Zaporozsecből épített Gepárd
Barkácsolt szovjet autócsodák
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Sportkocsi, terepjáró, kisautó - az egykori Szovjetunióban hihetetlen járgányok épültek fusiban, legtöbbször olyan "alapanyagból", ami éppen kéznél volt. A végeredmény sok esetben elképesztő.
1985-ben készült az elektromos Proton, amely az akkumulátorok beszerelése után túl nehéznek bizonyult
Balra az első hivatalos szovjet "home-made" konstrukció, az 1963-69 között jegyzett KD, amelyből összesen 6 példány épült. Az egyedi forma műszaki alapját (motor, váltó futómű) a ZAZ 965A kisautó adta. Jobbra szintén egy ZAZ, azaz Zaporozsec-klón, az elejét nézve Nissan 240Z ihletésű Gepárd - nevetni nem ér! 1966-68 között készült, a Magyarországon is jól ismert ZAZ 966 és 968 szerkezeti elemeinek felhasználásával
Zsiguliból is születtek remekművek, igaz, nem mindegyiket sikerült befejezni. Így járhatott a balra látható Sport 1500 mestere is 1977-ben, aki 2103-as "ezeröcsiből" próbált sportos modellt faragni, nem sok sikerrel. A 2101-es kereklámpásból lett, tűzpiros fényezésű Pangolina azonban az egyik leghíresebb konstrukció 1983-ból - a bukólámpás gép műszerei láthatóan nem az 1200-as Zsiguli adományai, ezeket a kerek órákat a 2103-asban és a 2106-osban alkalmazták
Nem úszták meg a buherálást a klasszikus, kezdetben ugró szarvassal díszített Volgák sem. Az M21-es masszív alapot jelentett, így sokan bíztak a strapabírásában. Balra egy igazi polihisztor járgánya látható, az Elbrus TC-1, 1972-ből. Amit felismertünk, hogy az ajtó tényleg Volga, és a dísztárcsa is, ám utóbbi már a korszerűbb M24-esről való alkatrész. A fényszóró jó eséllyel Moszkvics 408, a hűtőrács IZS, a többi beazonosítható részletre pedig ad hoc pályázatot írunk ki - tárgynyeremény nincs, csak a dicsőség. Jobbra szintén M21-es leszármazott, de az építő Serbinin fivérek 1969-es Gran Turismo modellje egyértelműen harmonikusabb jelenség, mint az Elbrus
Balra újabb Serbinin próbálkozás, az 1980-as Sátán, amelynek építésében a hasonlóan autóbolond Algebraisztov testvérek is részt vettek. A jobb oldali piros sportkocsi láttán első pillantásra elbizonytalanodik az ember: talán Lotus Esprit? Nem, ez Jurij Algebraisztov valóban figyelemreméltó konstrukciója, az 1982-es Yuna, amely a mai napig tökéletes állapotban van. Meghajtásáról BMW motor gondoskodik
Sokan az egyszerű kisautókban látták a jövőt (vagy leginkább képességeik határát), ezért nem kergettek sportautós álmokat. A fehérre fényezett, 1964-es Trud kiskocsinak háromhengeres motorja is házi gyártmány, míg az állapotát tekintve valószínűleg szebb napokat is látott, talán valaha almazöld színben pompázó Star (1972) orrában Ural motorkerékpár erőforrás található
Balra Buggy Solo (1980) a Serbinin "művekből", egyedi építés, de az első felni a Moszkvics 2140 adománya. Jobbra az orosz igényeket tökéletesen kielégítő Komar - legalábbis a tervező-kivitelező Vlagyimír Komar ezt állította róla 1990-ben, a bemutatón. Formailag a Mercedes-Benz G-osztály lehetett az ihletadó, a baltával faragott karosszéria megvalósítása nem is okozott gondot, de a Mercedes hűtőmaszk nem illik a képbe...
Jó cikk.A mai napig sokan készítenek „egyedi” autókat Oroszországban,rengeteg kép és videó van róluk a neten.A legtöbb darab elnagyolt,be nem fejezett,de akadnak egész szépen kivitelezett autók is.Nagy divatja van ennek az oroszoknál.