Kicsinek egyterű, egyterűnek kicsi

Mazda Demio 1.3, 2000 - használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Már 200 ezer forint alatt is kínálnak belőle, de zömében két- és háromszor ennyiért árulják az itthon csak pár évig forgalmazott Mazda Demio példányait. Jó vétel lehet.


Az 1990-es évek végén a Mazda egyterű-lázban égett, és minden kategóriában akart kínálni ilyen típust. A nagy kedvenc MPV mára klasszikussá vált második generációja mellett a kompaktok között indult a Premacy. Ennek kicsinyített mása a kisautók között akkoriban még meglehetősen furcsán ható megjelenésű - ugyanakkor kategóriateremtő - Demio. Mitagadás, így húsz év távlatából is hamar értékekre lelhet benne a praktikus, megbízható, olcsón fenntartható használt autót kereső vásárló – és érték alatt itt nem a műszerfal résébe szorult húsz forintosra gondolok, amit a fotózásra kölcsönkapott autóban találtunk.
Hirdetés
A mai kínálathoz szokott autóvásárló igazából irigykedve csodálhatja e műszakilag meglehetősen szerény felszereltségű Demio igényes, világos velúrbetétes kárpitját. Ilyen manapság nemhogy egy kisautóban, de semmiben nincs már. Napjainkban az elegáns egyet jelent a bőr vagy hasított bőr felületekkel, textilkárpitból pedig csak egyszerű jut az olcsóbb kivitelekbe. Ennyi. E japán létére még motoros tükörállítást sem kínáló Demio ülésein pedig közel húsz éve feszül már ez a jó minőségű, vastag velúrbetétes kárpit, amely világos színe ellenére sem koszos, se nem kopott. Pedig csak egy-egy trikó üléshuzat feszült az első üléseken a fotózás előtt. A kárpitján túl azért is jó példa az olcsó autót keresők számára ez a Mazda Demio, mert gyártásakor igazán szerény ellátmánnyal indították útnak a gyárból. Ennyivel is kevesebb tétel sorakozhat az elromlásra hajlamos extrák listáján. A légkondicionálóra például biztosan nem lesz gond, mert nincs, sőt a műszerfalon fordulatszámmérő sem tereli el a vezető figyelmét. Van viszont egy nagyon ötletes, beépített logikai játék az autóban, amely csak álló helyzetben, kiszállva nyújt szórakozási lehetőséget. Úgy hívják: hátsó üléssor. A Mazda6 első generációjával nagyjából éppen akkor vezette be a Mazda a Karakuri elnevezésű pofonegyszerűen bővíthető hátsó üléssort, amikor a Demio gyártása megszűnőben volt. Az akkori legkisebb Mazda – használati utasítás nélkül – akár nagy fejtörés elé is állíthatja a tájékozatlan tulajdonost. Ám ha nem siet az ember, akkor élvezetes percek lehetnek ezek, a nagy felismerések időszaka, sok elismerő hümmögéssel, hogy nahát, még ezt is lehet és ilyet is tud a Demio. Bizony, számottevő variálási lehetőséget rejt ez a kisautó. Legalább a hátsó üléssor nyújtotta variálhatóságában tehát tényleg igyekszik egyterű lenni a Demio, megadja, ami méretéből adódóan lehetséges. Tologatható az egész üléspad, fele-fele arányban osztva dönthető a háttámla, sőt a dőlése is tág határok között állítható. Szinte csak a hátsó lengéscsillapító felső rögzítési pontja miatt nem lehet kinyújtott lábbal aludni hátul, mert leghátulra tolva nem dönthető le annyira elfekvősen a háttámla, mint az üléspad előbbre húzott helyzetében. Sebaj, így is kényelmes. A csomagtér bővítéséhez pedig előrehajtható a háttámla, aztán az egész ülés előredönthető – ha előtte kikerülnek helyeikről a hátsó fejtámlák. Meg a háttámla két oldalsó toldata, amelyek eltávolítása nélkül nem old az ülőlap reteszelése. Mini intelligenciateszt a Mazdától, négy keréken, szuper! Jó hír, hogy menet közben viszont egyáltalán nem adja fel a leckét a Demio. Benzinmotorja készségesen reagál a gázadásra, sebességváltójával is hamar megtalálható az összhang, még ha távolról sem idézi kora MX-5-ösét. Ugyanez igaz a menettulajdonságokra is, a gyors kanyarodást felesleges erőltetni, ugyanakkor kormányzása semleges, korrekt a fék, és a futómű is szépen kezeli az úthibákat, csatornafedeleket. A szögletes karosszéria jól átlátható, bár a visszapillantó tükrök kicsik. Szóval összességében azt az 1990-es évek tipikus japánautó hangulatát árasztja a mifelénk meglehetősen ritka Demio is, ami úgy általában eszünkbe jut a Mazda hallatán: nem kerülünk azonnal a hatása alá, a pulzusunk aligha emelkedik tőle számottevően, viszont húsz év után is bátran számíthatunk rá.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

4 thoughts on “Kicsinek egyterű, egyterűnek kicsi

  • 2017.10.28. at 04:39
    Permalink

    Nem értem mit csodálkoznak a hátsó ülés előredöntésében,Lada Niváé ugyan így bővíthető először a háttámlát ráhajtjuk az ülőlapra utána az egészet előrebuktassuk. (Niva esetében ha kicsavarjuk a 4db 8-as csavart az egész hátsó üléssor kivehető kb.:5perc alatt)

  • 2017.10.28. at 04:39
    Permalink

    Ez tényleg egy titkos tipp, nem sokan gondolnak rá autóvásárlás előtt. Sajnos a kínálat finoman szólva korlátozott a típusból.

    Azt nem értem, hogy mi vitte rá a Mazdát anno erre a gyökeres stílusváltásra, amikor leváltották a Fiesta-küllemű 121-est. Az nem volt egy nagy szám, de az elődje szerintem kultautó-státuszt érdemel majd. Olyan küldetésű „fun car” volt, mint pl. a Renault-nál a Twingo:

    [url]https://www.google.hu/search?q=mazda+121+1992&client=opera&hs=FQK&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwiQl9LgsZ_NAhWOSxoKHc2gCnsQ_AUICCgB&biw=931&bih=610[/url]

    És a még eggyel régebbi 121-es is pofás volt, amiből készítettek Ford-verziót is Amerikának(Festiva), ill. Kia-alteregó is létezett, a nálunk is ismert Pride – kombiváltozatban is – 2000 környékén.

    Mindemellett viszont a Demiót váltó 2-es tisztán láthatóan továbbvitte ezt a dobozformát, viszont minőségéből némileg veszített a spanyolországbeli gyártás miatt. Aztán 2007-ben jött a már igazán divatos újabb Mazda2-es, ami a fazonját azóta is tartja. Elég kalandos története van tehát ennek a sorozatnak, ami az autóipari útkeresés szinte minden ismérvét elénk tárja.

Vélemény, hozzászólás?