Hirdetés

Siralmasan néz ki, mégis eladta magát a 12 éves Toyota Hilux

Toyota Hilux 2.5 D-4D 4x4 Double Cab Harmony, 2005 - használtteszt

Újonnan 6 millió forint körül adták, most, 12 év és közel 350 ezer kilométer után is közel 2 millió forintot ér ez a Toyota Hilux. Nem a szépsége miatt.

Élettere az aszfaltos úton túli világ, a közel 350 ezer kilométeres futás zömét aszfaltozatlan utakon teljesítette a Hilux – ez viszont csakis kívülről látható rajta. A sok-sok horpadás és karc talán csak sármossá tette, egy műszakilag jó példányért ilyen külsővel is sorban állnak a vevők

Ahogyan az gyakorta lenni szokott, ködös, esős hétvége után verőfényes napsütéssel köszöntött ránk a hétfő, én pedig 9-kor már egy Toyota Hilux használtteszthez jelentkeztem be. Oké, hogy tűzött a nap – végre – és én örömmel szívtam a D-vitamint, de azt elsőre mégsem értettem, hogy miért látok két Toyota Hiluxot Gábornál, akivel megbeszéltem a találkozót. Tudtam róla, hogy vadász és egyben vadőr, de az csak most derült ki, hogy náluk a Hiluxozás már családi hagyomány, egyik fia ugyanis erdész, a másik mezőőr, így aztán Hiluxból is van három a famíliában. Kettő nem is volt otthon, a család leginkább szeretett, pontosabban imádott Hiluxa ugyanis már csak vendégségben, kvázi a kedvemért járt ott. A 2005-ben újonnan vett példányt ugyanis nemrégiben eladták, hogy helyét egy kevesebbet futott vegye át. Mert hiába mintaszerű a megbízhatósága és a tartóssága, Gábor a családi flottán végignézve látja, hogy 350 ezer kilométer azért 350 ezer kilométer, márpedig a fotókon szereplő autó közel annyit futott. Nem többet, nem kevesebbet, épp ennyit. Eddig 23 kötelező szervizen van túl, kivétel nélkül abban a monori márkaszervizben végezve, ahol egykor átadták az autót.

Hirdetés

A családi flotta fele, pontosabban negyede és a nemrégiben eladott Hilux

Ez ugyanis nem csupán Gáborék háromtagú Hilux-flottájának egyik tagja volt, hanem egyben Gábor harmadik Hiluxa. Az első terepjárónak számító parancsnoki UAZ és 4-5 Niva után Hilux volt az első “nyugati terepjáró, persze egy használt “hulladék, amit már egy jobb állapotú, Gábornál is 6 évet szolgált példány követet, majd jött ez. Gyári légkondicionálóval, de még tekerős ablakokkal, s nem kevéssé fontosan még a 2005-ben lecserélt N60-as szériából. Utána ugyanis Gábor szerint egyre komolytalanabb lett az autó, már ami a szívósságát illeti. Márpedig érdemes hinni neki, mert ő valóban úgy használja a pickupot, amire azt kitalálták. Nem adóoptimalizálásból vette, hanem azért, mert neki valóban szüksége van arra, hogy komolyabb terheket juttasson célba terepen is. A kilövendő vadakat ugyanis etetik, magasleseket építenek és tartanak karban, így mindennapos volt, hogy a platóra feldobott rakományon túl még egy utánfutót is kapott a Hilux, ami vígan húzta azt.

Szervós a kormány, de jól jön hozzá a tekerőfordító. Ez a Hilux még az volt, aminek eleve szánták: puritán, de elnyűhetetlen munkaeszköz

Elöl-hátul huzat óvja a csak a fejtámaszokon kikandikáló – még mindenhol szakadásmentes – gyári üléshuzatokat

Ahogyan az egész autó, a műszerblokk is puritán, amit viszont ad, azt 12 évnyi kemény használat után is hibátlanul teszi

És a Hilux bírta a napi terepezést, terhelést, ami extrém használatnak tűnik. Ugyanakkor nem feltétlenül volt az, hiszen az autót gyakorlatilag csakis Gábor vezette, ésszel. Indítás után például hagyta kicsit melegedni, hidegen nem taposta, sőt, soha nem ment vele 130 km/óránál nagyobb tempót. A jellemző inkább a 70-80 km/óra volt. Igaz, nem csak országúton, akár terepen is, amitől azért szinte dobok egy hátast, de voltaképp a próbált 50-60 km/óra valóban sétatempónak tűnik vele földúton is. Ez a használat persze megevett a futóműben néhány gömbfejet, szilentet, hátul a szinte állandó terhelés miatt rugótörés is előfordult. Bontatlan azonban a motor és a váltó, és az ép elem nélküli karosszéria még a nem ritka javításoknál, horzsolásoknál sem rozsdásodik komolyabb mértékben. Ha valami alultervezettnek tűnik, az a kardán csuklója: 250 ezer kilométer után átfordult, a gyári alkatrész nagyon drága hozzá, az utángyártott pedig vészesen keveset bír. Gábor próbálta, tudja. Ennél az autónál utóbbi volt az egyetlen alkatrész, amit megpróbált utángyártottal pótolni, nem jött be, ismét igazolódott, amit az előző két Hiluxnál már megtanult: jobban megéri a gyári alkatrész, mert szerényebb a felára, mint amennyivel jobb az élettartama.

Ha motort meghallgatjuk, 350 ezer kilométer után épp csak bejáratottnak tűnik, olajat nem fogyaszt a 15 ezer kilométeres csereperiódusok alatt

A vadász-Hilux amúgy roppant vicces gép az autentikus horpadásokkal együtt. Utasterében újkora óta utólagos huzat óvja az üléseket, a padlókon praktikus, könnyen tisztítható és strapabíró gumiborítás, azon persze kivehető gumiszőnyegek, a 2,5 literes, csupán 101 lóerős, 260 Nm nyomatékú motor pedig valóban pöccintésre indul, utána pedig finoman, lágyan jár. Ami a menetteljesítményeket illeti, azok kimértek, de elegendőek: a 100-as sprint 17,8 másodperc, a soha ki nem próbált végsebesség 150 km/óra. Légzsák itt még nincs, légkondicionáló van, a klímapanel persze a nyolcvanas évekből való. Épp 2005-ben jött a frissebb szériás Hilux, amire azonban Gábor azt mondja – szintén saját tapasztalatból -, hogy már nem ennyire tartós. Hogy miért adta mégis el ezt az autót? Mert egy barátja már nagyjából egy éve rágta a fülét, hogy neki kellene ez az ütött-vert, de valójában megkímélten használt és korrektül karbantartott példány. Gábor pedig úgy döntött, beújít egy harmad ennyit futottat, de nem titkolja, hullajtott néhány könnycseppet ezért a példányért, amikor cimborája elhajtott vele.

Gábor immár két évtizede Hiluxokat használ, benne fel sem merül, hogy mást válasszon. Elnyűhetetlenségével, megbízhatóságával és márkaszervizével is abszolút elégedett

Hirdetés

Hozzászólások

  • 2017.11.30. at 06:14
    Permalink

    értékvesztés ? évi 300 ezer Ft.
    egy ilyen korú újkori áron 20-30 milliós prémium SUV gyakorlatilag ugyan ennyiért megy ilyen állapotban, annak az értékvesztése minimum ötször ennyi (évi 1.5millió Ft ), plusz még az első évben 1M-t simán rá lehet költeni, de legalább lehet villogni az elméleti lóerőkkel és ródprezentcel :DDD

  • 2017.11.30. at 17:45
    Permalink

    Jól körbe vannak nyomorgatva szegény jószágok… A képek alapján nehéz elhinni, amit a cikkben leírnak – hogy rozsda komolyabb mértékben nincs a kasztnin. Ez a futásteljesítmény meg se kottyan ennek a gépnek, szerintem a korabeli Hiace-ekben is ugyanez a motor duruzsol: ezer közül is fel lehet ismerni a hangját, meg az “egy felet teker az önindító és már megy is” típusú életre kelést 🙂

  • 2017.12.03. at 12:30
    Permalink

    Egy barátomnak is volt csak még a régebbi azt hiszem 2000-es évjáratú, sokszor vezettem , hajót raktunk le vele na meg mindenfélét vontatott. Nagyon jó volt. Vett egy Rangert a Fordtól . Megbánta . 🙂

Vélemény, hozzászólás?