Nagylány kicsi autója – Toyota Starlet 1.3, 1996
Toyota Starlet 1.3, 1996 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A magyar használtautó-piacon soha nem kavart nagy vihart a Starlet, az ismeretlenebb kis Toyoták közé tartozik, pedig 1973-ban született, és egészen a Yaris megjelenéséig, 1999-ig ez volt a cég kisautója.
Kicsi, totál jellegtelen, aranyos, ebből a szögből kicsit az első generációs Swiftre emlékeztet
Öt, tágra nyíló ajtó, vékony lemezek, az első ablak vonala a mellkas felénél: nem annyira adtak, mint tettek a biztonságra
A Toyota 1973-ban, az eredetileg Trabant-formájú, pár év elteltével mini Corollába hajló Publica kisautó leváltására vetette be a Starletet. A generációváltások során P40, P60, P70, P80 kódokkal illették az apróságot, a tesztünk alanyát képező 1996-os példány pedig már az 1999-ben kifutó, s helyét a Yarisnak átadó P90-es szériából származik. Puritán japán kisautó a kor műszaki színvonalának megfelelő igénytelen kivitelben: jó térkihasználás, jellemtelen forma, kicsi, de erős benzinmotor és elektronikai segédberendezések teljes hiánya jellemzi. Na meg hallatlan megbízhatóság.
Csöppnyi külső méretei ellenére egész kényelmes az utastere, a kárpitozás megér egy kiemelést és megérdemelne egy tisztítást
Sokat nem ér, zárjain mégis látszanak a behatolási kísérletek nyomai
Fussuk át a számokat: 3790 mm hosszú, 1625 mm széles és 1400 mm magas, tengelytávja 2300 mm, nyomtávja elöl 1400, hátul 1405 mm, szabad magassága 145 mm, üzemanyagtankjába 45 liter benzin fér, saját tömege forgalmi alapján 950, más források szerint felszereltségtől függően 870-905 kg, teherbírása 420 kg, csomagtartójának mérete 214 liter. 6,5 évvel ezelőtt 800 000 forintért került tulajdonosa birtokába, a hasznaltauto.hu adatbázisa alapján ma ennek nagyjából harmadát, maximum felét éri. Fogyasztását nem regisztrálja, a 10 000-ért legyen szíves séma alapján tankolja, a neten fellelhető információk alapján az 1,3-as benzinigénye 6,5 liter körül alakul 100 kilométerenként.
1331 köbcentiméter, motorkód 4E-FE. Meglepő módon rozsdának csak kis nyoma van a tornyok környékén, pedig védtelenül, utcán parkol
Ökomenikus trió a biztonságért: az autót nem, tulajdonosának testi épségét jól vigyázzák
Az 1,3 literes 4E motorcsaládot négy henger, egy felülfekvő vezérműtengely, 74 mm-es furat és 77,4 mm-es löket jellemzi, 1989-től 1998-ig gyártották, és a Starlet mellett Tercel, Corolla, Paseo típusokban dolgoztatták. Ebben az autóban a 4E-FE második, gyengébbik, 85 lóerős változata található, 118 Nm-es legnagyobb nyomatékát 4000-es fordulaton adja le. Ezt még az örökkévalóságnak gyártották, úgyhogy a soros karbantartásoknak köszönhetően folyamatosan szolgál, komolyabb baj még nem volt vele. Egyébként az autót sérülésmentesnek adták el, és mivel kedves gazdája lány, nem autószakértő, így gyanútlanul besétált a pofátlan csapdába. És azóta is kapott szépen, de érdemes megjegyezni, hogy mindig csak másoktól, talán aprósága, talán a színe teszi, de a legtöbb károkozó sima nem láttam indokkal próbálta enyhíteni vétkét.
Poros, de megbízható: keveset is fut, 16 év alatt csak 134 000 km-t tett meg
Felszereltsége nem jellemző: gyerekzár a hátsó ajtókon, hátsó ablaktörlő és hajtogatható hátsó ülés meríti ki a biztonsági-kényelmi listát, egyébiránt blokkolásgátlóval, napfénytetővel, első ködlámpákkal és kiviteltől függően szervokormánnyal lehetett fokozni használhatóságát, ebben ezek közül egyik sem fellelhető. Megdicsértem a gazdit, hogy milyen szorgosan átrakatta már téli gumijait, de visszájára fordult a dolog, mert kiderült, hogy ezek az abroncsok valójában évek óta 4 évszakon át szolgálnak. A 165/70 R13-as téli papucsokat akár virsliknek is tekinthetnénk, ennek ellenére nem könnyítik meg az álló helyzetben amúgy sem javasolt, sőt ellenzett kormányforgatást.
Kapott innen is, onnan is, volt olyan vonóhorgos esete, amikor 30-40 ezer forinttal próbálták elintézni a kárt, de a tulaj ragaszkodott a betétlaphoz, nagyon helyesen:
200 000 forint volt a javítás összege
Már a fényképezőgép LCD-jén is megzavart a kilógó jobb hátsó ajtó, becsuktam még egyszer, de nem ezen múlt. A hátsó szélvédő fűthető, mosható
Nehéz eldönteni, hogy csak elpuhultam a sok vadonatúj autócsodától, vagy tényleg kimondottan kemény a kormányzása, mindenesetre a parkolás fizikailag kihívásnak bizonyult: szintén szervomentes AX-emben emlékeim szerint nem kellett ennyi izmot bevetni a lassabb manőverekhez. Normális sebességű haladásnál már nincs gond, rásegítés nélküli mivoltának köszönhetően remek visszajelzéseket ad az útról, és igen pontos vezethetőséget biztosít. Ötfokozatú kézi váltója bármilyen autóban megállná helyét, a váltókar pontosan, rövid utakon, simán jár, nincs semmilyen gumírozott érzete, mint a modern, súlyozott szerkezeteknek, és remekül passzol az 1,3-ashoz. Ezeknek és alacsony tömegének hála iszonyatosan élvezetes vezetni, jól megy, jól kanyarodik, és igen hálásak lehetünk neki azért, hogy semmilyen szinten sem avatkozik be cselekedeteinkbe, egész lényéből szeretetre méltó őszinteség árad.
Általában így, kutyaszállító üzemmódban közlekedik. A fotók kedvéért viszont helyére került a hátsó ülés, amit nem sokkal később ki is próbálhattam élesben: a fej- és lábtér átlagos termettel tökéletesen elegendő
Pörgős kis motorja a fellelhető adatok szerint 10 másodperc körül gyorsítja állórajtból 100 km/h-ra, végsebessége 170 km/h fele lehetett valamikor, az empirikus észlelések alapján 140 km/h még nyugodt szívvel vállalható maximális tempója. Ekkor persze már nem olyan komfortos, hiszen a könnyű bódét könnyen elragadhatja a szél, a nem túl áramvonalas forma feltehetően szélzajt is generál szépen, s valószínűleg a több éves téli abroncsok sem a stabilitás utazó nagykövetei.
Japórajongóknak megannyi kedves részlet az utastérben, csak egyvalami hiányzik, de az nagyon: a kvarcóra! Van helyette indiai mutatós. És igen, a magnó kivehető, mekkora menőség volt régen ilyennel grasszálni a Balaton partján vagy a Váci utcában
Tükörállító csacsi: a karok már nem igazán működnek, viszont a nagyméretű ablakokon át minden irányban jól kilátni
Már elhangzott, hogy nem egy túlextrázott autó, épp ellenkezőleg, úgyhogy műszerfal-középkonzol kombója is puritán, felesleges gomberdőtől mentes. Fűtés, vészvillogó, szivargyújtó, a sofőrüléstől balra a betöltőnyílás és a csomagtérajtó nyitókarjai, utóbbi kulccsal is feltárható. Hátsó üléstámlája osztottan dönthető, előrebucskáztatott ülőlapokkal sík terepet képezve növeli a csomagtartó befogadóképességét. Az ajtózsebeken és az egész tisztességes méretű kesztyűtartón kívül nincs nagyon tárolórekesze, pláne fedett. Kárpitozása bájosan béna, de igen jól tartja magát, és ugyanez jellemző a műanyag részletekre is, semmilyenek, de ellenállóak. Komfortja is hasonló: a székek nem tartják ideális helyzetben a gerincoszlopot, nem lehet magasságot állítani, vagy aláfűteni, de különböző termetek is egész kényelmesen elücsöröghetnek bennük.
Semmi sallang, felesleg, a magassugárzónak tűnő bigyó a szellőzőn valójában illatosító
Lecserélni? Minek, mire?
Korábbi használttesztjeinket átlapozva úgy tűnik, a 10-20 éves japán autók tulajdonosai elégedett, boldog emberek, és függetlenül attól, hogy mániákusan ápolgatva, avagy teljesen használati tárgyként kezelve hajtják gépüket, minden okuk megvan az elégedettségre és nyugalomra. Nincsenek horror szerviz- vagy alkatrészárakról szóló sztorik - a Starlet a kötelezőkön kívül kétévente körülbelül 100 ezer forintjába kerül tulajának - vagy legrosszabbkor történő lerobbanások, útszéli autómentős történetek. Persze menet közben kissé megkopnak, itt-ott zörögni kezdenek, de megbízhatóságuk megkérdőjelezhetetlen, a szükséges karbantartásokkal 8-12-20 év elteltével is ugyanúgy teszik dolgukat, mint első napjukon. Ez a mokányság teszi őket annyira szerethetővé.
Van, és működik. Jó esetben ennyi elég is
Tényleg zseniális kisautó. Nálunk most eladósorba került egy ’97-es darab, szervókormánnyal, napfénytetővel, gyári alufelnivel stb.
Sajnos hátulról belénkjöttek a múlt héten, és egyébként is kinőttük, ezért mi már nem akarunk belevágni a javításba (csak lemezek sérültek). Ha valakit érdekel, írjon bátran a btordai@gmail.com-ra (használtautós oldalon még nincs fent).
Nekem 15 évvel korábbi Toyota Starlet 1149 cm3 es autóm volt 1992-1996 között, ez egy 1981 es gyártmányú volt. 11 évesen 117 000 km el vettem Svájban, majd eladtam 1997 tavaszán 180 000 km-el. Egyetemistaként csak olaj és szűrőcserét kapott, pár apróságtól eltekintve volt egy fékfőhenger hiba, de nagyon megbízható autó volt az is (Starlet=Toyotatrabant). belülről kb a régi Suzuki mindenben.
Az 1981es Toyoták még a hátsó !!!! kereket hajtották, az brutál nagy émény volt !!!! Semmi szervó,semmi automatika, semmi abs, szóval full fapad.
Egyetlen extra az 5 sebességes váltó, és az osztottan előrehajtható hátsó ülések jelentették. Okos volt az ülésállítás is, nem tekerős, hanem karos.
1981 -ben még nem galvanizált karrosszériák voltak, a 10 éves autók is gyalázatosan rohadtak.
Tessék megnézni egy 20 éves 626 os mazdát, ma se rozsdatemetők. A mai autók belülről rohadnak, a sok túlbonyolított elektronikus bizbasz, a high tech motorok és katalizátorok sok sok hibaforrást jelentenek.
Sokkal jobb és kényelmesebb autókat vezetek azóta, de néha hiányzik a kis Starlet !
Ennyit nem szabadna számítania. 3 suzuki is volt a családban, és egyiknek se volt ilyen problémája.
Egyébként a 3ajtós lehet, hogy merevebb, de tapasztalat alapján sokkal hamarabb adják fel az ajtótartó csapszegek a nagyobb/nehezebb ajtó miatt (mert a zsanér és a csapszeg megegyezik a 4-5 ajtóséval).
Egyébként ötajtós Swift. A háromajtós valószínű merevebb.
Kedves Petya! Lehet hogy sok városi legenda terjed, de ennek van alapja, saját szememmel láttam. Sima talajon szépen csukódik, gödörben szorul. Ez sajnos tény, csavarodik a kasztni.
“A biztonsághoz csak annyit fűznék hozzá, a barátom Suzukija-ha az egyik első kerék gödörben áll-már szorul az ajtó, alig lehet becsukni”
Kitalálom: 3 ajtós swift, és tipikusan lógó ajtók, amiket eleve nehéz becsukni? Szólj a barátodnak, hogy cseréljen ajtózsanér csapszegeket, és állítassa be az ajtókat…
Amúgy nekem swiftem van, és épp 2 napja teszteltem ezt az urban legend-et. Ez egyszerűen nem igaz.
Csak úgy, mint az autópályatempónál mozgó-lobogó-behorpadó motorháztető, meg az ilyen hülyeségek.
Négy éven át hajtottam egy 85-ös Starletet, egyszerűen imádtam, zseniális motor, hihetetlen vezetési élményt nyújtott, kilátás, vezetési pozíció is tökéletes, stb. Ami miatt végül eladtam: a szervo hiánya és a gyenge fékek voltak (bár a régi Swifthez képest szerintem nem gyengébbek)
Most tervezek venni egy ilyen utolsó generációsat, 3 ajtósat, persze egy jól felszereltet (ABS, klíma, stb.), de félek, hogy nem fogja azt az élményt nyújtani.
Hat éve jutottam hozzá mint cégautó 90.000-nél.Eltelt a hat év azóta nyilván az enyém.Most kapaszkodj 410.000 van benne.Soha sem hagyott cserben.Mindene teljesen tökéletes.A generátor gondolta felmondani egyszer az unalmast.Nagyon taposom neki ütöm vágom stb. váge190.De 8,5-nél nem eszik többet.A biztonság kedvéért még két donort is vettem bár nem vettem ki belőlük semmilyen fődarabot, addig lesz nálam míg szét nem rohad. Ja van új autóm is már többet költöttem rá mint a STARLETRE.
És mégegy gondolat, kedves cikkíró.
A szélzaj abszolút nem hangos nagyobb tempónál sem, 120-ig pedig kifejezetten csendes. Illene tudnia, a Toyota már vagy 25 éve nagyon sokat ad a légellenállásra, ennek is köszönhető a Starlet bumfordi hátulja.
Kedves Rolleros, fogadjunk hogy sose volt ilyened? Olvasd el fentebb a hozzászólásomat…
Kedves Gruber úr!
Sajnos nem tehetem meg hogy egyetértsek önnel! Tavasz óta hajtok egy ’97-es ötajtós, két légzsákos, kvarcórás modellt. Ausztriából hoztam be, 100000 km-rel, végig szervizelve, női tulaj második autója volt.Szervokormány, 1.3 16V, 55 kW, és a cikkíróval ellentétben 5.5 literrel beéri hegyes-völgyes utakon, kevés várossal. Átalakíttattam LPG-gázüzeműre, és 8 literrel elautózok vele nap mint nap. a 100000-es szervizt megcsináltattam, azon kívül csak alufelnit, téli-nyári gumit vettem rá. 175/65X14-es nyári gumival sokkal stabilabb, kanyarban aszfalton megcsúsztatni csak nagyon disznó tempóban lehet, ahogy egy normál sofőr a büdös életben nem megy bele, én is csak egy próba kedvéért kísérleteztem. Vezette egy Suzukis barátom is vagy 50 km-t vegyesben, saját bevallása szerint össze sem hasonlítható a kettő, bár a Suzinak tán egy kicsit fürgébb a motorja. Ja, és vezettem AX-et is két napig, nos, szerintem olyan kényelmetlen autóban még nem ültem. Igaz hogy az ülésnek csak a támlája állítható, de ez 16 éve ebben a kategóriában teljesen normális volt. Én egy régebbi Camry-ból ültem át, az állítható volt mindenfelé, és kijelenthetem, nem sokkal kényelmetlenebb. Ezt támasztanám alá egy másik-számomra fontos-dologgal is, mégpedig azzal, hogy még nem ültem olyan kisautóban, amiben a bal lábam ilyen kényelmesen elfér a kuplung mellett kinyújtva. A biztonsághoz csak annyit fűznék hozzá, a barátom Suzukija-ha az egyik első kerék gödörben áll-már szorul az ajtó, alig lehet becsukni. Pedig nincs szétrohadva. A Starletnak lehet hogy vékony a lemeze, de sokkal merevebb a kasztni. Szélérzékenységet abszolút nem érzékeltem, pedig a nyáron mentem vele komoly zivatarokban. Végsebességet nem néztem mert nem látom értelmét, de 150-nél még beleférne egy előzés simán, és még nyugodtan dolgozik a motor. 15 éves kora ellenére rozsdát keresve sem találni rajta, valószínű garázsban tartották. Egy szó mint száz, egy nagy hodály felsőkategóriás autó után is csak kevés hiányérzet van bennem, mondjuk elektromos ablak lehetne legalább elől. Mindennapi használatra tökéletesen megfelel, fürge, takarékos, megbízható, és szerintem formásabb mint egy korabeli Corsa vagy Clio, hogy a Polo-ról ne is beszéljek.
Kedves Cikkíró!
egy kis kiegészítés a cikkjéhez: a családunk tulajdonában 13 éve van egy 1996-os évjáratú starlet, 3 évesen 40 ezer km-rel lett behozva Magyarországra. Jelenleg 227 ezer km van benne, egyszer sem robbant le, olyan sem volt, hogy ne indult volna be. Csak kopó alkatrészeket cseréltünk.
Lehajtott ülésekkel, szállítható vele sütő, mosógép, nagy kocka tv, 2,20 méteres lapra szerelt bútor stb
Ha minden autó ilyen tulajdonsággal rendelkezni, az autószerelők fele becsődölt volna már 😉
ezeket költöttük rá a 13 év alatt gumik nélkül:
vezérműszíj + ékszíjak 100 ezernél
gyári kuplungszettet: 165 ezernél
gyári első fékbetétet 180 ezernél
4 gyári lengéscsillapítót: 185 ezernél
gyári hátsó fékbetéteket : 200 ezernél
vezérműszíj + ékszíjak: 205 ezernél
gyári gyertyák: 220 ezernél
kb 10 éves korában eltört a kilincs fogantyú, rá fél évre a másik ajtón is, szerintem ez az egy típusbetegsége (használtautó-s képeken is sokszor látni törött kilincset, mi bontóból cseréltettük kb 2 ezer ft/db áron.
3 ajtós típusnak még a betegsége, hogy ajtózsanér kopás miatt picit lógni kezdenek az ajtók (nagy az ajtaja és lehúzza a súly), bontóban zsanér beszerezhető kb 3 ezer ft-ért
2 légzsákos, szervó kormány, elektromos ablak 3 ajtós modellel rendelkezünk.
nem áll garázsban, így a fogyasztása városon belül nyáron 6,5, télen 7,2, városon kívül 90-100-as tempóval 6-6,3 (ezt a mai napig teljesíti nálam)
hirtelen ennyi plussz szösszenet jutott még eszembe a cikkhez, csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek kis városi autóra van szüksége, és senki ne hasonlítsa egy kis szuzihoz
Én csak a régebbi starletet vezetten amit 84-90 ig gyártottak. Vezettem egy kb 10 évvel fiatalabb swiftet is
A toyota sokkal fincsibb szerkezet volt.Nem is lehet egy lapon említeni a swifttel
toyota=örök élet+1 nap
Én szintén női tulaj vagyok és hasonlóan befürödtem lelkiismeretlen nepperek miatt egy karambolos autóval. De mostanra nagyon megszerettem és hálásan szolgál..
A lényeg, a lényeg szerintem is nagyon jó autó ez a kis Toyota, még a mai autócsodák korában is. Az én életemből (sajnos) kimaradt, sosem vezettem ilyet, egyetlen Toyotát sem bár ez a kisautó rajt volt az autóvásárlási listámon de sajnos nem valami gyakori darab, legalábbis felénk alig látni.
De a saját autómról szögegyenest ugyanezeket gondolom amik ebben a cikkben erről a kisautóról felsoroltattak.
A biztonságot tekintve szerintem a Toyota egyáltalán nem áll rosszul, bár nekem őszintén szólva ez soha nem volt szempont mert nem autópályás száguldozásokra vettem hanem eljutni A-ból B-be. Egyáltalán nem zavar, hogy papírból van soha nem féltem benne akármennyi barom is van az utakon én megpróbálok helyettük is észnél lenni és felelősen közlekedni. Ha ennek ellenére mégis úgy van megírva a sorsom, akkor pedig büszkén állok elébe…
Szerencsére lány létemre nagyon ügyesen vezetek és szeretek is vezetni. Szerintem az a jó vezető aki “érzi” az autók. Ebből kifolyólag nekem saját parkolási sérülésem soha nem volt, mindig pontosan tudtam hova férek be és hova nem…
Pedig ahogy a cikk is írja, szervo nélküli kisautóként néha tényleg nem könnyű dolog a kormányzás.
Egy dologgal nem értettem egyet: a 165/70 véleményem szerint egyáltalán nem “virsligumi”. Sőt mégcsak nem is a legkisebb vannak 145-ös gumik is.
Az én Matizomon 155/65 R13 van, ezt a tipust amúgy is “borulósnak” titulálják de még ezzel együtt is meg vagyok elégedve mert még a legélesebb kanyarokban csúszós utakon, dinamikus tempónál is teljesen stabil maradt az autó. Szóval tudnak valamit ezek a régi kisautók..
Teljen sok örömöd a használatában továbbra is! Balesetmentes közlekedést. 🙂
üdv, szerintem semmivel sem nyujt többet egy 1.3as régi swiftnél,viszont mindig jóval drágábban kínálták, persze ettől még jó autó,ha nem nézzük a kaszni mennyire gyenge…