FIAT BRAVO

Bár a Bravo/Brava párosból értelemszerűen a háromajtós volt a kevésbé praktikus, mégis ez örvendett nagyobb népszerűségnek, talán mert azért négy felnőttet a Bravo is képes volt normális körülmények közt utaztatni. Azért az utastér egész jól sikerült, igaz a minőségérzettel vannak problémák. A széles ajtóknak, és az egészen előrecsúszó első üléseknek (amelyek sajnos nem állnak vissza eredeti pozíciójukba) köszönhetően hátra nem nehéz beszállni, és mivel ide fej- és lábtérből is jutott, el lehet üldögélni. A csomagtér használható, 280 literes, de akár 1030 literig is bővíthető. Elöl sok tárolóhely van, érződik, az olaszok próbáltak egy átgondolt, felhasználóbarát utasteret összehozni, több-kevesebb sikerrel.

A szabály az, hogy lehetőleg minél fiatalabbat keressünk, mondjuk a ráncfelvarrás utánit, ott már egy fokkal jobbak az anyagok, beállt a korábban ingadozó gyártási minőség és bőkezűbb az alapfelszereltség. Az elején még az utasoldali légzsák is feláras volt. Az ELX és HLX felszereltségi szintek már egy finomabb anyagokból összerakott, fontos kényelmi extrákkal ellátott, de még mindig nem gazdagon felszerelt belsőt hoznak.

Eleinte egy régi 1.4-es benzines szolgált megbízható alapmotorként, majd a facelift után átvette helyét a Puntóból is ismert 1.2-es 16 szelepes, és ez akár bőven elég is lehet, ugyanis az erősebb benzinesek, az 1.6-os, 1.8-as, vagy akár a kétliteres öthengeres csak rávilágítanak a Bravo futóműbéli hiányosságaira. Dízelből a sima TD kerülendő, az első generációs, 105 lóerős közös nyomócsöves 1,9-es JTD mindenben jobb nála.

Az alkatrészek olcsók, bőven van átfedés akkori más Fiat típusokkal, sok a hozzáértő szerviz, akikre szükségünk is lesz. Monoton rendszerességgel elkövetett futóművizsgálat, elektromos gubancok kibogozása és vezérműszíjcserék, így biztosítható a viszonylag problémamentes Barvo-lét.

A ráncfelvarrott Bravókban azért megjelent az oldallégzsák, de az Euro NCAP még egy légzsákosat tesztelt, így annál csak jobb lehet. A fékek legalább egész erősek és tartósak.