Napi rohangálós kétütemű? Íme! Trabant 601 S 1988 használtteszt

Kipróbáltunk egy kétütemű Trabantot, amivel a mai napig szaladgálnak

Kétütemű, tehát hangos és büdös, de legalább újrahasznosított, préselt szovjet szemétből van. És mégis - ha hiszitek, ha nem - mindenhol mosollyal bámulják meg, ráadásul vezetni is egy hatalmas buli. Még akkor is, ha 70 felett halálfélelmed van benne.

Elöljáróban szeretném leszögezni: nem vagyok Trabant szakértő, éppen ezért, ha ez a kocsi egy kiállítási veterán lenne, eszembe sem jutott volna írni róla. Nem tudom, hogy melyik évben mit változtattak a típuson, mint ahogy azt sem, hogy mit tudna, ha az utolsó csavarig gyári, újszerű lenne. Ellenben tudom, hogy milyen napi szinten járni egy 30 év feletti, rengeteget futott kocsival, erről itt olvashatsz bővebben. Így, hogy ez is csak egy használati tárgy, már nyugodt szívvel kértem el, arra a kérdésre keresve a választ: megfelelhet-e ma egy Trabant, mint autó.
Hirdetés
Persze ahhoz nem kell szakértőnek lennem, hogy tudjam: ez már egy igen kései példány, 12 voltos rendszerrel és hátsó spirálrugókkal, ráadásul az is feltűnt, hogy egy kósza Wartburg kapcsoló is helyet talált benne az utólagos kormány mellett, de a legfontosabbakon szerintem ezen apróságok nem változtatnak: a Trabant nem a mai kor terméke, és ezt minden percben érezni fogja, aki vezeti. Ritkán fordul például elő, hogy egy autóba beülve meg kelljen kérdeznem, hol van az egyes, de itt pont ez történt. A Trabant kormányváltója ugyanis egy nagyon hasonló H-mintát ad ki, mint a megszokott váltókarok, de ettől még nem lesz egyértelmű minden. A legnagyobb különbség, hogy ezt a mintát a kar kihúzásával és betolásával, valamint felfelé és lefelé elfordításával kell rajzolni: az első fokozat bent és lent található, míg a szabadonfutós negyedik kint és fent. Meglepően gyorsan meg lehet szokni egyébként, ahogy a motor kerregős, fémes hangját is.
Hirdetés
Futóműve meglepően merevnek és keménynek érződik, nem tudom, hogy a modernebb hátsó megoldás teszi-e, de nagyon jó az úttartása az erejéhez képest. Papíron mindössze 26 lóerő ugyanis a csúcsteljesítmény 54 Nm nyomaték mellé, ami egyébként meglepő: az autó minimális tömegének és a kétütemű motor jellegzetes húzásának köszönhetően sokkal többnek érezni mindkét értéket. Nem nyom az ülésbe, de amire kell, arra elég, 60-ig konkrétan jól húz, utána már csak bőg, aztán majd valamikor elérjük a kívánt tempót. Meglepetésemre városon kívül sem jelentettem vele forgalmi akadályt, a közeli elkerülőre kifordulva kényelmesen tudta tartani a 90 kilométeres óránkénti sebességet. Bele sem gondoltam ott és akkor, hogy ez közel végsebesség lenne bárminek, pedig ennek a technikának papíron 100 a vége, de állítólag óra szerint a 110 is elérhető vele. Igen szürreális belegondolni, hogy ez a kocsi fél évtizeddel újabb a feljebb hivatkozott Golfomnál, hiszen a Volkswagen sokkal autószerűbb és mai szemmel is gyakorlatilag kompromisszummentesen használható. Ez sajnos a Trabantról már nem mondható el, elöl nem automaták az övek, hátul egyáltalán nincs is szíj, eggyel kevesebben ülhetnek bele a kelleténél, a csomagtartója pedig kicsi és rosszul pakolható, de legalább a kitámasztását kreatívan és praktikusan oldották meg.
Hirdetés
Vezetni mégis élmény: a kormányzása közvetlen, a pedálok érzete pedig semmi máshoz nem hasonlítható, kiemelten igaz ez a négy dobféket rásegítés nélkül működtető középsőre, de a zongorapedálhoz hasonló kis bumszlival gyorsítani is igen érdekes. További szokatlan megoldásokkal találkozhatunk a kezelőszervek terén is, az indexkar például nem ugrik vissza automatikusan, és bár villantani a szokásos módon kell, tartósan reflektort kapcsolni bal lábal, a padlólemezen elhelyezett gombkapcsolót taposva lehet. Meglepő, de a Trabant alja szinte hibátlan, az utastér- és csomagtérszőnyegek alatt sincs nyoma rozsdának, ahogy a motortérben, a tornyok környékén sem. Egyetlen műszaki problémája, hogy az ideiglenesen felszerelt hátsó gumiabroncsok - amelyek a cikk megjelenésének időpontjára már valószínűleg le is kerültek az autóról - körülbelül a járművel lehetnek egyidősek, csak azért vannak rajta, hogy az újak megérkezéséig legyen min állnia a Trabinak. Természetesen ez sem egy megőrzött autó, már rengeteg javításon és felújításon van túl, ráadásul érdekes hibákat is vétettek rajta. A bal oldali küszöb emelési pontjai például nem lettek kialakítva egy korábbi tulajnál a lakatolás során, illetve valaki egy harmadik, típusidegen gyújtótrafót helyezett el a két gyári mellé, amikor azok közül az egyik meghibásodott. És hogy mégis miért vesz bárki ilyet? Néhány évtizeddel ezelőtt a helyes válasz szinte kizárólag az anyagi helyzet lehetett volna, itt viszont egészen másról van szó, ráadásul ez a történet egyik legérdekesebb részlete. Norbert, a tulajdonos azért vásárolt Trabantot, mert egy ilyen volt az első autója még a '80-as években. Régóta keresett már olcsón, korrekt állapotú példányt, de ez szinte lehetetlennek bizonyult. Ez nem meglepő, jelenleg lépcsőshátú 601-est összesen 26 darabot hirdetnek a Használtautó.hu oldalon. 380 ezer forint a legolcsóbb, ami tiszta okmányos, gond nélkül átírható, de itt még igencsak kérdéses az állapot. 700 ezer környékén kezdődnek az ehhez hasonló, korrektül rendbentartottak, a szépekért pedig bőven egymillió forint felett is kérhetnek. Amikor ennek az autónak a hirdetése megjelent, azonnal indulni kellett érte, és még így is majdnem lecsúszott róla a tulaj: mindösszesen 300 ezer forintot fizetett, így okkal volt versenyfutás ezért a Trabantért.

Eredetileg hobbicélra vásárolta, de mivel azóta kizárólag ezt használja, el is adta V6-os benzinmotorral szerelt A6-os Audiját.

Azóta is a Trabanttal jár bevásárolni és ügyeket intézni, de természetesen kiállításokon és találkozókon is részt vesz vele. Elmondta: nem bánta meg a döntését, és amíg a munkába járáshoz továbbra sem kell saját autót használnia, addig nem is fog másik járművet venni.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2021.06.04. at 07:39
    Permalink

    Nekem ( ünk ) nagyon nem volt szerencsénk a 83 tavaszán vett Trabanttal ,bár 9 évig használtuk . Igaz hogy a kétütemü motorját szinte a leganalfatabb amatör is megszerelné ,de annyit is ér .A fékekkel állandóan gondok voltak A kormány Hardy tárcsája inkább szót sem érdemel . Na és a fűtés az volt a CSODA !! . Jelenleg egy Honda CRV van ,de közel se hasonlitsuk össze . Kényelmi szempontból tagadhatatlan hogy a 4 -ik fokozat szabadon futós megoldással , de amit talán elfelejtettek megemliteni a cikkben ,mert más autóknál nem tudom miért NEM alkalmazzák az -az ABLAKTÖRLŐ motor szakaszos müködését több fokozatban biztositó kapcsló. Parkoláskor pedig CSAK a baloldali helyzetjelzőt is lehetett kapcsolni . Összességében közel se adnák érte 80 ezer ft -nél többet a használtautó piacon .

    • 2021.06.04. at 12:17
      Permalink

      “más autóknál nem tudom miért NEM alkalmazzák az -az ABLAKTÖRLŐ motor szakaszos müködését több fokozatban biztositó kapcsló.”

      Alkalmazzák, nálam legalábbis a Hyundai i30-ban 4 fokozatban tudom állítani az ablaktörlő szakaszos működését.

      “Összességében közel se adnák érte 80 ezer ft -nél többet a használtautó piacon .”

      Te lehet, hogy nem, mert használati tárgyként tekintesz rá, ami nyilván nonszensz 2021-ben, egy világháború előtti konstrukcióhoz viszonyulni, viszont a fennmaradó néhány darabot többnyire gyűjtők igyekszenek megmenteni az utókornak.
      Egyébként annyiért már nem is kapsz járóképeset belőlük…

  • 2021.06.04. at 13:34
    Permalink

    Életem első autója volt, egy 83-as, még 6V-os darab. 28e km-el vettem 91-ben, gázkészülékszervízben dolgoztam. Tökéletes volt városban futkosni. Az újszerű állapot miatt 95-ig tökéletes társ volt, kb 50e km-t autóztunk együtt. Óra szerint 120-at is futott sík úton 🙂 Messzire nem volt jó menni vele, 192cm magasság mellett a jobb láb irgalmatlanul meg tudott fájdulni, semminek sem lehetett nekitámasztani. Bármikor földút, erdő, hó, sár…. 🙂 Ha elakadtunk, egyikünk kitolta a 600 kilós járgányt, egy ilyen esetre emlékszem, sár volt a 15 centi hó alatt. Városban 8,5-et meg tudta enni 🙂 Még fűtés is volt benn, valahogy jól ki volt találva a kipufogós hőcserélő. Nagy csomagtartó elnyelt néhány gázkészüléknyi alkatrészt 🙂 vagy két személy kéthetes nyaralásának holmijait. Jó emlék 🙂

    • 2021.06.05. at 10:14
      Permalink

      Tisztelt PDA_FAN!

      Köszönöm az észrevételt, a hiba javítva. Teljesen egyetértek egyébként a kijelentéssel, szerintem sem kéne autótesztet írnia annak, aki vízszintesnek látja ezeket a lámpákat, mivel a teszthez elengedhetetlen, hogy vezessük a járművet, azt pedig olyan rossz látással ön- és közveszélyes lenne. 🙂

  • 2021.06.04. at 15:16
    Permalink

    Valaki írhatna róla, milyen 2021-ben egy 2T Trabi alkatrészellátása, milyen minőségű, tartósságú cuccok szerezhetők hozzá, mennyiért – ez bennem komoly kétségeket ébreszt, már ha nem hobbiautóként, hanem használósként tekintek a kocsira. A másik meg: megpróbáltam elképzelni ebben a színben mai, modern autókat. Nem jártam sikerrel 😀 (más kérdés, hogy ma vannak olyan színek, ami meg Trabi-vonatkozásban nem volt soha)

  • 2021.06.04. at 18:39
    Permalink

    Sokat vezettem egy ilyent, a városban még tövig nyomott pedállal tartani lehetett a forgalom ritmusát, de inkább csak a pesti oldalon. Emelkedőn már akadályozta a forgalmat.

  • 2021.06.06. at 13:27
    Permalink

    Ez az akkori idők (60-as, 70-es, 80-as évek) autója volt, ma csak hobbi célokra tudom elképzelni. Nekünk is volt a 80-as években, én nem vezettem, mert akkor még nem volt jogsim. Sok gond volt vele, hol ez romlott el, hol az, de akkoriban minden autó esetében több volt a hibalehetőség.

Vélemény, hozzászólás?