Már a második világháború előtt is rájöttek a légellenállás fontosságára, a minél áramvonalasabb karosszériával próbálták növelni a végsebességet
Ronda és finom, így reklámoztak egy csokit jó pár évvel ezelőtt, ami akár a Civic szlogenje is lehetne. A külső szép nem lett, de cserébe sokat finomodott a fogyasztás, 105 km/h-val utazva - állítólag - 2,5 liter benzinnel is beéri a Civic, de 145 km/h-nál is csak 4,7 liter üzemanyagot kér. Az alkotót a 2005-ben lecsapó Katrina hurrikán utáni áremelkedés inspirálta, mivel a hibrid modelleken kívül nem talált olyan négykerekűt, ami elég alacsony fogyasztással bírt volna.
Az 1992-es gyártású Civic gazdája a motor és a légellenállás felől közelítette meg a takarékosság kérdését. A forma kialakításához egy 1939-es, kifejezetten áramvonalas Maybachot vett alapul, és ehhez próbálta igazítani a Hondát. Az autó orrát teljesen beburkolta, így igazi csoda, hogy nem forr fel a motor, a kerekeket szintén eltakarta, ezért már ott sem keletkezik örvény, de az áramvonalasság jegyében a tükrök sem maradhattak ki. Az ötajtós kompakt sokkal hosszabb lett a toldás miatt, ami szintén a levegő megfelelő elvezetését szolgálja. Az elkészült autót szélcsatornában is megmérték, az ott kapott 0,17-es érték rekord lehetne, ha szériagyártású négykerekű produkálná, igaz az adat hitelessége kapcsán lehetnek aggályok.
A plusz idomok ezt a formát rejtik, itt nem az üvöltő VTEC motoré a főszerep, átlagosan kevesebb mint 2,5 liter benzinnel beéri az átalakított Honda
A Honda motorja 820 ezer kilométer után felmondta a szolgálatot, helyette egy szegénykeverékkel üzemelő benzines blokk vette át a stafétát. Az Aerocivic néven futó járművel hat év alatt 300 ezer kilométert ment az építője, ezalatt 5200 dollárt spórolt az üzemanyagon, ami nem rossz eredmény, tekintve hogy 400 dollárba került az átalakítás.
