Lenézed? Tévedsz. Jaguar X-Type használtteszt

Különleges modellt volt szerencsénk próbálni és van szerencsénk bemutatni. Hősünk egy Jaguar, egy brit autó, egy klasszikus középkategóriás limuzin, egy british racing green sötétzöld színű szedán míves, hullámos géptetején ugró nagymacskával, ahogy kell. Különleges még akkor is, ha "csak" X-Type, azaz a márka legkisebbje, ha részint Ford Mondeo-, tehát tucatautó-alapú, ha elöl hajt, s ha dízel.
A 2001-től 2009-ig gyártott X-Type egyik specialitása ugye épp ez volt, hogy gázolajosként is lehetett kapni, a másik meg az, hogy 2004-től - Estate utótaggal - kombiként is. A Jaguar Land Rover akkoriban még Ford-tulajdonban volt, így logikus és költséghatékony lépésnek tűnt Mondeo-platformra építeni, egyes hajtásláncokat átemelni, s olyan konstrukciót kialakítani, hogy sikerrel konkurálhasson a 3-as BMW-vel, az A4-es Audival és a C-osztályos Mercedes-Benzzel, például. Évi 100 ezer darab gyártása és értékesítése volt a cél, ám a piac nem honorálta a presztízsveszteséget, végül az X-Type összesen alig több mint 350 ezer példányban talált gazdára szerte a nagyvilágban. Állítólag lehet, lesz utódja tán 2014-es premierrel, már indiai tőkéből, várjuk. Ezt a 2005 végi, hetedik szülinapját a napokban ünneplő limuzint gazdája nem úgy vásárolta, hogy kifejezetten Jaguart szeretett volna, hanem mutatták neki, megtetszett, és kellően nagynak is találta. Előző kocsijai Opelek voltak, egy Corsa, majd egy G Astra, hozzájuk képest azért jókora lépésnek számított a kis-Jaguar a jaguarságán túl közel 4,7 méteres hosszával és egy centi híján 1,8 méteres szélességével. A lapos, viszont mély, egyébként 452 literes és osztott támlahajtással könnyen bővíthető csomagtérnél nem kellett öblösebb, s az sem volt cél, hogy langaléták üldögéljenek hármasával a (180 centis magasságig két felnőttnek azért elég tágas és kényelmes) második sorban. A nem luxus-, de jó felszereltségű (egyebek mellett menetstabilizálós, sok légzsákos, digitklímás, tempomatos, fabetétes), újonnan 8,4 millió forintos autó az idők során még gazdagodott egy kis nagymacskával, egyedi készítésű emblémás szőnyeggel, hogy aztán most órájában 174 ezer km-rel vélhetően utolsó évét szolgálja első tulajdonosánál, pontosabban üzembentartójánál. Aki abszolút elégedett vele, ám a lízing lejártával azt tervezi, hogy lecseréli, jó eséllyel egy XF-re. Ergo a sokak szemében lesajnált X-Type nemhogy elűzte volna a márkától, de magával ragadta, méghozzá hangulatával és eleganciájával.
Hogy turbóból egyet már elfogyasztott? El. Nyári nagy melegben, 3 évesen elgyengült, úgy ment, mint egy Zsiguli... Mi volt még? Vezérlés, hátsó futómű, szervizelés 20 ezer km-enként. Most a kormányművét kell majd megnézni, parkoláskor picit ropog, illetve motortartó bakokból, szilentekből kap újakat, ha minden igaz. Kissé hangos, morgós a motor - a remek zajszigetelésnek hála inkább csak kívülről. A Ford-féle 4 hengeres, 2 literes Duratorq dízel amúgy nem rossz választás: 130 lóereje és 1800-as percenkénti fordulaton 330, túltöltéssel 350 Nm-es nyomatéka lendületesen viszi a másfél tonnát, a gyári vegyes fogyasztás 5,8, a 7 éves tapasztalat 6,8-7,2, azaz átlagban 7 l/100 km. Ezért is nyert anno a dízel, s nem valamelyik finomabb, ugyanakkor szomjasabb V6-os benzines. A 10 mp-es 100-ra gyorsulás és a 200 km/h-s végsebesség igazából nem szempont, de rugalmas, szépen és nem túl hangosan futja a megengedett autópálya-tempót, ez a lényeg.
Az 5 fokozatú manuális váltó csöppet akadozós, a kar bezzeg bőrszoknyát és igényesebb grafikájú gombot kapott - a gyári ugyanis gagyi volt... A kormány kicsit túlszervózott, a kuplung nem túl kemény, a fékezhetőség elsőrangú. Az ülés, illetve a vezetői pozíció kiváló, a rugózás legfeljebb annyira feszes, hogy ne zavarjon, s pár perc kell csak ahhoz, hogy elfogja az embert az a némi más-érzet. Hogy az átlagosnál valami jobbal, többel van dolga. Nem sokkal, de akkor is. Anyagminőség, kidolgozás, dizájn? A koptatottan is élő márkaimidzs? A fene tudja, mindenesetre kellemes és a maga módján különleges az X-Type.
Amennyiben valaki ilyen belépőre vágyik egy akkor is brit és konzervatív és elegáns klubba, ha a közelmúltban a Ford, manapság meg a Tata a főnök, X-Type-ot venni egész olcsón is lehet, hiszen kevéssé értéktartó a modell. A Használói vélemények alapján sem kell tőle félni, s a Ford-kötelék révén az alkatrészárak sem megfizethetetlenek. Törésbiztonsága jó (2002-ben 4 csillagot érdemelt az Euro NCAP vizsgáján), és nem Audi, BMW vagy Mercedes, amiből rengeteg van. Senkit nem beszélnénk rá, de ellene sem szól a szokásosnál több érv. Előéletet, állapotot kell nézni és venni, nem látszatot és előítéleteket.