Filmkritika: F1

Több szem többet lát alapon kétszemélyes filmkritika következik. Két különböző generáció fejti ki, hogy mit adott neki az F1 film. A spojlerekkel nem fukarkodunk, ezért, ha nem szeretnél idő előtt részleteket megtudni a sztoriból, akkor hagyd a film utánra az olvasást!

Horváth András

Tanítani kellene, ahogyan az F1 című film marketingjét felépítették, hiszen a bemutató napjára már valószínűleg tényleg mindenki tűkön ülve várta, legyen aktív autósport néző, vagy sem. Ám a premierhez közeledve egyre többet és többet mutattak meg az előzetesek, amelyek eléggé  nosztalgikus érzéseket keltettek bennem. A végterméket látva pedig teljes mértékben beigazolódott a gyanúm: Joseph Kosinski, a film rendezője és társírója mintha csak levette volna a polcról a 2001-es Felpörgetve (Driven) forgatókönyvét, hogy a leporolás után, kicsit a 2020-as évekbe öltöztetve újra tálalja a közönség számára. Viszont, ahogy Sylvester Stallone bicskája beletört egykoron ebbe a témakörbe, úgy Kosinski sem tudott igazán újat mutatni.

Ehhez egy kis filmtörténeti magyarázatot is szeretnék nyújtani. Szóval, annak idején Stallone ugyancsak F1 témájú filmet szeretett volna forgatni, sorra járta a száguldó cirkusz versenyeit, rengetegszer feltűnt a paddockban, boxutcákban, ám szinte ugyanennyiszer panaszkodott arra is, hogy mennyire zárt ez a világ, nem engedik igazán közel a tűzhöz a csapatok. De nem adta fel, hiszen nem csak színészként, hanem producerként és társíróként is szerepelt a projektben. Persze az lett a vége, hogy tényleg nem tudott a "terepen" elég tapasztalatot gyűjteni, ezért átnyargalt az akkoriban épp kettészakadt IndyCar világába, annak is a CART érájába, hogy végül egy óriási katyvaszt vigyen vászonra, keverve a két széria jellegzetességeit. A Felpörgetve sztorija nagyvonalakban: a csapattulaj hívja az öreg, visszavonult versenyzőt, hogy egyengesse egy ifjú titán útját. Majd jön a szerelmi kavarás, a rivalizálás, a csapat összekovácsolása és a happy end.

Ugyanezt fogod látni, csak azzal a különbséggel, hogy most az F1 jóval közelebb engedte magához a stábot. Viszont ugyanúgy teljesen irreális, ami a vásznon történik, ráadásul a "hálivúdi" máz keveredik egyfajta dokumentarista jelleggel, ami valójában nem elég részletes, hogy laikusként megértsd, de épp elég propagandista, hogy zavaró legyen, azok számára, akik követik a sportot. Szóval gyanítom, hogy ez a film azok számára nyújt majd örömet, akik egyáltalán nem követik az F1 világát, vagy csak nemrég csöppentek bele. Ha már 10-20, vagy 20+ éve nézed mint én, akkor végtelenül unalmasnak éled majd meg. Ha pedig mindenevő autósport rajongó vagy, akkor már az elején kiveri a biztosítékot.

Ugyanakkor nagyon látványosak a kameramozgások, olyan szögekből is mutatják az eseményeket az akciójeleneteknél, amelyekkel a közvetítésekben nem találkozhatunk. Viszont beleestek abba a hibába, hogy túlhúzták a versenyjelenetek hosszúságát, de itt megint csak az a helyzet, hogy azok kedvéért történt ez, akik nem követik a sportot. Engem például nem kötnek le az ilyen hosszú jelenetek, mert rendkívül unalmasak a valósághoz képest. Márpedig szezon közben vagyunk, bőven akadnak versenyek, amelyeket az élet ír, és nem egy fix forgatókönyvet követnek, magyarán jóval nagyobb izgalmi faktorral rendelkeznek. Szerintem december-január-február környékére kellett volna időzíteni a premiert, akkor még az értő közönség is fogékonyabb, hiszen ínséges hónapok azok, kevés éles futammal. Sokat elmond a filmről, hogy egy pókerpartis, lelkizős rész a legérdekesebb az egészben. Ott tudta egyedül megragadni a figyelmemet, egyedül ott éreztem működő kémiát a karakterek között, ott bontakozott ki a színészi játék. A film többi része meg többnyire közhelycunami és erőltetett párbeszédek halmaza. Tehát, amit feljebb már említettem: ha nem ismered az F1 világát, akkor valószínűleg leköt majd a film, viszont, ha tapasztalt néző vagy, akkor nem neked szól.

Öröm az ürömben, hogy Brad Pitt lelkesedését látva Tom Cruise kedvet kapott a Mint a villám folytatásához, és bár még korai szakaszban jár a projekt, de állítólag készülőben az újabb benzingőzös mozi.

Gorzás Gergő

"Nem az F1 rajongóinak szól." Még mindig a fülemben csengenek Carlos Sainz szavai, miután a premier előtti vetítés után arról faggatták, tetszett-e neki az F1 film. Most, hogy már én is láttam, nem tudok vele ellenkezni. A száguldó cirkusz jóformán csinált magának egy 2 és fél órás reklámot, vagy ha pontosabb akarok lenni, egy maratoni Drive to Survive (Hajsza a túlélésért) epizódot. Csalódott vagyok, mert minden adott lett volna egy izgalmas filmhez: a stábot tiszteletbeli 11. csapattá fogadta a mezőny, a versenyzők, a csapatfőnökök vállalták a szereplést. Hamilton még producerként is feltűnik a stáblistán, de ha még ez sem lenne elég, a Mercedes komoly segítséget nyújtott a technikai kérdésekben. Az F1 filmnek nem áll túl jól, ha a születésének körülményeitől függetlenül vizsgáljuk. Ekkor ugyanis olyan produkciókkal áll szemben mint a mára már szinte kultikussá vált Hajsza a győzelemért (Rush), vagy épp Az aszfalt királyai (Ford vs Ferrari), de megkockáztatom még az Ebgondolat (The Art of Racing in the Rain) is kifinomultabban prezentálja az autóversenyzés mesterségét.

A legnagyobb problémám a karakterekkel volt. Egyszerűen nincs mélység egyik szereplő mögött sem, mindenki kétdimenziós marad. Adott a veterán Hayes (Brad Pitt), aki mindent mindenkinél jobban tud, és legalább 5 lépéssel előre a mezőny előtt jár. Mindezt úgy, hogy évtizedek óta nem vezetett F1-es gépet, de már az első éles körében azonos tempót autózik a "kitenyésztett versenyző kölyökkel". Képzeljük el, milyen lenne, ha mondjuk Mika Häkkinent visszahívnák versenyzőnek. Félreértés ne essék, a finn kora egyik legjobb pilótája volt, de a mai gépekkel aligha boldogulna annyira hatékonyan. Hayes mellett Pearce (Damson Idris) a forrófejű ifjonc, akinek a karaktere kimerül a márkatársa életkorának fricskázásban, valamint a közösségi médiás követők hajszolásában. Persze az ő szerepe később árnyalódik valamelyest, viszont hogy pontosan miért, azt már nem lövöm le. A trailer alapján nagyon úgy tűnt, egy Driven remake készül, ami a forgatókönyvet illetően igaz is. Szerencsére a bugyuta baleseteket nem vették át, ami az elmondottak alapján Hamiltonnak köszönhető, hiszen jó pár csattanást megvétózott a nyilatkozatok alapján.

Sportszakmai szempontból szinte komikumba fullad az F1 film. Hayes manőverei a valóságban többfutamos eltiltást vonnának maguk után legjobb esetben is, de az "Olasz Nagydíjon" ráncoltam a leginkább a homlokom. Az átmeneti esőgumi nem azért lett kitalálva, mert azon gyorsabban lehet menni nedves aszfalton, épp ellenkezőleg, száraz pályás abroncsokon képtelenség a pályán tartani a versenyautókat. Erre remek példa a 2023-as (valós) Holland Nagydíj, hogyan is működik mindez a valóságban. A technikai kérdésekbe pedig ezek tükrében fölösleges is belemenni, még egy kis csapatnál sem úgy zajlik a tervezőmérnöki munka, hogy egy hasraütésszerű javaslat után a sereghajtó kocsi győzelmi esélyes lesz.

Ugyanakkor nem lehet elvitatni az F1 filmtől az értékeit sem. Egyrészt a versenyjelenetek jól mutatnak a vásznon. Külön öröm, hogy nem követték el a Gran Turismo hibáját. Valóban az adott helyszínen forgattak, és a Hungaroring tényleg a Hungaroring, vagy épp a vegasi aszfaltcsík tényleg a vegasi aszfaltcsík. Meggyőződésem, lesz olyan, aki a film miatt fog leülni megnézni egy valódi futamot. És ebben áll a produkció születése. Egyértelműen új közönségnek akarják megmutatni a száguldó cirkusz világát. Laikusként - vagy "kezdő szurkolóként" - egy próbát simán lehet vele tenni, akik viszont nem a DTS (Drive to Survive) érában szeretettek bele a Formula-1-be, nyugodtan várják meg, amíg felkerül valamelyik streaming platformra. Semmiről sem fognak lemaradni, hiszen ahogy Sainz is mondta, ez nem nekik szól.

Köszönjük az F1-be tartó Audinak a lehetőséget, hogy premier előtt megnézhettük a filmet!