kevéssel 50 km/óra alatt, akár enyhe emelkedőn is a hatodikat javasolja, és döbbenetes módon nem rosszul. Gyakorlatilag alapjáratról gyorsításra képes az i-VTEC, ami abszolút nem igényli a pörgetést, ha valaki mégis megteszi, a változó szelepvezérléssel 3500/perc környékétől érezhető rákapcsolással gyorsít.
Városban döbbenetesen csendes a Civic – ami főként annak köszönhető, hogy motorja csaknem alapjáraton dolgoztatható. Autópályán azonban már más arcát mutatja, némi szélzaj a tükrök felől, búgás az ekkor már sokat, 130-nál hatodikban közel 3800 1/percet forgó motortól is érkezik. Feltűnő üvöltés mondjuk ekkor sincs, inkább csak a városi csendesség után meglepő, hogy van hangja a motornak. Gyorsításhoz így viszont nem kell visszakapcsolni, élénken lehet előzgetni a Civic-kel. A természetesen villanyszervós kormány közben kissé könnyű, de precíz, hibátlan az egyenesfutás, s városban is könnyű manőverezni. Minden kezelőszerv a lehető legkisebb erőkifejtéssel vezérelhető, parkoláskor nem csak radar, kamera is segít (alapáron!). Az elöl MacPherson, hátul multilink futómű hangolása kellemes, a csillapítás főként lassú tempónál, például fekvőrendőrök megmászásakor jó, menet közben azonban a kisebb úthibák is jól érezhetők, a lágy rugókhoz úgy tűnik, feszesebb lengéscsillapítókat tehettek a tervezők.
Vezethetőség szempontjából tehát abszolút modern, de műszerfalával szemben nem futurisztikus a Civic. Csomagtere pedig az áhított konzervatív formájú, 440 literével ráadásul kisebb is, mint a hazai bemutatón vezetett ötajtósé, s nem túl nagy nyíláson keresztül pakolható, csupán osztott támladöntéssel bővíthető. Elhibázott, hogy a támlák reteszelése csak hátulról, a csomagtér felől oldható, a döntéshez pedig vagy végig kell feküdni a 89 cm hosszú üregen vagy a hátsó oldalajtó felől érdemes megragadni a támlát. Bár meglehetősen nagy, a normál termetű sofőrre állított első ülés mögött 176 cm hosszú teret kapunk, az sok mindenre nem használható, az utastéri átjáró ugyanis meglehetősen szűk, és a hátsó ülés miatt lépcsős is. Teherszállítónak nyilván senki sem fog Civicet, főként nem szedánt venni, családi használatra pedig akár nyaraláskor is elegendő lehet a kulturáltan kárpitozott tér. Jó pont, hogy a csomagtér fedele az utastérből, kívülről és a kulcs gombjáról is nyitható, az már kevésbé, hogy visszacsapódásra hajlamos, lehúzását pedig nem segíti fül.
A kasszához érve nehéz azt mondani az 1,6-os benzinmotorral, már eleve gazdag (egyebek mellett 6 légzsák, ESP, távirányítós központi zár, elektromos ablak, tükör, tempomat, hifi, alufelni, bőrkormány, stb.) ellátmányú, 5 249 000 forinttól kapható alapverzióról és az 1,8-as ElegancePlus kivitelében 5 949 000 forintért az erősebb motor mellé Bluetooth-kihangosítót, kulcs nélküli rendszert, elektromos napfénytetőt, Xenon fényszórót és ülésfűtést is felsorakoztató Civicről, hogy olcsó lenne. Pedig a kapott csomaghoz mérten akár annak is tekinthető, ennyiért konkrétan ilyen ellátmány máshol sincs, valamivel szerényebb azonban például az elmúlt év egyik sikermodelljének számító Renault Fluence esetében van. Költségek szempontjából jó pont lehet még a márka megítélésén alapuló jó értéktartás, illetve a kedvező fogyasztás, a gyár 6,7 l/100 km vegyes értéket ígér, mi ilyen körülmények között, de azért főként városban 7,5 litert mértünk 100 kilométerre. Nem rossz, ahogyan az egész Civic sem az, ám azt kijelenthetjük, hogy itthon vélhetően nem ez, a forradalmat nem hozó modell lesz a Honda bestsellere. Ha viszont lenne egy szerényebb ellátmányú alapgép, sikeres lehetne.
Árak
Tesztmodell alapára
5 949 000 Ft (2012.03.17.)
Tesztautó ára
6 068 000 Ft (2012.03.17.)
Műszaki adatok
Hengerűrtartalom:
1798 cm3
Teljesítmény:
104 kW (141 LE) 6500 1/min-nél
Nyomaték:
174 Nm 4300 1/min-nél
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,0 s
Végsebesség:
200 km/h
Gyári vegyes fogyasztás:
6,7 l/100km
Méretek
Hosszúság:
4545 mm
Szélesség:
1755 mm
Magasság:
1435 mm
Saját tömeg:
1183 kg
Tengelytáv:
2670 mm
Karosszéria-kivitel:
limuzin
Csomagtér:
440 l
Belső szélesség elöl:
1430 mm
Belső szélesség hátul:
1400 mm
Belmagasság elöl:
875-930 mm
Belmagasság hátul:
880 mm
Hátsó lábtér 180 cm-es vezető mögött:
210 mm
Ülőlap hossza elöl:
520 mm
Ülőlap hossza hátul:
490 mm
Csomagtér maximális szélessége:
1400 mm
Csomagtér szélessége a kerékdobok között:
990 mm
Csomagtér magassága:
530 mm
Csomagtér hossza:
890 mm
Csomagtér hossza üléshajtással:
1760 mm
Raktérnyílás szélessége:
800-1040 mm
Raktérnyílás magassága:
450 mm
Motor és váltó
Motor:
Otto motor
Motorosztály:
EURO 5
Hengerűrtartalom:
1798 cm3
Hengerek/szelepek száma:
4/16
Sebességváltó:
manuális - 6 fokozatú
Nyomaték:
174 Nm 4300 1/min-nél
Teljesítmény:
104 kW (141 LE) 6500 1/min-nél
Menetteljesítmény
Végsebesség:
200 km/h
Gyorsulás 100 km/h-ra:
9,0 s
CO2-kibocsátás:
156 g/km
Gyári vegyes fogyasztás:
6,7 l/100km
Fogyasztás a használónál:
7,5 l/100km
Menetzaj
Menetzaj 50 km/óránál:
59 dB(A)
Menetzaj 90 km/óránál:
65 dB(A)
Menetzaj 130 km/óránál:
69 dB(A)
Ugyan nekem nincs S80-asom, mégis megengedhetem magamnak, hogy a háztartási berendezéseket házhoz szállíttassam, és ne a saját verdámba kelljen betuszkolnom.
Akinek viszont a tévészállítás a hobbija, az vegyen bátran annyi ajtóst, amilyet akar.
A pakolhatóság nem marketing duma! Egy létrát, TV-t, vagy fűnyírót berakni kis nyíláson nem lehet. Egy kedves barátom hívott egy üzletből, hogy vett egy 55cm-es tévét (nem LCD volt még akkor), doboz nélkül sem tudta berakni, és ez egy S80 Volvo volt. A csomagtér nyílásán nem fordult be sehogy, és a hátsó ajtó sem nyílt akkorát. pedig liter az lett volna. Elszaladtam a kis kombimmal és bedobtuk. Ha már kocsit veszek legyen jó mindenre, ne kelljen már másnak könyörögni erre a pár alkalomra sem, mikor kell.
Családi körülmények és a használati célok döntik el, ki melyik építési formát részesíti előnybe. Nekem nem azért vannak 5 ajtósaim, hogy bármilyen marketing dumának bedőltem volna, hanem meggyőződésből. Az 5 ajtós tulajdonképpen kombi. A Jazz előtt pl. Golf Variant TDI-m volt, több mint 4,3 méter hosszal. A Jazz alig több mint 3,8 méter, lehajtott hátsó üléstámlával ugyanakkora csomagtérrel.
[i]„Ami viszont engem illet, abszolút nem tartom praktikusnak a 4 ajtós megoldást. Egyszerűen célszerűtlen, rossz pakolhatóság.”[/i]
Ezt a pakolhatóság műszót szerintem okos marketingesek találták ki, hogy az alapvetően köbméterre kisebb rakterű csapotthátú ötajtós kompaktokat el tudják adni. Millió példa van, hogy a sedan-nak jóval nagyobb a csomagtere, mint az ötajtós variánsának (bár maga a cikkben szereplő civic pont kivétel, így tényleg nincs értelme).
Legjobb példa kisautók között a renault clio (255 liter) és a „clio sedan”, vagyis a thalia (510 liter). Persze, a clio bővithető. Addig, amíg nem akar beülni és elmenni nyaralni 2 felnőtt 2 gyerekkel, mert akkor az üléseket nem lehet ledönteni, tehát pont mikor a legfontosabb, akkor a bővíthetőségről le kell mondani és marad a kis csomagtér. A thaliába meg beül a család és telepakolják az 510 litert.
Ezen példa mentén engem nem érdekelnek a bővíthetőség és pakolhatóság varázsszavak. Legyen akkora csomagtér, hogy kényelmesen elférjen 4 ember cucca.
Ha 15 évente egyszer költözködni kell, vagy hűtőszekrényt cipelni, amit a sedannal nem tudok megoldani, akkor majd arra az egy alkalomra találok megoldást. Ha meg sokszor kell nagy dolgokat cipelnem, akkor kombit veszek. Valahogy az 5 ajtósnak nem látom értelmét a sedan meg a kombi között (bár vannka pozitív példák 5 ajtósokra is, pl skoda octavia a maga szerény 550 literjével).
Túl sok a fanyalgás! Egy civic úgy jó ahogy van, egyébként eladhatatlan lenne, pedig a népek veszik mint a cukrot. (A gomb is egy remekmű, rádásul szimmetrikusan „terheli” az ember kezeit;)
A 3/5 ajtósnak a „fordított” csepp alak miatt jobb a légellenállása, nagyobb a végsebessége, jobb a pakolhatósága, nagyobb a csomagtartója, jobban variálható a beltere és könnyebb a parkolás is – többet között. Ez kell a szűkös Európába.
Viszont remek szedánok is születnek, legalábbis az a design úgy ált. szinte verhetetlen! /A coupé is tud még azért szép lenni/ 😉
Nekem sokáig (az átkosban) mondjuk úgy lépcsőshátú autóm volt (bele voltam kényszerítve, nem volt más), gondom is volt gyakran a szűk csomagtartó nyílással, mivel csak kisméretű tárgyak elhelyezésére nyílt lehetőségem. Európában valóban nagy számban terjedtek el az 5 ajtósok. Ez az adott helyen meghonosult életkultúra függvénye is. Persze mindenkinek a véleményét tiszteletben kell tartani, ezért tiszteletben tartom a tiedet. Ami viszont engem illet, abszolút nem tartom praktikusnak a 4 ajtós megoldást. Egyszerűen célszerűtlen, rossz pakolhatóság. Az USA-ban az automobil fellegvárában valóban nagy számban vannak 4 ajtósok (amik ott is visszaszorulóban vannak), viszont mellettük minden családban ott díszeleg egy pick up, vagy mikrobusz vagy SUV is! Nagy különbség! Ahol viszont ezt nem lehet megtenni, ott marad az 5 ajtós praktikus, univerzális megoldás.
Felesleges ez a lépcsőshátú forma körüli fanyalgás. A világ legnagyobb részén erre van igény, leginkább csak Nyugat-Európában mánia az ötajtós és az egyterű. Nekem is a lépcsőshátú számít praktikusnak. Nem szállítok babakocsit, sílécet, ruhásszekrényt. Ami csomagom van, az mind táska vagy bőrönd méretű, kényelmesen bepakolható a lépcsőshátúba. Cserébe nem utazom egy légtérben a cókmókokkal. Az utasteret meg kényelmesen arra használhatom, amire való: embereket szállítani, nem csomagokat.