Haszonjárműveknél nem ritkaság, hogy kooperálnak egymással a gyártók. Mi a Renault-Opel házasságból egy Master-alapú Movano 2.3 DT Van L2H2 furgont próbáltunk.
Legnépszerűbbnek ígérkező kivitelével, egy lépéssel alap feletti motorjával, második, Collection felszereltséggel járt nálunk az új C4. Már ez is gazdagon kistafírozott, csábító példány.
Motorból többfélét, komfortból viszont csak a Dynamique konfigurációt kínálja a Renault a Mégane nyitható üvegtetős Coupe Cabriolet változatához – nálunk az 1.5 dCi járt EDC duplakuplungos automatával.
Dízelként, automata váltóval, csúcsverziójával járt már nálunk a Chevrolet Orlando. Utána a benzinest kaptuk, szerényebb felszereléssel, és mégis ez tetszett jobban!
A dízelmotoros változat után azonnali váltásban érkezett hozzánk a Mazda5 hasonlóan gazdagon felszerelt, de 2.0 literes benzinmotorral szerelt TX kivitele.
Két tolóajtó, hét ülés, nyolc szelep - a számok tükrében így fest a Mazda kompakt, 1,6-os dízelmotorral szerelt egyterűje, amely az 5-ös jelzést kapta.
Belépő turbódízelével és "utazós", kedvezményes ellátmányával járt nálunk a középkategóriás Toyota. Akinek ez a verzió kell annak nyerő, varia azonban nincs!
Akárki nem kaphatott a 2,0 literes, két vezérműtengelyes Polonézből, ilyet csak a belügyesek, az állami vállalatok vezetői, illetve a rendőrök kaptak, mégis vezethettük.
