Hirdetés

Fapad dízellel is imádom – Nissan Qashqai teszt

Nissan Qashqai 1.5 dCi Tekna teszt

A csúcs benzines után az alap dízellel is próbára tettük Európa legnépszerűbb crossoverét. A tesztből kiderül, hogy mit kapunk a közel 9 milliós 1.5 dCi-től.

Az új LED-es lámpatestekről és az átszabott lökhárítókról egyértelműen felismerhető a modellfrissített változat

A Nissan 2006-ban dobta piacra az akkor és általuk alapított crossover szegmensben azt a modellt, amelyről talán ők sem gondolták, hogy ilyen népszerűségnek fog örvendeni. Az első generáció még közel sem európai arcot mutatott, sokkal inkább távol-keleti kinézet volt rá jellemző. Aztán a második generáció már sokkal mutatósabb lett, a 2013-ban leleplezett modell viszont mostanra szépen lassan öregnek bizonyult a versenytársak mellett. Emiatt tavaly a japánok újrarajzolták elejét és hátulját, finomabb anyagokat vetettek be a beltérben, kiegészítették a kényelmi és biztonsági extralistát, és jobb vezethetőséget adtak Európa legnépszerűbb crossoverének.

Hirdetés



Amíg egyes európai gyártóknál nagyítóval kell keresni a ráncfelvarrás részleteit, addig a Nissan igen komoly módosításokat eszközölt. Teljes egészében új lett az orr rész. A lámpatestek nagyobbak, szélesebbek lettek, index-szel integrált LED-es menetfényt és szintén LED-es fényszórókat kapott. Az egyen szenzorok beköltöztek a hűtőmaszkon elterülő méretes, hologrammisztikus Nissan jelvény mögé, a lökhárítók formája pedig sportosabb, agresszívabb kinézetet kapott. Hasonló módosításokat találhatunk hátul is, ahol szintén LED-esek lettek a lámpák, ezen kívül pedig az alsó díszlécek szürke fényezést kaptak.

Az utastérben a legnagyobb változást a kormány hozta, amely igen sportos megjelenést kapott. Alul csapott, fogása hibátlan, öröm vele terelgetni a Qashqai-t

Nem csak elöl, hátul is kényelmes az utastér. A Tekna felszereltséghez még szövet ülés jár, a csúcs Tekna+ esetében pedig igen látványos és finom Nappa bőrkárpitot kaphatunk

A beltér látszólag nem sok helyen módosult. Ami egyértelműen komolyan és látványosan változott, az nem más, mint a kormány. A korábbihoz képest lényegesen sportosabb lett, alul egyenesen csapott formát kapott. Átmérője kellően nagy, bőrözése és fogása kellemes, öröm ránézni és megragadni a kanyarokban. A díszítőelemek itt-ott más dizájnt kaptak, egyébként minden a régi, és jól is van így. A középkonzolon az infotainment rendszernél és a klímapanelnél még sok nyomógombot találunk, ami örvendetes, hiszen manapság már egyre több helyen kerül érintőképernyőre minden hasonló vezérlés, ami megnehezíti a kezelést. Itt még minden egy nyomásra elérhető, a felhasználói élmény a Qashqaian szintén hibátlan.

Elöl a nappali menetfény csíkban világít, amely helyét átveszi az irányjelző, ha megpöccintjük odabent az indexkart. Hátul is dögös lett a lámpatest, amely szintén LED-es technológiát képvisel

Akárcsak a kényelem, ugyanis a magas üléspozíciónak és a hosszú ülőlapoknak hála hosszabb úton is igen kényelmesen utazhatunk. Nem csak elöl, hátul is van bőven hely, a hátul ülőknek pedig látványos a teljes tetőt beborító panoráma üvegezés, amely bár nem nyitható, de kellő világosságot ad a beltérben. Természetesen, ha sötétre vágyunk, akkor egy vászonrolót el lehet húzni. Vissza a bal egybe! Nem csak az ülés kényelmes, hanem a vezetői pozíció is zseniális. Minden kézre és lábra áll, úgy éreztem magam az első perctől, mintha mindig is ezt az autót vezettem volna. Könnyű, kezes a kormány, jó helyen vannak a pedálok, a kuplung jó helyen fog, kéznél van a váltó, minden adott ahhoz, hogy 100 százalékban a vezetésre fókuszáljon a sofőr.

Tárolórekeszből nincs hiány. Az ajtózsebek mellett a középkonzolnál is van bőven hely, sőt a könyöklő is egy óriási tárolót rejt

Gyenge pontot nehezen találni a megújult Qashqai-nál, egyet viszont mégis meg lehet említeni. Igaz, hogy a vezetési élmény nagyszerű, a kormányzás viszont kicsit hosszúra lett áttételezve. Szűkebb kanyarokban már át kell fogni, többet kell rajta tekerni, mint amit megszokhattunk manapság a legtöbb versenytársnál. Összetettebb parkolásoknál is hozzá kell szokni, hogy sokat kell tekergetni a kormányt, ha viszont hozzászoktunk, akkor jól manőverezhető. Mozgása is kellemes. Annak ellenére, hogy csak egy 110 lóerős 1.5 dCi mozgatja, a 260 Nm és a jól áttételezett hatgangos kézi váltó bőven elégnek bizonyul a mindennapokban. Városban hamar megvan az 50-70 km/óra, főúton is jól lehet vele előzni, autópályán 110-120 km/óráról viszont már sok idő amíg kicsiholunk belőle plusz 10 km/óra sebességtöbbletet.

A csomagtér padlója alá még pakolhatunk, a teljes felületet viszont nem tudjuk lesüllyeszteni. Cserében sík padlót kapunk, ha lehajtjuk a hátsó üléseket

Extrákat tekintve igen bőséges ellátmányt ad a Tekna felszereltség, hiszen csak egy szint van már innen felfelé, ami Nappa bőrkárpitot, Bose hifit, fűtött szélvédőt és panoráma tetőt ad. Japán létére szerencsére nem olyan kötött a felszereltségi lista, mint például a Mazdánál, itt a Teknához is kérhető utólag az, amit egyébként is megkapnánk a Tekna+ szintnél. A látványos extrákon kívül számos praktikus is megtalálható. Van sávelhagyásra és ráfutásra figyelmeztetőnk, táblafelismerőnk, 360 fokos kameránk, parkolókamera és radar elöl-hátul, csupán kétlépcsős, de nagyon jól hangolt ülésfűtésünk, navigációnk és még számos egyéb, ami manapság már alapnak számít, mint például a Bluetooth-os telefonkihangosító vagy az automata klíma.

A hatfokozatú váltó hibátlanul kapcsolható, kár lenne CVT-t venni, sokat elvenne a vezetési élményből ennek a szerkezetnek a hiánya

Lássuk, mindezért mennyit kér a Nissan? Az 1.5 dCi tesztautó alapára 6,67 millióról indul, az általunk vezetett modell felszereltségével viszont már 9,3 milliónál jár az árcédula. Kedvezményt lehet rá kapni, de így is 8,8 milliót kell kicsengetni érte, amit joggal érezhetünk soknak. 110 lóerő, manuális váltóval, valóban borsos az ár. A 6,1 literes tesztfogyasztás viszont kedvező, sőt országúton 4-4,5 literrel el lehet lenni vele és városban sem megy átlagban 6,5 fölé. Nehezen melegszik viszont, így városi használatra célszerűbb lehet a lényegesen erősebb benzines 160 lóerővel, amely még 100 ezerrel kedvezőbben is érhető el, mint gázolajos társa.

A Qashqai eddig is Európa legnépszerűbb crossovere volt, amely címet a frissítés után is minden bizonnyal meg fog őrizni, ugyanis sok módosítás vált az előnyére

Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2018.01.07. at 22:09
    Permalink

    Nem fér az agyamba, hogyan lehet a halálra ítélt diesel még mindig drágább a benzinestől!!!??? A cikk nagyon elhallgatja, hogy egy ekkora és drága SUV HOGYAN LEHET majd 400 l körűli csomagtérrel. Az orr totál renault…csak azt nem tudom hogy a könyöktmasz is olyan balfékul működik – e mint a Renault megane – ban, hogy ha a könyök alá húzzuk, akkor az italtartó lezáródik …

    • 2018.01.08. at 07:49
      Permalink

      Ez nem úgy működik, hogy “a” váltó japán vagy Nissan vagy akár Qkai. Motoronként is lehetnek eltérések egy modellnél, sőt példányonként is más lehet.

  • 2018.01.08. at 06:46
    Permalink

    Más tesztek nagyon lehúzzák, hogy zajosabb, mint az elődje, meg szar a váltó, és hitvány minőségű a beltér. Ezek szerint a cikkirónak vagy egy preparált példányt adtak, vagy közvetlen egy Tavriából ült át tesztelni, és ahhoz képest tűnt neki jónak az autó.

  • 2018.01.08. at 07:52
    Permalink

    Amíg még akadnak kifutó példányok a prémiumközepesekből addig ennek így fapadosan van igazán értelme. Ez egy ideális családi autó.

    Ha viszont fapad akkor nem értem miért a 2millás felár.

Vélemény, hozzászólás?