Japán mintára jöhetnek az európai kei carok?

Kényszer szülte a japán kei carokat, a világháború utáni nyersanyaghiány és gazdasági nehézségek az olcsón előállítható autóknak kedveztek, manapság pedig inkább a helyhiány az, ami életben tartja a kategóriát. A kei carok nagyjából hetven éve készülnek, az évtizedek alatt más és más okok indokolták a fennmaradásukat. Manapság a környezetvédelem sem elhanyagolható szempont, a legfeljebb 660 köbcentis, maximum 64 lóerős, egy tonna alatti kisautók pedig szinte benzinpárán is eléldegélnek. A minden tekintetben takarékos autók az Európai Autógyártók Szövetségének érdeklődését is felkeltették. A szövetség kezdeményezésének élére állt Luca de Meo, a Renault vezérigazgatója, meggyőződése szerint ideje lenne követni a japán példát. A törvényhozók évek óta egyre szigorúbb törvényekkel próbálják zöldebbé tenni az új autókat, ezzel párhuzamosan pedig visszaszorítani az autóhasználatot. A kis városi villanyautókat tömörítő kategóriára speciális szabályokat javasol a Renault vezére, például olcsóbb adót és útdíjat, tiltott vagy fizetős zónákba történő ingyenes behajtást, illetve parkolási kedvezményeket. A takarékosságra törekvés és a pazarlás visszaszorítása mindenképp jó irány, valóban nem egy hatékony megoldás kéttonnás városi terepjáróval ingázni a zsúfolt betondzsungelekben. Az elképzelés jó kompromisszum lehetne: az autósok kedvezményekért cserébe kisebb és környezetkímélőbb autóba ülnek, de nagyobb lenne a mozgásterük, az autó nélkül közlekedők pedig jobb levegőt és több szabad területet kapnának.