Itt a Lancia, hol a Lada?
Autómárkák és márkaképek átalakulóban
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Egyesek eltűnnek, más autómárkák új erővel, átcsomagolva támadnak, az ember kapkodja a fejét, a döntéshozók pedig profit-orientáltan pozicionálnak oda és vissza. Hogy is van ez?
Ez a szép és nagy autó eredetileg a Chrysler 300, magyarul, illetve egészen pontosan olaszul: Lancia Thema
Ő pedig a Lanciából átmaszkírozott Chrysler Delta, hiszen más piacokon a Lanciáról nem tudják, eszik-e vagy isszák
Pár éve még Lada és Daewoo is volt Magyarországon. Az oroszok hazamentek, a koreaiak amerikai csokornyakkendőt kötöttek
Dodge Journey, alias Fiat Freemont
Egy Chevrolet-t látva ma már senkinek nem jut eszébe a Daewoo
Hiszen az is milyen érdekes például, hogy a Lada számunkra halott, de legalábbis az idővel szépülő múlt a Trabanttal, a Wartburggal és társaikkal egyetemben, míg a Skoda szárnyal. A VW-csoport cseh márkáját a volt szocialista és a „nyugati” országokban egyaránt elismerik és szép számban vásárolják. A Skoda minőségi volumenmodellek sokaságával el tudta nyerni a legszélesebb vásárlókörök bizalmát, nem egy vidéken az anyacég Volkswagent is lepipálja közkedveltségben, így azt is megteheti, hogy ne legyen olcsó.
VW Golf, az etalon. Octavia, a Skoda-sikersztori alapköve. Duster, a Dacia képformálója
A Dacia nem tart ott, ahol a Skoda, cserébe olcsó. Bizonyos piacokon Renault-jelvénnyel, másutt Daciaként hódít, nem győznek belőle eleget gyártani, termékskálája gazdagodik, s egy olyan modellel, mint a Duster, még a korábban berzenkedő magyarok fejében is átformálhatja a márkáról kialakult – erősen negatív – képet. Kissé eltérő, imidzsváltozásilag, mégis hasonlatos pályaívet futnak be a koreaiak: régen sportot űztek az Európában is népszerű japán gyártmányok koppintásából, ma meg lazán vállalják a versenyt konkrétan bárkivel szemben. Nem tudni, presztízsben utolérhetik-e mondjuk a japánokat, urambocsá' a németeket, mindenesetre gőzerővel dolgoznak az ügyön, s lassan árszínvonaluk alapján is lemérhető a fejlődés helyes iránya.
Ki gondolta volna úgy 10 éve, hogy a koreaiak ilyen autókkal fognak előrukkolni, mint például ez a Hyundai Veloster?!
Kíváncsian várjuk, ki hol lesz újabb néhány év múlva. Végleg kilábal-e a csődközeli szituációból a Fiat? Segít-e benne ez a mostani Chrysler-üzlet? Fordul-e a kocka a tekintetben, hogy a magyar autós szerint a francia kocsi nem jó, nem megbízható? Bejön-e az Opelnek a prémiumosodás? Beválik-e másnak (is) elmenni a prémium felé, amivel „jogosan” foghatna vastagabban az a bizonyos árkalkuláló ceruza? Továbbra is a Golf marad a mérce? Robbant-e a kínai autóipar? És ez csak egy apró csokornyi, fogyasztói-felhasználói szemszögből nem is feltétlen fontos kérdés. Az igazán fontos kérdés valószínűleg az, hogy lesz-e újra olyan gazdasági helyzet, amelyben visszatérnek a magánvásárlók, eljöhet-e még egyszer, ha nem is a kánaán, de a józan konszolidáció ideje. Amikor a polgár nem a hitelcsapdán meg az 500 forint felé kúszó üzemanyagáron agyal, hanem azon töpreng, hogy volt Chrysler, nincs Chrysler, lett helyette Lancia - megvegye a Themát, vagy maradjon az 5-ös BMW-nél?