Királyi limuzin Dacia áron: vajon pénztemető a használt S Merci?

Mercedes-Benz S 600 V12 Long, 2006 használtteszt - az autózás legjava, csak nem vagy elég bátor hozz

517 lóerő, 12 henger, na meg olyan luxus, amiről álmodni sem mersz: a Mercedes-Benz egykori csúcsát ma már egy Dacia áráért hazaviheted. Kérdés persze az állapot, ha ugyanis mellényúlsz, akkor élmények helyett kínszenvedés és egy fél vagyon elköltése vár.

A korosodó prémiumautók kérdésköre mindig foglalkoztatni fogja a magyar vevők tömegét, hiszen rengetegen akarnak minél többet venni a lehető legkevesebb pénzből. De azért ennyire nem szokás bátornak lenni, hogy a 15 éves, hosszított S Mercibe még a V12 motort is bevállalják. Mai tesztalanyunk tulajdonosa szerint ők tévednek, ráadásul nem is a levegőbe beszél, hiszen egy rogyásig extrázott, 2006-os gyártású, kívül-belül gyönyörű, hosszított, 12 hengeres S-osztály volánja mögül kiszállva állítja ezt. Tagadhatatlanul a kifinomultság csúcsa az autó, extrák terén pedig olyan dolgokat ad, amit még 15 évvel később sem kínál az új autók jó része.
Hirdetés
Egy kis csalás viszont akad, a szemfülesebbek ugyanis észrevehették már, hogy ennek az autónak újabbnak kell lennie, mint amit a címben írok. A típus ismerői számára ugyanis egyértelmű, hogy már a frissítés utáni, ráadásul AMG lökhárítók feszítenek rajta. A meglátás helyes, ám az évjárat és a felszereltség is: ez a konkrét autó még frissítés előtti, a ráncfelvarrott AMG külsőt egy korábbi sérülése helyreállításakor kapta, amikor jutányos áron sikerült a pontos cseredarab helyett a képen látható komplett szetthez jutni. Az autó motorizáltsága és felszereltsége láttán (amelyekre később még visszatérünk) nem tartom szentségtörésnek az átalakítást, egy "mezei" S 320 CDI esetében már inkább fájna a látvány. Persze a luxus tekintélyt parancsoló méretekkel is jár, messziről kiszúrtam, amikor befordult a parkolóba az 5,21 méter hosszú, fekete bálna. Erre mondjuk az is rátett egy lapáttal, hogy a V12 felmorajlását követve enyhén ki is csapta a fenekét az üresen 2,14 tonnás limuzin, mielőtt elegáns feljebbvalóságával odagurult elém. Ugyan mai szemmel már közel sem akkora szó az 1,87 méteres szélesség, ám 16 évvel ezelőtt a leggyakoribb autó a magyar utakon biztosan a 2004-ig gyártott Suzuki Swift volt, ami összehasonlításképp 30 centivel keskenyebb és akár 1,36 méterrel rövidebb. Amiben viszont ma sincs párja egy ilyen S-osztálynak, az a tengelytávolság, ez a beltér méreteit, főként a hátsó lábteret határozza meg. Az S-osztály hosszú változata esetében ez az adat 3,17 méter, szintén összehasonlításképp az emlegetett Swiftnek csak 2,27 méter jutott az első és a hátsó kerekek közé, de egy korabeli Audi A4 tulajdonosának is be kellett érnie 2,65 méterrel.
Hirdetés
A hatalmas tengelytávolság olyan térérzetet ad a hátsó sorban, hogy azt külön ki kell emelni, mint ahogy az ide jutó extrák sokasága is magyarázatot igényelhet. Amit sokan nem értenek ezeknél az autóknál, hogy ezeket újonnan milliárdos üzletemberek vették, akik gyakran csak sofőrrel használták őket. Akinek futja ilyenre újonnan, az többet is kereshet munkával vagy akár itt bepótolt, jól megérdemelt pihenéssel vezetés helyett, ezeknek az embereknek megéri sofőrt fogadni, nem nagyzolásból teszik ezt. Éppen ezért nem meglepő, hogy a jobb hátsó ülésnek jut a főszerep: innen is vezérelhető az összes ablak, amit a sofőrülés megkapott extrának, az itt is megjelenik, sőt, még több is. Előreküldhető ugyanis az anyósülés, ha épp nem ül rajta senki, így konkrétan egy iroda térérzetét adhatja az S-osztály, illetve a hátsó ablakok elektromosan vezérelt sötétítőinek és a klíma két hátsó zónájának köszönhetően a fény- és hőkomfort is egyénileg szabályozható. Persze azért azt sem kell sajnálni, aki elöl ül: nem véletlenül veszik meg ezeket az autókat olyanok is használtan, akik már maguk szeretnék vezetni őket. Mindkét helyzetben kipróbáltam ugyanis a Mercedest, és egyszer sem csalódtam. Elég végignézni a faberakásos, igényes, puha és jó tapintású burkolatokkal bevont műszerfalon, hogy elkezdődjenek a mai új autókat megalázó tények. 8 colos digitális műszeregységgel és ugyanekkora központi kijelzővel szemezünk ugyanis, előbbin akár az éjjellátó kamera képe is megjeleníthető az analóg órát szimuláló sebességmérő helyett. Utóbbin a navigációval ellátott központi rendszer kapott helyet, ehhez a műszerfalban CD és DVD tár is jutott. A váltókar a Mercedesekben szokásos helyen, a kormány mögött jobb kéz felől található, vele szemben, a bal oldalon viszont nem csak az indexkar, hanem a tempomat vezérlője is helyet kapott.
Hirdetés
Órákig lehetne még sorolni az extrákat és a kényelmi funkciókat, ám nem csak ez fiatalítja meg az autót, hanem az állapota is. Kívül is csak néhány felnisérülést, illetve a hátsó S 600 plakett első karakterének hiányát tudnám felróni neki, ám az igazi meglepetés bent ért. Nem csak egy 16 éves autóhoz képest szinte újszerű a látvány, még a "szokott helyen" is csak enyhe kopásokat találni a középszürke bőrüléseken. Még a masszázsfunkció is működik, ahogy a hirtelen kanyarokra reagáló, ekkor jobban tartó oldaltámaszok is. Az egyre magasabb árkategóriával az utastér egyre fontosabb lesz, ám a csomagtér annál inkább háttérbe szorul: egy S-osztály esetében is elég a tény, hogy létezik. Ez nem egy családi utazóautó, 550 literes csomagtartójával alig haladja meg az első Dacia Logan 510 literét, ráadásul még talán rosszabbul is pakolható annál. Bővíthetőség terén is el kell, hogy keserítsek mindenkit, itt bizony nem tudjuk döntögetni a hátsó támlákat, hová ülne akkor a tulajdonos? Persze, ez aligha érdekel bárkit egy olyan autónál, ami legfeljebb három utas repülőgépen is vihető csomagmennyiségét kell, hogy szállítsa, ennél sokkal fontosabb volt, hogy automatikusan nyíljon. A rengeteg extra és a kiváló anyagminőség azonban nem elég az igazi luxushoz, ezt felejtik el sokan a mai olcsóbb autók prémiumnak nyilvánításakor. Amitől ez a Mercedes a világ tetejét képviseli, az a közlekedés élménye. Vezetve és utasként is feltűnik, hogy mennyire zavartalan az élet a bőrfotelekben. Az autó tökéletesen reagálja le az úthibákat és a nagy sebességeket is, ennek főként az az oka, hogy nincs benne légrugózás. Az AirMatic futómű ugyanis esetünkben az olcsóbb megoldás, ahelyett felárért egy hidraulikus, Active Body Control rendszer kérhető, ami akár nagyobb tempónál is képes tökéletesen kiegyensúlyozni a karosszéria oldaldőléseit. Letiporva persze még sport módban sincs azonnali reakció, ez egyrészt az ötfokozatú, hagyományos automata váltónak köszönhető, másrészt annak hogy ez egy luxusautó, nem pedig egy hülyegyerekautó. Rezzenéstelenül jár ugyanis a V12 a Mercedes orrában, észrevétlen nyugalommal adja le az erejét a hátsó kerekeken, épphogy hallani a hangját. Ez sem az arcodba mászó, földön túli üvöltés, magasabb fordulaton is megmarad kellemes morajlásnak még az AMG kipufogórendszerrel is. 5514 köbcentijével aligha meglepő, hogy a gyári adat szerint 14 liter feletti fogyasztása is érdektelen: ha számít, hogy mennyit eszik az autó, akkor ezt az S-osztályt nem neked találták ki, használtan sem. Ez azoknak szól, akik inkább az ötezres fordulatnál elérkező 517 lóerőre koncentrálnak, illetve az 1800 és 3500 között elérhető 800 newtonméteres nyomatékra. Ezzel 4,6 másodperc alatt repül százra a 2,2 tonnás karosszéria, végsebessége pedig 250 km/órára korlátozott. Efelett már csak az AMG modellek vannak, a csúcs az S 65, ami 612 lóerővel szolgál. Fenomenális autó tehát, ám kérdés, hogy megéri-e az árát. És itt most mindezt nem az első tulajra értem, akinek a cége - remélhetőleg - egy hónap alatt kitermelte ennek az évekig használt autónak az újkori számláját, hanem az átlagos hazai vásárlót, aki egy S-osztály kényelméről csak álmodozni mer. Nos, értékvesztése csúcsához közeleg a 15 éves luxusautó, így már akár 2,5 millióért is rátehetjük a kezünk egy korrektül extrázott, ám kétes előéletű, rövid tengelytávos dízelre a Használtautó.hu jelenlegi kínálata alapján. A hosszított V12 ára viszont a csillagos egekben jár ezekhez képest, hiszen az 5,5 literes motorral már a különlegesek közt is különleges, már ha egyáltalán találsz ilyesmit. Jelenleg ugyanis S 600 csak az előző generációból érhető el, az S 500 Long árak alapján viszont egy ugyanilyenért, mint amit a képeken látsz, még akár 8 millió is kényelmesen elkérhető.
Hirdetés
Ez a konkrét autó viszont nem volt ennyire húzós áron, baráti társaságon belül cserélt gazdát nemrég, 4,5 millióért. Ráadásul hiába volt alacsony az ár, nem egy bontószökevény az autó, a kért összegnél ugyanis van egy sokkal fontosabb mérvadója annak, hogy jó luxusautót veszel-e.

Az előélet ismeretén és az aktuális állapoton múlik, hogy egy zseniális autót, vagy bankszámla-gyilkos szenvedést vállalsz a nyakadba egy ilyennel.

Persze, minden ennyi idős autónak lesznek kisebb nagyobb problémái, ám ahogy gyarapodnak az extrák, úgy tud több minden elromolni. Itt sem működik például az automata csomagtérajtó, és sajnos a tetőablak nyitógombjához is előbb ért oda a kezem, minthogy szóltak volna: nem szabad, mert csak kifelé működik. Ezek a legtöbb esetben olyan problémák, amelyeket néhány tízezer forintból meg lehet csináltatni, de sokan csak simán együtt élnek velük. Ez utóbbi veszélyes, mert ha túl sokáig gyűjtögetjük a hibalistát, akkor a sok kicsi sokra megy. Ám még az apró problémák hadseregét egyszerre orvosolva sem közelítjük meg egy motorfelújítás vagy egy komolyabb futóműhiba javításának akár egymillió forint fölé nyúló költségét: emlékezzünk csak vissza a 2009-es, dízel E-osztály tanulságos történetére.

Egy ilyen autónál viszont már a karbantartások költsége is meredek, egy szett jó, új gumi is több százezer forint rá, és a kötelező szervizeket sem ússzuk meg éves szinten pár tízezerből.

Itt ismét visszatérek a fogyasztásnál felhozott érvre: ha ezeket a dolgokat nem tudod vagy nem akarod megfizetni, ne vegyél ilyen autót, mert nem neked való. Ha viszont mindezt elfogadod és mégis veszel, akkor vagy érts hozzá, vagy vizsgáltasd át, mert különben nagyon ráfázhatsz egy rosszul kifogott zsákbamacskával. Ha pedig bevállalnád, még a fogyasztása és a karbantartási költségei ellenére is, de csak a mellényúlástól félsz, íme a példa: nem csak lelakott szörnyűségeket kapni ennyi idős S-osztályból. Ha tényleg erre vágysz, akkor ne félj keresni, mert igenis meglelheted a tűt a szénakazalban.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2022.09.30. at 13:46
    Permalink

    Gyönyörű szép ez az autó, a formája nem nagyon öregszik, egy Mercedes mindig is Mercedes marad, főleg egy S osztály. Ráadásul ismert előéletű. Ilyen autó azonban valóban csak annak való, akinek nem kell foglalkozni a fogyasztással. Mert akinek ez nem gond, az talán ki tudja fizetni a további költségeket is. Egy ilyen autónál jelentős tétel már az adó és a biztosítás is, valamint az időszakos szervizek is, vagy akár a cikkben szereplő gumicsere is. Ha pedig valamit cserélni kell, akkor azért biztosan mélyen a zsebbe kell nyúlni. Ha jó kezekben van, aki rá tudja szánni a kellő pénzt, akkor sokáig szép maradhat.

  • 2022.10.02. at 17:49
    Permalink

    Szép autó, de nekem erről és a többi luxus cikkről is az a véleményem, hogy felesleges és pazarló. Az egy dolog, hogy valaki ki tudja fizetni, fenn tudja tartani, de szerintem semmi szükség egy ilyen dologra a világon. Többeknek jutna, ha a mértékletesség többünkre lenne jellemző. Ez csak elégedetlenséghez, boldogtalansághoz és irigységhez vezet. Szebb és élhetőbb lenne nélküle a világ. Mindenkinek szép napot! 🙂

    • 2022.10.02. at 22:13
      Permalink

      Nagyon nem értek egyet. Ha valaki egy ilyen autót vesz, az valószínűleg – jó esetben – azért veszi, mert szereti a szép autókat. Van egy volt kollégám, akinek egy 30 éves 6 hengeres, benzines BMW-je van, az autó szinte gyári állapotban van. Vigyáz rá, gondozza, költ rá, tisztogatja. Télen nem használja, amúgy is szinte ünnepnap, amikor előveszi, gurul vele, találkozókra jár. Ez a hobbija. Egy másik ismerősöm minden évben 5-6 alkalommal kiutazik kedvenc spanyol futballcsapata meccseire, egy másik jó barátom szenvedélyes horgász. A felszerelésre, utazásokra, egyéb költségekre elég sok pénzt fordít. Egy kolléganőm a legkülönbözőbb egzotikus helyekre szeret utazni. Egy volt egyetemi csoporttársam régi könyveket gyűjt, van olyan, ami egy olcsóbb új autó árával vetekszik. Egy másik ismerős amatőr hegymászó. Volt olyan, hogy eladta a kocsiját és vett egy olcsóbbat, csak azért, hogy el tudjon menni egy expedícióra a Himalájába. Mindenkinek megvan a maga hobbija, szórakozása, amire elkölti a pénzét. Nincs ezzel semmi baj. Van aki autót vesz, van aki mást, van, hogy nem is tárgyat, hanem szolgáltatást (pl. utazások).

Vélemény, hozzászólás?