Az újrahasznosított nevek árnyékában: mennyiért kaphatod meg az igazi legendákat?

Hatalmas divattá vált mostanában az autóiparban visszahozni a leköszönt elnevezéseket, ám amíg egyes modelleknél valóban csak a név azonos, a műszaki tartalom pedig szinte sértés az elődre nézve, addig más esetekben tényleg visszatért a szellemiség is, és egy valódi, új generáció érkezett. A sírból visszahozott névtáblák közül 5 példát hoztam ma nektek, véletlenszerűen válogatva a gyöngyszemek közül. Minden esetben felvetődik a kérdés, hogy vajon méltó utód-e az újdonság, hogy vajon így nézne-e ki a modell akkor is, ha nem szűnik meg út közben az eredeti típus, hanem generációról generációra fejlődik? Ennél azonban egy sokkal objektívebb kérdésre is keressük a választ: vajon mennyiért kaphatsz egy eredetit a legendás típusokból használtként?

1. Ford Capri

Nem kizárt, hogy ez a név fáj a legtöbbeknek ezen a listán, így ezzel kezdek. Az eredeti Caprit egy európai Mustangnak szánták, a mi kontinensünkre méretezett és az itteni igényeknek megfelelően motorizált, megfizethető Ford kupé gyanánt. Az 1968 és 1986 között 3 generációt megélő típus szórakoztató vezetési élménnyel és vagány formájával hódított. A motortérben a gyártás és forgalmazás helyétől, illetve az évjárattól függően rengeteg erőforrás kaphatott helyet: 1,3, 1,5, 1,7 és 2,0 literes V4, 1,3 és 1,6 literes sornégyes, 2,0, 2,3, 2,8 illetve 3,0 literes V6, valamint a tengeren túl még egy 5,0 literes V8 benzinmotorral is kínálták. Amíg az eredeti típust az angolok és a németek fejlesztették Ford alapokon, addig az új Capri egy igazi vegyesvágott: az USA-ban népszerű Ford Explorer nevet egy átmaszkírozott Volkswagen ID.4 elektromos crossoverre aggatták a marketingesek, majd ennek a kupéváltozata kapta meg a Capri nevet, így az újdonság sem megfizethetőnek, sem pedig igazán sportosnak nem mondható. Hogyha tehát egy valódi kupén szeretnéd látni a Capri feliratot, akkor használtan kell keresni, a veteránautók esetében pedig sohasem könnyű a tökéletes példányt felkutatni. A Capri esetében tovább nehezíti a helyzetet, hogy Magyarországon jelenleg egy példányt sem kínálnak eladásra a legnagyobb használtautós oldalakon. Külföldre bővítve a nézelődést már bőséges a kínálat, ám a legolcsóbb példányok is 7 ezer euró környékén indulnak, míg a drágább Caprik akár a 30 ezer eurós vételárat is meghaladhatják. A két összeg forintra átszámolva 2,3 milliónak és 12 milliónak felel meg. Nyilván nagyon fontos az állapot, vagy épp a restaurálás minősége is az árak meghatározásakor, de itt a rengeteg motoropció is nagyban befolyásolja, hogy mennyit kérnek egy adott példányért.

2. Toyota Supra

Ha az előd hírnevét nézzük, akkor a Toyota Supra elnevezés biztosan a legmagasabb mérce az összes ma felsorolt betűkombináció közül. Bár a saját kategóriájában és korcsoportjában az első három Supra generáció is kiemelkedőt alkotott, az igazi legenda státuszt a sportmodellek fénykorában, a '90-es évek második felében érte el a negyedik generáció a legendás 2JZ blokkal, illetve a végtelen tuninglehetőségekkel, amit a motor elpusztíthatatlansága eredményezett. Hogyha kizárólag az adatokat, a látványt, illetve a vezetési élményt nézzük, akkor semmi probléma sincs az új Suprával. Persze, a környezetvédelmi normáknak meg kell felelni, így a motor kellően hegyes tuning nélkül is, ám ez a korszak sajátosságaként is felfogható. Nem is emiatt tartják szentségtörésnek egyes rajongók az ötödik generációt, hanem mert valójában ez egy átöltöztetett BMW Z4. Aki valódi, japánban fejlesztett Toyota Suprát keres, annak jó hírekkel szolgálhatok. Az első három generáció a megszokott veteránautó-árak környékén mozog, így nagyjából 5 millió forintért Magyarországon is kaphatsz korrekt állapotút belőlük. Hogyha viszont neked kimondottan a legenda kell, abból jelenleg csak egy példányt találtunk a hazai oldalakon, azt is 15,5 millió forintért. Sajnos külföldön sincs kolbászból a kerítés, a negyedik generáció nyugaton 25 ezer eurónál, vagyis nagyjából tízmillió forintnál kezdődik, de a határ a csillagos ég.

3. Opel Frontera

Az Opel Frontera eredetileg sem volt német autó. Az Isuzu MU terepjáró átemblémázott változata kapta meg ezt a nevet az európai piacon 1991 és 2005 között. Két generációt élt meg a típus, az első még inkább volt puritán terepjáró, ám a frissítésekkel, illetve a generációváltással folyamatosan tolódott el a SUV szegmens felé az összkép. Erőforrások terén a korabeli General Motors kínálat 2,0, 2,2, 2,4, illetve 3,2 literes benzinesei, valamint 2,2, illetve 2,8 literes dízelei közül lehetett választani. Az újdonság is egy átemblémázott modell, ám ezúttal a Citroen C3 Aircross volt az alap. Mindez érthető is, hiszen jelenleg a Stellantis csoport része a rüsselsheimi márka. Az új Frontera is az anyacég erőforrásaival dolgozik, akár az 1,2 literes benzinest, akár az elektromos hajtásláncokat nézzük. Terepjárós vonásait teljes mértékben elvesztette a formavilágot leszámítva, ám azt is érdemes figyelembe venni, hogy az eredeti Frontera is ebbe az irányba haladt annak idején. A Frontera utódja egyébként a Chevrolet alapú Antara lett, amelyet a jelenleg is kapható Grandland váltott le a Stellantis égisze alatt. Ezen logika mentén, amennyiben sohasem dobja ezt a nevet az Opel, akkor ma a Grandlandot hívnák így, ám összességében nem érzem szentségtörésnek az új Fronterát. Hogyha mégis az eredetit preferálnád, akkor jelentősen jobb a helyzeted, mint a Capri esetében: több Fronterát is kínálnak eladásra a legnagyobb magyarországi hasznátautós oldalakon. A legolcsóbbak már 870 ezer forintért hazavihetők, míg a legdrágább eladó példányokért is legfeljebb 1,3 milliót kérnek. Külön érdekesség, hogy a cikkünk szerkesztésekor elérhető, mindösszesen 5 eladó példány lefedi a teljes kínálatot karosszériaváltozatok terén: mindkét generáció öt- és háromajtós változataiból találni Magyarországon. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az autók is bőven elég öregek már a komoly műszaki problémákhoz, főleg abban az esetben ha valódi terepezésre is használták őket. Éppen ezért itt is kötelező a részletes átvizsgálás, illetve az sem kizárt, hogy bizonyos részletek terén kompromisszumokat kell kötni a jobb műszaki állapot reményében.

4. Ford Puma

Az eredeti Ford Puma 1997-ben mutatkozott be, aprócska sportos kupé volt a Fiesta padlólemezén, a Ford Ka vonalaihoz hasonló "New Edge" dizájn kimondottan jól állt neki, illetve az 1,4, 1,6 és 1,7 literes, benzines erőforrásokkal akár kellően sportos is tudott lenni az alacsony tömege végett. Ennek ellenére a Puma közel sem volt akkora siker, mint amekkorára a Fordnál számítottak, így 2001-ben utód nélkül szüntették meg a gyártását, 2002-ben pedig már csak a megmaradt készleteket árulták. Közel két évtizeddel később, 2019-ben a Ford nem csak a régi nevet, hanem a macska-szerű vonásokat is leporolta az új Puma megjelenésekor, ám a rövid életű elődmodell rajongóit megosztotta az újdonság. A Puma ugyanis crossoverként éledt újjá a Fiesta alapjain, ami a lehető legmesszebb áll az eredeti, sportos és áramvonalas kupétól. Ennek ellenére igazi szentségtörésnek nem nevezném az új Pumát, mivel tűpontosan követte az eredeti receptet: a hagyományos Fiesta alapjaira építettek egy izgalmasabb típust a mérnökök az adott korszak ízlését és elvárásait figyelembe véve. Éppen ezért szinte biztos vagyok benne, hogy akkor is ugyanezt a Pumát kaptuk volna, hogyha minden egyes Fiesta generáció megkapta volna a saját, izgalmasabb változatát ezen a néven az elmúlt két és fél évtizedben. Hogyha neked nem jön be a crossover változat, akkor szerencséd van: konkrétan fillérekért dobják az ember után az eredeti Puma példányokat. Már akár 280 ezer forintért is a nevedre vehetsz egyet, ám a korabeli Fiesta platform ismeretében szinte biztos, hogy sok százezer forintot kell a karosszérialakatosnál hagynod, hogyha biztonságos állapotba szeretnéd hozni az ennyire olcsó, már a hirdetésben is rozsdásként feltüntetett példányokat. 900 ezer forintért azonban már kilakatolt, valóban szép állapotú Pumát is vásárolhatsz, ami kimondottan jó árnak számít, főleg a listán szereplő többi típushoz mérten.

5. Renault 5

Az 1972 és 1996 között gyártott, eredeti Renault 5 mindkét generációját megfizethető népautónak tervezték, az aprócska méretei ellenére azonban - megannyi konkurensével ellentétben - a kezdetektől ötszemélyesnek készült. 1972 és 1986 között minden évben ez volt Franciaországban a legkelendőbb új autó, a két generációból közel 9 millió készült összesen, 0,8 és 1,7 liter közötti, négyhengeres motorokkal. Lényegében utód nélkül búcsúzott, hiszen a Renault Clio 1990-ben, a Renault Twingo pedig 1992-ben mutatkozott be, így 4 éven keresztül egyszerre forgalmazta a három különböző modelljét ebben a szegmensben a francia gyártó, közvetlen Renault 5 utódnak egyik sem tekinthető. Az új Renault 5 nem csak a nevét, hanem a formavilágát is az elődjétől kapta, valamint a cél is azonos: a körülményekhez mérten elérhető áron kínált, az aktuális új technikára alapuló városi autó az eredeti, illetve az új R5 is. Igaz, amíg ez a '70-es években az autó orrában, keresztben elhelyezett, vízhűtéses motort, illetve az elsőkerék-meghajtást jelentette, addig jelenleg az elektromos meghajtás a nagy újdonság. Ennek fényében ezt az újjáélesztést érzem a legkevésbé problémásnak, mindez pedig a rajongók, illetve a szakértők hozzáállását elnézve nem csak az én véleményem. Bár mindösszesen 2 eladó autót találtunk, mégsem veszett fejsze itthonról szerezni eredeti Renault 5 példányt. Hozzá kell azonban tenni, hogy Magyarországon kizárólag népautó változatokba futottunk bele, abból is a felújítandó állapot a jellemző félmillió forint alatti beugróval. Külföldön is ennyibe kerülnek a legolcsóbb R5 példányok, ám itt már akadnak restaurált veteránok is, amelyekért akár 4-5 millió forintnak megfelelő valutát is elkérhetnek. A kínálat tetejét azonban a GT és Turbo változatok jelentik, ezek 15 ezer eurótól indulnak, a kínálat teteje pedig még a 100 ezer eurót is jelentősen átlépi. Jól látható tehát, hogy nem minden esetben szentségtörés újrahasznosítani a régi neveket, persze vitába is lehet szállni az én véleményemmel. Az viszont biztos, hogy egyes típusok esetében az eredeti generációk árát már most is az egekben kell keresni: amíg a népautóként legendássá vált modellekből a korukhoz és állapotukhoz mérten akár fillérekből is hozzá lehet jutni, addig a sportmodellek, illetve a ritkább kiadások már most is megfizethetetlenek. Felmerül a kérdés: ha bármit választhatnál a cikkben említett típusok közül, akkor melyik állna holnaptól a garázsodban? Várom a válaszokat a kommentek között!