Használtteszten az Olaszországból jött BMW 325d Coupe

Milyen autót vesz egy fiatal itthon kétévnyi gürizés után? Rendszerint nem olyat, amilyenre vágyik, ami igazán tetszik neki, és ami teljesen kielégíti aktuális igényeit. Milyen autót vesz egy fiatal Németországban, Ausztriában, ugyanennyi munka után? Szintén nem újat, de már sanszosabban olyat, amilyet szeretne. Nem meglepő, ha büszke is szerzeményére, így az sem okozott meglepetést, hogy hazánk egy szerencsés fia felajánlotta nekünk, hogy próbáljuk ki autóját, melyet immár két éve Ausztriában dolgozva tudott megvásárolni. Lehet, hogy sokaknak vonzó, ha autója teteje nyitható, Krisztián azonban ennél józanabb: úri huncutságnak tartja a kabriózást, melynek sokszor balzsamozó szele úgy néz ki, még nem csapta meg, a kupé kecsessége azonban már igen.
Kupét vett élete második autójának, abból sem rosszat, egy 3-as BMW kupét. Azt az E92-es szériát, amelynek testvére, az E93-as az egyik legtöbb példányban megkapható izmos prémiumkabrió. Ez viszont ugyebár kupé, Krisztián eleve ilyet keresett, hiszen rendszerint csak ketten autóznak barátnőjével, s amíg megteheti, azaz pont most, fiatalon szívesen autózik egy stílusos, ugyanakkor erőteljes, mégis takarékos kupéval. Ezért lett a 325d, nem pedig a pórias négyhengeres 320d. Ez ugyebár már soros hathengeres hosszában beépítve, mégis egészen kedvező fogyasztással. Eredetileg 197 lóerős, mozdonynyi, 400 newtonméteres nyomatékát 1300-3250 1/perc között hozza, miként azonban a viszonylag alapváltozatban megvásárolt kupé temérdek utólagos, de gyári kiegészítőt kapott, s a motor is izmosabb lett egy chiptuning által, ma csaknem azt tudja, amit a 330d: 235 lóerőt és 500 newtonmétert.
Megjelenésével sem semmi a Coupe 325d. Eredetileg is egy egészen jól konfigurált masina volt. Első tulajdonosa, az ötvenes éveinek második felét taposó olasz üzletember fekete bőr ülés- és fekete tetőkárpittal rendelte meg. Memóriás, elektromos állítású elülső fotelei állítható laphosszúságúak, esőszenzoros az ablaktörlő, kétzónás a digitklíma, van elektromos hátsó roló, 18 colos alufelni és kanyarkövető xenonfényszóró is. Hogy ez az autó nem is volt rogyásig extrázva, azt mutatja, hogy az uszkve 3,5 évesen, 108 ezer kilométerrel, sérülésmentesen és vezetett szervizkönyvvel, (névre írva) 19 500 euróért, azaz csaknem 5,8 millió forintért vásárolt autóra azóta is rá tudott költeni 1,1 millió forintot. Utóbbit persze elsősorban a vágy, mintsem a kényszer szülte.
A 325d ugyanis alapból is jó volt, sőt, még csak a szervizlámpa sem világított benne. Viszont szerelemautó az ifjú tulajdonosa által áhított változtatásokkal lett belőle. A módosítások nem bazáriak, ugyanis az utólagos kiegészítők gyáriak. Például aerodinamikai M csomag (340 000 Ft), gyári M Styling felni (270 000 Ft), hogy csak a fontosabbakat említsük. De temérdek egyéb van még, amire ment pénz, így például a háromküllős bőrkormányra M-es takarókeret (blende) 17 000 forintért, M-es váltógomb ugyanannyiért, M-es küszöbtakaró 30 000 forintért, lábpihentető 17 000, pedálszett 4500 forintért. A megjelenésen sokat dob a fehér fényű Angel Eyes köroptika, ami 22 000 forint volt, miként a 12 pálcás, fényes fekete vesepár is. Hátra a csomagtérfedél apró M3-as spoilere 22 000 Ft, az elülső lökhárító karbon papucsa 45 000 Ft. Fekete fóliát kapott a tető, ami a grafitszürke karosszérián bizony jól mutat. Kaptak még sötétítést a hátsó ablakok és a hátsó lámpák is, a tükörházak pedig a diffúzorral harmonizáló selyemfényű fekete fényezést.
De nem csak optikai tuning van, a futómű Eibach szettel elöl 35, hátul 25 mm-rel ültetett, s meglepő, hogy a segédkeretre épülő elülső MacPherson és a hátsó multilink futómű még az egészen peres, elöl 225/40 R18, hátul 255/35 R18-as abroncsokkal is egészen jól csillapít. Újak a gumik és a fékek is, így a futómű tényleg teljesen rendben van. A stabilitásra természetesen nem lehet panasz, s a kormányzás is egészen közvetlen, a hajtás nélküli első kerekek jól kitekerhetők, így a 4,58 méteres autóval egészen jól lehet manőverezni.
Ami pedig a motort illeti: a 325d már kellően rangos. A hathengeres dízel összehasonlíthatatlanul kulturáltabb, mint a négyhengeres 320d. És igen, hajszálnyit, de tényleg csak hajszálnyit többet fogyaszt: a vegyes érték a használónál 6-6,2 liter körüli. Egy alapesetben 197 lóerős, 400 Nm nyomatékú, chiptuningjával 235 lóerőt és 500 Nm-t adó autóval. Azzal az autóval, ami eredeti teljesítményével is 7,3 másodperc alatt 100 km/órára ugrik, és akár 238 km/óráig kergethető. Élmény vezetni, s nem csak száguldva. Lehet józanul is, a biztonságos erőtartalék megvan, az etalon kapcsolhatóságú hatsebességes váltó karját pedig viszonylag gyorsan tologathatjuk, hogy például 70 km/óránál már hatodikba kapcsolhassunk. Nem azért, mert olyan rövid lenne az áttételezés, épp ellenkezőleg: 130 km/óránál mindössze 2000 1/perc a főtengely fordulatszáma, viszont annyi a nyomaték, hogy 1200 1/perccel már nyugodtan hajthatjuk a motort. Gázadásra erőteljes szíváshang után nagyot tol a turbódízel. Aki akar, élvezkedhet.
Érdekes kérdés, hogy mennyire viselte meg az olaszországi használat a 108 ezer kilométerrel vett autót. Szinte semennyire, kívülről újszerű, belülről még a kritikus helyeken, így a bőrülés szélén is csak alig látható a használat, a kormánykerék szinte kopásmentes, a váltógombról pedig nincs értelme beszélni, az ugyanis új. Hogy élvezettel hajtható országúton és autópályán a 325d, az nem meglepő, az viszont igen, hogy városban is egészen kezes. Tulajdonosa persze nem úgy használja, jellemzően autópályán megy vele, időnként jön vele haza, máskor csak Ausztriában, a közeli városkába bevásárolni, közben azonban jelentős szintkülönbségeket letudva, amiket persze gond nélkül teljesít a 325d. Álomautó ez, egy álomvilág nem olcsó, de jó álomautója.