A világ most egyként várja feszülten, hogy véget érjen a koronavírus járvány, mi az autóiparra is különösen erősen fókuszálunk, pláne a hazai autópiacra, ahol a Vitara szinte mindent visz. Vajon ezután is így lesz?
A környezetvédelmi szabályok a Mazdát is arra kényszerítették, hogy lágy hibrid hajtáslánccal vértezze fel kisautóját. Persze nem ettől lett egy kis vadászgép, már előtte is az jutott róla eszembe, máris mondom, miért.
A Puma és a Captur is olyan modellek, melyek leginkább a vásárlói igények furcsa keverékéből születtek. Megfelelésvágyból és eladhatóságból gyúrták őket, de tényleg ezekre volna szükség?
Véletlenül sem akarta elengedni a Zafira nevet az Opel, pedig napjainkban kissé leáldozott a hagyományos egyterűeknek. Ezért átörökítették a nevet egy furgonból kialakított személyautóra. Vajon jó döntés volt?
Csúcsmotorjával, extrákkal tömötten néztük meg, mit tud a második generációs Renault Captur. Nagyjából mindent, persze nem olcsón. De legalább döbbenetesen keveset fogyasztott.
Van az az élethelyzet, amikor már annak is örülnünk kell, hogy megvan mind a négy henger az autó orrában. A Corolláéban megvan, és a harmatos teljesítményt épp ezzel ellensúlyozza.
Simán elhittük volna, hogy semmi nagyot nem lehet már gurítani a kis crossoverek között. Aztán jött a Ford egy dobozzal, benne modern kütyükkel és aranyos megoldásokkal, amiktől a Puma a tápláléklánc csúcsára ugrott.
Már öt éve velünk van az ötödik generációs Renault Espace. Másfél éve végre 2,0 literes dízelmotort kapott, idén frissülni is fog, pedig igazából sok szüksége nincs rá.
Minek nevezzelek? Furcsának tűnhet, de nehéz eldöntenem, hogy végülis szerettem-e az X6-ost vagy nem. Pro és kontra érvek dübörögnek a fejemben, mint ahogy a SUV-kupé orrában a V8-as motor.
Jóleső nyugalmat áraszt, limuzinos a kényelem, a helykínálat, az utazás pihentető élmény. Mégis, ha mennénk egy rendeset, végtelenül precíz és lehetetlenül tökéletes vezetési élményt nyújt.
