FIAT Grande Punto teszt

Bár ez a konkrét Sport verzió megszűnik, a Giugiaro-féle Maserati-arc nem tűnik el a Punto-kínálatból

Minden porcikája olaszosan stílusos

A helyzet a következő: a Grande Punto nem fut ki végleg az Evo érkezésével, de összesen háromféle motorral tartják a kínálatban, egységes, voltaképpen az alapot jelentő Actual kivitelben. A tesztre kapott, 120 lóerős 1.4 T-Jet változat immáron a múlté (mostantól a használtpiacon keressék, ne a márkakereskedésekben), a modernebb, még erősebb MultiAir erőforrást az Evóban láthatjuk viszont, és a Grande Punto megtartja a nyolcszelepes 1,2-es (65 LE), valamint 1,4-es (77 LE) benzinmotorokat, továbbá az 1.3 MJet 16v dízelt, szerény 75 lóerővel. Ennyi, a kombinációs lehetőséget mindössze az turbózza fel, hogy bármelyik erőforráshoz tetszés szerint választható 3 vagy 5 ajtós karosszéria. Az extrákkal is van némi játék, például légkondicionáló egyik autóban sincs − felárért csak manuális berendezés vásárolható, a kétzónás automata klíma az Evo privilégiuma -, szerényebb a felni- és a színválaszték, ugyanakkor lehet elektromos működtetésű Skydome napfénytetőnk, sportos légterelőnk, fényezett hűtőrácsunk, és nagyon helyesen a biztonságon sem spórol a FIAT.

Maserati 4200 GT? Nem, ez Grande Punto Sport!

Amikor a Grande Punto megszületett Giugiaro mester stúdiójában, még aktuális típus volt a formai ihletet adó Maserati 4200 GT és ennek különféle változatai (Spyder, GranSport V8), így aztán a FIAT nem titkolta, sőt, büszkén hangsúlyozta, hogy üdvöskéjének előkelő modenai nagybátyja van. A történet egyáltalán nem vicc, még a Maserati egyik sötétkék árnyalata is bekerült a Grande Punto színválasztékába, amit természetesen felárért lehetett rendelni – ugyanez a szín a Bravo lemezein szintén visszaköszönhet, és nemes egyszerűséggel Maserati-kék a neve. A Fiat marketingesei okosan rájöttek, hogy nem butaság elegáns megjelenésű, komfortra hangolt, illetve harsány külsejű, sportos karakterű autókat árulni, mert a típuson belüli célközönség élesen elhatárolható egymástól. A Grande Punto Sport tesztautónk így kapott rikító sárga fényezést, oldalán végigfutó fekete matricázást, fekete betétes fényszóróházat, nagyon szép, 17 colos könnyűfém felnit, az utastérben pedig kényelmes, elektromos deréktámasszal ellátott sportülést, jó fogású bőr sportkormányt és ehhez a stílushoz passzoló, szénszálutánzatú műszerfali díszítést.

Feltűnő színekben volt választható a Grande Punto Sport, aki akarta, narancssárgában is hazavihette

Jó fogású a multifunkciós, bőr sportkormány

Külső méretei alapján a Grande Punto egyértelműen feszegeti a kisautós határokat; ha arra gondolunk, anno mekkora volt az első generációs Volkswagen Golf, akkor nem nehéz kimondani, bizony nagyon elszálltak a kategóriák. Ehhez képest belül az első sorban nem lehet panasz, hátul már nem eget rengetően tágas a tér, de azért saját mezőnyében nem áll rosszul a nagy Punto, és ugyanez mondható el a 275 literes csomagtérről is. Bosszantó, hogy alig van hely apró holmik tárolására, az ajtó térképzsebe nagyon szűk, a kesztyűtartó sem túlméretezett, de ennél is jobban fájt a barátságtalan, kopogós, kemény műanyagok jelenléte. Tudjuk, hogy kár álmodozni a prémium márkák színvonaláról, és az élet sem abból áll, hogy a műszerfalat tapizza az ember, de a Grande Punto Sport egyrészt nem (volt) olcsó autó, másrészt olasz, így legalább oda csempészhettek volna némi igényességet a tervezők, amit naponta lát, megfog, tehát elkerülhetetlenül érez a tulajdonos – például az ajtókra.

Piros fejű P betű jelzi a műszerfalon, hogy 120 lóerő lapul a gépházban. Kár a gyenge műanyagokért...

Íme, az öröm forrása, a remek T-Jet turbómotor

Ma már tudjuk, hogy az 1.4 T-Jet turbómotornak hol vannak a határai − a hamarosan megjelenő Alfa Romeo MiTo Veloce gyakorlatilag ugyanezzel a hajtóművel 180 lóerőt tud, de még kézenfekvőbb példa a Punto Abarth -, éppen ezért örömteli és meglepő, hogy a 120 lovas alapverzió is milyen méregzsákot varázsolt az autóból. A számok (0-100 km/h 8,9 másodperc, a végsebesség alulról csípi a 200 km/h-t) nem adják vissza a Grande Punto valós, életben megtapasztalható élményét, amikor combos nyomatékú dízel módjára megindul, csak éppen szó sincs arról, hogy 3500-4000 1/min környékén vége a dalnak. Ellenkezőleg, itt zendít rá igazán a négy henger, és bátran lehet száguldani, mert a fék a legjobb olasz hagyományokat idézi, tehát satu módjára dolgozik. Lassan gurulva ajánlott tojást tenni a pedál és a cipő talpa közé, nekem másik autóból átülve először majdnem sikerült lefejelni a kormányt.

Megy, mint a rakéta! A hátsó ablak sötét fóliája széria, az ablakok alatti fekete matrica feláras tétel

Kanyarban is jó, nem csak egyenesben

A dicséretek sorát a futóművel lehet folytatni, ami persze nagyon messze van egy igazi sportkocsi futóművétől, de ez a Grande Punto csak sportos kisautó – nem ugyanaz! A lényeg, hogy a komfort és a sportosság kompromisszuma megfelelő, a 120 lóerő nem kerekedik felül; rutinos vezetők szédületesen nagyot autózhatnak a kocsival, a motor ereje abszolút kihasználható, és ez a tág határokkal bíró biztonsági faktor jól jöhet a kezdőknek is. Nem tetszett viszont a kormányzás, amely az elektromos szervónak köszönhetően jóformán élettelen, és az amúgy könnyen kezelhető sebességváltó is maximum közepes, mert a hosszú utakon kóválygó kar, az érzetre gumis, nyúlós szerkezet minden, csak nem sportos. Persze, fogalmazhatunk úgy is, a Grande Punto Sport hétköznapi közlekedésre tökéletesen alkalmas, némi extravaganciával és plusz teljesítménnyel megfűszerezett, női tulajdonosoknak is nyugodt szívvel ajánlható négykerekű, és így mindjárt más megvilágításba kerülnek a dolgok.

Őszi környezetben különösen jól érvényesül a sárga szín. Viszlát Grande Punto Sport, szerettünk!

A fogyasztás erősen függ a jobb lábtól. Ha gyerekes módon kiélvezzük, hogy minden lámpánál rakéta üzemmódban indulunk, földbe döngölve sokkal drágább és erősebb autókat, akkor ne csodálkozzunk a 11 liter feletti városi étvágyon… Autópályán 8 liter környékén táncolt a fedélzeti számítógép kijelzője, de kényelmesen, a szabályokat döntően betartva valahol 7-7,5 liter lehet az a határ, ami reálisnak mondható az átlag vonatkozásában.