Hétfőn szeretnénk munkába menni

Jó néhány évvel az után, hogy négy versenyre sikeredett rali navigátori pályafutásom véget ért, az egyik barátom megkeresett, hogy vett egy autót, és navigáljak újra neki. Az ajánlat csábított, de az eltelt idő alatt, szégyen ide vagy oda, egy kicsit félős lettem, úgyhogy mentem is volna meg nem is. Végül a vívódásomat azzal oldottam meg, hogy mondtam, csak akkor navigálok, ha fejvédős ülést kapok.
Ez akkoriban még elég újdonság volt és elsősorban a túraautókhoz fejlesztették ki, ahol az oldalütközésnek nagyobb a veszélye egy becsapódó másik versenyautó miatt. A túraautó sportban pedig köztudott, hogy a súly mindenekfelett áll, így ez az ülés volt a katalógusban szereplő legkönnyebb. Vagyis az ára messze a legdrágább. Utána néztünk, a két ülés nagyjából a felébe került volna, mint a rali 2-ben ütőképes versenyautónk rajt kész ára volt.
Így aztán nem tértem vissza a versenypályákra.

Ez a sztori jutott eszembe, amikor az elmúlt hétvégén, a Miskolc Ralin látványosan nagyot eső, Madár–Fidrich páros navigátorával beszélgettem. Ők a sátai gyorsaságin estek le 120-szak az útról fék hiba miatt. A historic raliban szereplő Skoda 130 RS többször átfordulva a tengelye körül, és mentőt is kellett hívni a navigátorhoz. Azt tudtam Fidrich Lászlóról, hogy a baleset során elvesztette az eszméletét és hogy korházban volt, de hétfőn már kiengedték. A beszélgetés ilyenkor általában úgy zajlik, hogy megbeszéljük, még ez a nagy ütés sem tudta kiölni belőle a rali iránti őrültséget, és hogy a következő versenyen már egészen biztosan ott lesz. Amikor azonban arra a kérdésemre, hogy akkor nem volt komoly sérülésed, ugye? azt a választ kaptam, hogy mit nevezünk komolynak, akkor azonnal éreztem, hogy itt most másról lesz szó.
„A szombati napról még mindig nincs egyetlen emlékképem sem” – mesélte Fidrich László. „Hétfőn kiengedtek a korházból és a következő versenyen már mehetnék. Ha rajtam múlik, akkor megyek is.”
Na ugye megmondtam.
„Viszont nagyon tanulságos az eset. A verseny hetében szóltak, hogy be kéne ugrani navigálni, én meg mentem azonnal. Legközelebb viszont egészen biztosan nem ülök be csővázas ülésbe, négypontos biztonsági övvel. Műanyagvázas ülésben és ötpontos övvel (az ötödik pont a versenyző lába között rögzíti a derékpántot az üléshez, így fejjel lefelé lógva is tökéletesen az ülésben marad a versenyző) biztosan jobban az üléshez lettem volna szorítva, és nem verem be a fejemet semmibe. A sisakom eltört, de szerencsére nagyon jó Sparco sisakom volt, aminek köszönhetem, hogy nem lett komolyabb a sérülésem. Most új sisakot kell vennem és az is biztos, hogy HANS-ot is veszek hozzá. Legközelebb pedig csak úgy ülök be versenyautóba, ha az ülést és a taposólemezt is hozzám lehet állítani. A biztonsággal nem szabad játszani. Inkább nem kell versenyezni.”

Pár héttel ez előtt volt szerencsém beszélgetni az egyik legnagyobb versenyfelszerelés gyártó cég, a Sparco Európai Motorsport Tanácsadójával Agostino Alberghinóval, akit az SRTeam hívott meg Magyarországra, hogy segítsen abban, hogyan is kell a biztonsági felszereléseket használni. Miután jót beszélgettünk Alberghinóval, a lelkemre kötötte, hogy ha bármi kérdésem van, keressem meg. Gondoltam itt az alkalom és elmeséltem neki mind a két történetet.
„Abszolút egyetértek veled és a navigátorral is” – mondta Alberghino. „Én mindig azt mondom, hogy a biztonság az elsődleges dolog. Mi mindannyian szeretjük az autóversenyt, de arra is kell gondolni, hogy egy jó verseny után hétfőn munkába kell menni. Mi is gyártunk csővázas üléseket, mert ezek is homológok. Lehet, hogy mint gyártónak nem kellene ilyet mondanom, de ezeket az üléseket nem ajánlom olyan autóba, amelyik nagy sebességgel közlekedik”
„Háromféle ülésünk van, csővázas, üvegszálas és karbon. A csővázasak a legegyszerűbbek és egyben a legolcsóbbak is, de ezek hátránya, hogy könnyen deformálódnak. A csővázas üléseink súlya 30 kg, az üvegszálasoké 8, a karboné 6-7. Az üvegszálas és a karbon ülések sokkal merevebbek, nehezebben csavarodnak, és jobban is tartják a versenyzőt. Nagyon fontos, hogy a versenyüléseket különböző méretekben gyártjuk, ezért mielőtt valaki megvenné, ajánlom, hogy próbálja ki, és csak olyan ülést vegyen meg, amiben nem lötyög, mert amint meg tud benne mozdulni a teste, azonnal növeli a sérülés veszélyét.”
„Minden ülésünk kétféle változatban készül, fejvédővel és a nélkül. Sokan nem szeretik a fejvédőt, mert nem látnak ki oldalra. Én azonban csak ilyen ülést javasolnék, mert csak ez képes megvédeni az oldalütközések ellen.”
„A jó bukósisakkal és a HANS-szal is egyetértek. A HANS-t sokan nem szeretik, de egy nagy erejű ütközésnél életet menthet és ez az egyetlen módja, hogy a gerincedet megvédd a fej erőteljes bólintásától.”
De Alberghinónak számomra is volt egy jó tanácsa: „Ha legközelebb hív a barátod versenyezni, tudok neked ajánlani egy speciális ülést. A rali világbajnokságon a gyári csapatok számára az FIA-nak különleges előírása van az ülésekre. Egy pályázatot írtak ki a gyártásukra, amit mi nyertünk meg, így csak a mi ülésünket használhatják a gyári csapatok. Ez egy speciális karbon ülés. Az anyaga a szokásos 3-4 milliméter helyett egy centi vastag. A súlya is 14 kg, szemben a hagyományos 6-7 kg-s karbon ülésekkel. Ráadásul olyan nagy, hogy csak a WRC-kbe fér bele. Jövőre például, amikor a Szuper–2000-es autókból építik majd a WRC-ket, szabályt kell módosítani, hogy beférjenek az üléseink. Természetesen ezek sokkal masszívabb ülések, szinte lehetetlen elcsavarni őket és sokkal nagyobb ütközést bírnak ki. Igaz, hogy az áruk pff” – és itt egy olyan igazi olasz mozdulat következett, az egekbe mutatva.

Kösz a jó tanácsot! Szóval, ha valaki olyan őrültségre vetemedne, hogy navigálni hívna, csináljon helyet a WRC ülésnek, mert e nélkül nem megyek.