Vigyázat! Függőséget okoz! – Honda Jazz teszt
Honda Jazz 1.5 Dynamic MT teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
„Klasszikus” szívómotor, kicsi tömeg, feszes futómű. Akár egy sportautó jellemzőiről is kezdődhetne a felsorolás, de most a Honda Jazz tulajdonságait soroltam. És még nem értem a végére!
Igazi kis adrenalinbomba az 1,5 literes benzinmotorral a Honda Jazz
Ó, micsoda felüdülés a Honda Jazzt vezetni napjainkban, amikor az utakat elárasztják a hangzatos kategóriamegjelöléssel bereklámozott szabadidő-autók és az apró turbómotorok! A Hondánál viszont egy jól bevált recept alapján alkották meg a Jazz aktuális változatát. Rövid karosszériája egyterűsen magasra nyúlik, így az utastér kimondottan kényelmes és praktikus. Ugyanakkor az autó üres tömege csupán 101 kilogrammal haladja meg az egy tonnát, amit a zseniális 1,5 literes szívó, benzines motor 130 lóereje dinamikusan tud mozgatni.
[BANNER type="1"]
Városban érzi magát igazán elemében
De érdemes vele kilátogatni néha a városhatáron kívül kanyargó utakra is
Meghasad a szívem, amikor arra gondolok, hogy egyre több a negatív megjegyzés a Hondával kapcsolatban, akár a közösségi média felületek kommentjeit tekintem, akár a közbeszédet. Hogy miért? Egyetlen prózaian egyszerű okot látok csak, és ennek lényegében semmi köze a márka utcai termékeihez. Sokkal inkább a Formula 1-ben látott eredménytelenség, illetve a WTCC-ben elvesztett magyar bajnoki cím (ugye Michelisz Norbert bajnoki második helyére gondolok) okozott olyan keserűséget, amely miatt elkezdték gúnyolni a márkát. Erről a jelenségről egy külön tanulmányt írhatnék, de most nem szeretném nagyon elterelni a figyelmet a teszt főszereplőjéről. Legyen elég annyi, hogy a világ autósportja nem csak az F1-ből és a - hála a jó égnek végre átalakult - WTCC-ből áll. Ha kicsit jobban körülnéz az ember, akkor jelentős Honda sikerekkel találkozhat (lásd IndyCar, IMSA, BTCC). A Honda helyében én nem is erőltetném vagy erőltettem volna az olyan sorozatokban a részvételt, ahol már előre leosztották a lapokat. De a fotelből könnyű okosnak lennem. A tény viszont az, hogy tényleg szükségtelen a Hondának lépten-nyomon bizonygatnia a nagyszerűségét a különböző szakágakban. A termékei ugyanis magukért beszélnek.
Ne ítélj a sporteredmények alapján! Az utcára szánt Hondák nem hagynak cserben
Szerencsére a Jazz is bizonyított már. Híre ment megbízhatóságának, kiváló menettulajdonságainak és praktikus kisautó voltának. Ugyanakkor sokan még mindig „csajos autóként” tekintenek rá, ám ennek most vége. A harmadik generáció frissített formaterve szakított a kerekded formákkal. Megjelentek rajta az éles vonalak, a szamurájkard pengéjére emlékeztető fényszórók, és az engem szintén egy kardpengére emlékeztető övvonal-domborítás (vagy mélyedés). A Dynamic felszereltség pedig tovább fokozza a sportos hangulatot a fekete könnyűfém felnikkel, hátul a diffúzorral, és elöl a lökhárító alján a légbeömlő fekete rácsaival. A feketére fényezett díszítőelemek pedig tökéletes kontrasztot alkotnak a karosszéria vörös színével.
Jól látszik az új Jazz identitásának változása, ha az első generációt állítjuk mellé
Szélesebb küszöbök és apró szárnylapocskák fokozzák a Jazz sportosságát
Az utastérben igényes szövetkárpitozású ülések várnak, valamint vörös cérnával varrt bőrkormány, illetve kellemes tapintású bőr váltógomb. Az autó formája egyterűs ugyan, a vezető mégis mélyre ülhet, ettől függetlenül könnyen kilátni belőle, és minden sarka pontosan érzékelhető, amiben szerepet játszanak többek között az A-oszlopba illesztett üvegfelületek is. Azért persze a tolatóradar segít a parkolásnál, ami egyébként nélküle is pofonegyszerű a Jazz kormánykerekét tekergetve. A műszerfal és a középkonzol kijelzője is ugyanezt az egyszerűséget tükrözi, amiért újabb pirospontot érdemel! Az utóbbi hetekben nálam megfordult tesztautókban cifrábbnál cifrább infotainment rendszerekkel találkoztam. Mindegyik logikus volt a maga módján, de a Jazz kezelőfelületéhez képest egy űrrepülőgép műszerfalához hasonlítottak. A kis Honda viszont újfent bebizonyítja az ezredéves népi bölcselet igazát: a kevesebb néha több. Furcsának találtam viszont néhány gomb elhelyezkedését a kormánykeréken. A karima mögött, alul rögzített gombocskák csak kényelmetlenül érhetőek el. Kivéve, ha valakit abnormálisan hosszú kisujjakkal áldott meg a sors. Érdemes még megemlíteni a hátsó utasok bőséges lábterét vagy épp a hátsó ülések lehajtásával képezhető, jól kihasználható rakteret. Így, ha úgy adódik a személyszállítás helyett befogható a nagyobb holmik, például bútorok elszállítására is.
Egyszerű, könnyen átlátható műszerfal és igényes anyaghasználat
Még a kormány alsó küllőjére is jutott egy kis játszadozás a dizájnnal. Azonban néhány gomb nehezen elérhető a karima mögött. Elsőre furcsának tűnt a váltógombtól elválasztott váltószoknya is, valamint a könyöklő túlságosan hátra került, így nem látja el tökéletesen a funkcióját
Az 1,5 literes szívómotor lassan unikumnak számít majd a kategóriában, pedig remek szerkezet. Kicsit olyan vele a Jazz, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde, csak gonosz én nélkül. Kettős természetéből az egyik a spórolós. A váltás esedékességét jelző fény gyorsan felvillan a műszerfalon, köszönhetően a rövid áttételeknek. Előfordul, hogy már 45 km/h tempónál kéri a hatodikat! A másik énje viszont az élsportoló. Pörgetve megjön a motor ereje és örömteli perceket szerez az autó a hegyi szerpentineken kanyarogva is. És nagyon nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a hegyek felé vegyük az irányt. Tudom, pont én hangsúlyoztam a Kia Niro tesztjében, hogy a közút nem versenypálya, de ésszerű határokon belül a Jazz örömautózásra is született. Valahogy mindenben megtalálták az arany középutat a tervezői. Pont elég feszes a futómű, hogy magabiztosan uraljuk az autót a nagy tempójú kanyarokban. Rövid úton jár a váltókar, és az elsőre túl lazának tűnő kuplungpedál máris értelmet nyer, amikor szempillantás alatt kell fokozatot cserélni. Olykor, ha megindul a Jazz fara, nagyon könnyen uralható marad. Nem ijeszti meg a vezetőt, inkább elégedett mosolyt csal az arcára, főleg, hogy gyorsan egyenesbe rántható a kocsi. Ráadásul a „hasadt személyisége” meglepő hatékonysággal párosul. A tesztút során mért 6,2 literes vegyes átlagfogyasztás csak 3 deciliterrel több a gyári értéknél. Ami tekintetbe véve azt is, hogy sokszor az élsportoló énje kerekedett felül, igazán dicséretes.
Érces hangon szól az 1,5-ös szívómotor
Aki nem vágyik a sportos 1,5 literes motorra, már 4 119 000 forintért hazavihet egy Jazzt az 1,3 literes erőforrással. Viszont a tesztautó Dynamic felszereltsége csak az 1,5-ös motorral elérhető, ám még így is ötmillió forint alatt marad a vételár, igaz csak ezer forinttal. Ennél már csak a CVT sebességváltóval felszerelt változat a drágább, amelyért 5,3 millió forintot kérnek. A Dynamic modellek a sportosságon kívül a biztonságban is jeleskednek. A felszereltségi szint többek között olyan hasznos tételeket tartalmaz, mint az intelligens sebességhatároló, az aktív városi fékrendszer, a sötétedésérzékelős, automata vezérlésű fényszórók, valamint a parkolást segítő szenzorok elöl és hátul. Végső soron bárhonnan is nézem, a Jazz egy józan döntésnek tűnik az új autó vásárlásán gondolkodók számára.
A magas építésmód egyetlen hátránya, hogy az erős szél olykor makacsul belekapaszkodik és próbálja letolni az útról az autót
A fekete könnyűfém felnik leginkább a vörös fényezéshez passzolnak. A csomagtér alaphelyzetben nem túl nagy, viszont az alacsony pereme miatt kényelmesen pakolható
Szívemből beszélt a cikkíró… 🙂
Szerencsére sokan akadnak akik értékelik, amit a márka és ez a típus képvisel.
Jó volt olvasni.
Szimpatikus kis autó. Az adatok alapján gyorsabbnak gondoltam, de tulajdonképpen ez sem rossz.
Kizártnak tartom, hogy kifejezetten sportos vezetésnél 6,2 litert fogyasszon. A Yarissal járok el 7,0-7,2-ből úgy, hogy nagyon komolyan megyek vele.
A TS Yaris méltó utódja lehetne. Ezek szerint hiába erősebb, de nem gyorsabb. Azt sem hiszem, hogy kevesebbet fogyasztana. Helykínálata viszont nagyobb.
Ez a fekete felni viszont egyáltalán nem tetszik, pedig milyen divat lett. Első lenne amit lecserélnék (átfestettnék).
De gyorsabb,3 tizeddel .A vége mindkettőnek 190.
A külső csíkok pirosak,a belső varrások viszont a cikkíró állításával ellentétben narancssárgák.
Navin kívül nem lehet hozzá rendelni semmit,az Elegance-hoz képest nincs benne digit klima,kulcs nélküli indítás,hátsó ablak sötétítés,tolató kamera. 5+milliós autóról beszélünk!
A motor hangja elég zavaró(szubjektív),a zajcsillapítás elég halovány.Rettenetesen rövidek a fokozatok,sokat kell váltani.Semmiféle tárolórekesz nincs,az előző modellben legalább a gépkönyvnek volt helye a hátsó ülés alatt.A könyöklő teljesen használhatatlan,alacsony és hátul van.Defektjavítóval és kompresszorral adják,a szükség kerék ára 100e ft.
Lelövöm a poént,ennek ellenére egy hete ilyen áll a garázsomba…
Az a különbség szinte elhanyagolható a TS Yarishoz képest.
A szükség pótkerék 100.000Ft-ért egy vicc.
A Hyundai i30N-nél meg van 35.000-ből és könnyűfém.
jav:garázsomban…
Kedves cikkíró! A képen az új piros mellett a sárga nem az első Jazz szerintem előtte is volt egy 🙂 Bocs ha tévedek. És ha jól emlékszem volt már a Honda Forma 1 világbajnok Sennával?? És természetesen egyet értek nem kell bizonyítani a márkának hiszen a fűnyírótól a repülőgépekig mindent kiváló minőségben gyárt 🙂
Az első esetben tévedsz, nem volt előtte Jazz/Fit, viszont volt közben egy.
A második esetben, igan volt bajnok Sennával, sőt Piquet is és Mansell is majdnem, illetve Senna is sikeres volt a Lotus Hondával.
Viszont a Honda nevéhez társul két végtelenül szánalmas próbálkozás is (a 60-as és a 2000-es években), illetve egy (kétésfeledik) félgyári rémálom pénztemető nemrég.
Amúgy tényleg szép fűnyírókat gyártanak 🙂