Kellően vérszegényre sikeredett az esztergomi csúcsmodell videója a német autópálya korlátlan szakaszáról.
Fotó: Youtube.com/Catching Cars
Papíron 13,5 másodperces nullaszázzal és 175 km/órás végsebességgel büszkélkedhet a legdrágább Magyarországon gyártott Suzuki, ami nagyjából a '90-es években gyártott slágermodellekkel teszi egy kategóriába. Persze, a fogyasztás és a biztonság terén jóval előrébb jár a múlt évezred hasonló teljesítménnyel bíró típusainál, ám a kedvezménnyel és alapfelszereltséggel is 11,6 milliós alapár láttán már jogosan várna modern teljesítményt is a vásárló. A német autópályán készült videóból is egyértelművé válik, hogy az 1,5 literes szívómotor és a mindösszesen 33 lóerős villanymotor mellett a robotizált váltó is jelentősen visszafogja a hibrid Suzukit, ráadásul mindez fogyasztásban sem spórol eleget a hagyományos, 1,4 literes változathoz képest.
Tisztelt cikkíró. Ön azt írja: „ez a szomorú valóság, ennyit tud az Autobahnon a legdrágább esztergomi Suzuki”. A lesajnáló hangvételű cikk végére pedig mellékeli a Catching Cars videóját, ahol látható az óra szerinti végsebesség: 180 km/h. Három nappal később ír egy másik cikkecskét a Dacia Bigsterről egészen más hangvételben, ahol a szintén óra szerint 180 km/h- t tudó autót már így állítja be: … ” jogos feltételezés, hogy autópályán is dinamikusan használható a Dacia újdonsága.” Ugyanolyan végsebességű autókat egészen másképp állít be a tisztelt cikkíró. Vajon miért lejt a pálya?…
Érdemes lenne megérteni hogy miként működik egy turbó és egy szívómotor.
Előbbi erős nem csak abból kapsz teljesítményt hogy szétpörgeted.
Nem mindegy hogy a végsebességhez társuló lőerő miből ered.
Mi nemrég dízelről szívóbenyára váltottunk és nagyon durva a különbség. Amíg a 150 lóerős dízel 180-nál 3000-et pörgött és stabilan vitte a kasztnit (érthető mert ott már 130 lóeőt leadott), 136 lóerphöz egy 2.0 szívót közel 5000-es fordulatszánnal kell pörgetni miközben a motorerőben (nyomaték) felét tudja.
Szerintem azért állatja be más sznben mert más is a két motor.
Tisztelt olvasó! Négy fontos tényezőre is szeretném felhívni a figyelmét! Egyrészt a két autó között másfél méretosztálynyi különbség van, a Dacia 30 centivel hosszabb, tehát jóval nagyobb, jóval tágasabb és sokkalta modernebb (nagyjából 10 évvel újabb műszaki alapokra épített) autó. Másrészről a végsebességteszten nem csak a végsebesség a lényeg, hiszen kevesen szeretnének 150 km/h felett hajtani ezekkel a hibridekkel. Amíg a Dacia dinamikusan mozog azokban a sebességtartományokban, amelyekben az átlagos felhasználó közlekedik (0-60 km/h, 50-130 km/h), addig a Suzuki ilyen tempónál teljesít a legrosszabban, ezt a cikkben is leírtam. Érdemes megnézni a hivatalos gyorsulási adatot, a Dacia 9,7 másodperc alatt képes állórajtból 100 km/órára gyorsítani, míg a Suzukinak ehhez 13,5 másodpercre van szüksége. Az egyik egy modern autótól elfogadható adat, a másik 20 évvel ezelőtt is kevésnek számított. A Suzuki ráadásul vezetve is lomha, hiszen nem „rendes” automataváltót kapott, hanem egy robotizált kéziváltót, ami a leglassabb és legkevésbé hatékony típusa az automataváltóknak. Ennek a hatása nehezen mérhető, ám annál inkább érezhető, a videóban is több helyen látszik, hogy mennyit gondolkozik és milyen lassan üzemel a Suzuki váltója, ilyet sem csinál a Dacia modern és hatékony rendszere. Harmadikként, amíg a Dacia hibridje a legerősebb és egyben legtakarékosabb a Bigster modellpalettán, így jogosan a legdrágább opció, addig az S-Cross 1,4 literes turbómotorja hasonló fogyasztással minden téren jobb a hibridnél, mégis a hibrid kerül többe. Nehéz így pozitívan nyilatkozni az adott típusról, hogy a saját olcsóbb változatai jobbak nála. Végül pedig negyedikként az árak: a Dacia félmillióval olcsóbb, annak ellenére, hogy jelentősen nagyobb, sokkal modernebb, látványosan erősebb a hétköznapi felhasználás során. Ez is sokat számít egy autó megítélésében, hiszen az ár-érték arány nagyon fontos, főleg a magyar piacon. Ezeket a tényezőket összegezve szerintem teljesen megfelelő a két cikk hangvétele: az S-Cross hibrid a saját méretosztályának egyik legdrágább, legelavultabb és leggyengébb modellje, amely a hétköznapi sebességtartományokban is gyenge, így nem vagyok elégedett a teljesítményével. Míg a Bigster a saját, nagyobb kategóriájának egyik legolcsóbb autója, ami mégis sokkal jobb számokkal és sokkal jobb vezetési élménnyel büszkélkedhet, kevesebb pénzért, mint a videóban szereplő Suzuki modell, amelynek még házon belül is akadnak konkurensei. Remélem sikerült segítenem a cikkek értelmezésével.
Kedves szerző, máshonnan is nézhetjük ezt, az ár-érték arányról az is sokat elmond, hogy a Dacia a hazai eladásokban kiszorult az első tíz márkából, mert az ára túllépte az itt elfogadható határt.
Majdnem mint a Yugo a Die Hard-ban, nem fogyaszt de nem megy, fogaszt de nem megy!
Tisztelt cikkíró. Ön azt írja: „ez a szomorú valóság, ennyit tud az Autobahnon a legdrágább esztergomi Suzuki”. A lesajnáló hangvételű cikk végére pedig mellékeli a Catching Cars videóját, ahol látható az óra szerinti végsebesség: 180 km/h. Három nappal később ír egy másik cikkecskét a Dacia Bigsterről egészen más hangvételben, ahol a szintén óra szerint 180 km/h- t tudó autót már így állítja be: … ” jogos feltételezés, hogy autópályán is dinamikusan használható a Dacia újdonsága.” Ugyanolyan végsebességű autókat egészen másképp állít be a tisztelt cikkíró. Vajon miért lejt a pálya?…
Érdemes lenne megérteni hogy miként működik egy turbó és egy szívómotor.
Előbbi erős nem csak abból kapsz teljesítményt hogy szétpörgeted.
Nem mindegy hogy a végsebességhez társuló lőerő miből ered.
Mi nemrég dízelről szívóbenyára váltottunk és nagyon durva a különbség. Amíg a 150 lóerős dízel 180-nál 3000-et pörgött és stabilan vitte a kasztnit (érthető mert ott már 130 lóeőt leadott), 136 lóerphöz egy 2.0 szívót közel 5000-es fordulatszánnal kell pörgetni miközben a motorerőben (nyomaték) felét tudja.
Szerintem azért állatja be más sznben mert más is a két motor.
A hibrid Dacia is szívómotoros.
Tisztelt olvasó! Négy fontos tényezőre is szeretném felhívni a figyelmét! Egyrészt a két autó között másfél méretosztálynyi különbség van, a Dacia 30 centivel hosszabb, tehát jóval nagyobb, jóval tágasabb és sokkalta modernebb (nagyjából 10 évvel újabb műszaki alapokra épített) autó. Másrészről a végsebességteszten nem csak a végsebesség a lényeg, hiszen kevesen szeretnének 150 km/h felett hajtani ezekkel a hibridekkel. Amíg a Dacia dinamikusan mozog azokban a sebességtartományokban, amelyekben az átlagos felhasználó közlekedik (0-60 km/h, 50-130 km/h), addig a Suzuki ilyen tempónál teljesít a legrosszabban, ezt a cikkben is leírtam. Érdemes megnézni a hivatalos gyorsulási adatot, a Dacia 9,7 másodperc alatt képes állórajtból 100 km/órára gyorsítani, míg a Suzukinak ehhez 13,5 másodpercre van szüksége. Az egyik egy modern autótól elfogadható adat, a másik 20 évvel ezelőtt is kevésnek számított. A Suzuki ráadásul vezetve is lomha, hiszen nem „rendes” automataváltót kapott, hanem egy robotizált kéziváltót, ami a leglassabb és legkevésbé hatékony típusa az automataváltóknak. Ennek a hatása nehezen mérhető, ám annál inkább érezhető, a videóban is több helyen látszik, hogy mennyit gondolkozik és milyen lassan üzemel a Suzuki váltója, ilyet sem csinál a Dacia modern és hatékony rendszere. Harmadikként, amíg a Dacia hibridje a legerősebb és egyben legtakarékosabb a Bigster modellpalettán, így jogosan a legdrágább opció, addig az S-Cross 1,4 literes turbómotorja hasonló fogyasztással minden téren jobb a hibridnél, mégis a hibrid kerül többe. Nehéz így pozitívan nyilatkozni az adott típusról, hogy a saját olcsóbb változatai jobbak nála. Végül pedig negyedikként az árak: a Dacia félmillióval olcsóbb, annak ellenére, hogy jelentősen nagyobb, sokkal modernebb, látványosan erősebb a hétköznapi felhasználás során. Ez is sokat számít egy autó megítélésében, hiszen az ár-érték arány nagyon fontos, főleg a magyar piacon. Ezeket a tényezőket összegezve szerintem teljesen megfelelő a két cikk hangvétele: az S-Cross hibrid a saját méretosztályának egyik legdrágább, legelavultabb és leggyengébb modellje, amely a hétköznapi sebességtartományokban is gyenge, így nem vagyok elégedett a teljesítményével. Míg a Bigster a saját, nagyobb kategóriájának egyik legolcsóbb autója, ami mégis sokkal jobb számokkal és sokkal jobb vezetési élménnyel büszkélkedhet, kevesebb pénzért, mint a videóban szereplő Suzuki modell, amelynek még házon belül is akadnak konkurensei. Remélem sikerült segítenem a cikkek értelmezésével.
Üdv,
a szerző
Kedves szerző, máshonnan is nézhetjük ezt, az ár-érték arányról az is sokat elmond, hogy a Dacia a hazai eladásokban kiszorult az első tíz márkából, mert az ára túllépte az itt elfogadható határt.