Lesz keletje. Opel Mokka teszt

Ez egy kompakt szabadidő-autó – tudatta az újságírókkal az Opel az újdonság tavaly őszi bemutatóján, s ha a kompakt kitételt a szó eredeti jelentése alapján értelmezzük, hát a Mokka valóban sűrű és tömör. Máskülönben - főleg kisautós, mindössze 2,55 méteres tengelytávolságával – sok hasonlóan skatulyázott riválisánál mokányabb, ugyanakkor 1,66 méteres magasságával elég feltűnő jelenség ahhoz, hogy senki emberfia le ne merje corsázni. Emellett persze szokásos crossoveres kiegészítőivel is kirí a tömegből – a fényezetlen fekete és ezüstös betétek kétségtelenül dobnak a megjelenésén. A fekete-ezüst tetősín, a félig-meddig krómos ablakkeret, a C-oszlop BMW-imitátor hokiütő-motívuma, a kilincs, a hűtőmaszk és a hátsó díszléc, a LED-es nappali menetfény, illetve a 18 colos könnyűfém kerék sem semmi, miként az utastér félbőr kárpitozása, a szemre mindenképp igényes és Astrából, Insigniából ismerős műszerfal is azt hivatott tükrözni, hogy a Mokka bizony nem a Dacia Dusterrel konkurál. Sokkal inkább a Nissan Juke-kal, a Skoda Yetivel, s tán még a Mini Countrymannel veszi fel a kesztyűt a divatozó vevőkör kegyeiért vívott piaci harcban. Ami a törésvonalakkal és a meredeken emelkedő övvonallal vagány karosszéria helykínálatát illeti, széltében és hátsó lábtérben kisautós, fejtérben buszos. A (felárért) sportos, motoros gerinctámaszt, motoros ülőlap-billentést, manuális emelést és kihúzható combtámaszt is kínáló, AGR (Aktion Gesunder Rücken) tanúsítványos vezetőülést legmélyebbre engedve majd’ arasznyi hely van a frizura és a plafon között. A padló alatt kis dugirekeszt is rejtő, alacsony peremű és nagyszájú csomagtartó alapból 356 literes, üléshajtással egyszerűen bővítve pedig több mint 1,3 köbméternyi síkpadlós raktérbe lehet pakolni. Először az ülőlapot kell kipattintani, aztán következik a támla döntése, de nem bonyolult a feladatsor, s néhány másodpercnél nem vesz többet igénybe. A műszerfalra pillantva elsőre elborzadhatunk a kismillió gombtól, ám gyorsan lehet hozzászokni, mi hol van és mit csinál, s akkor már közel tökéletes logikát találni az elrendezésben. Pakolni a dupla kesztyűtartón kívül elfogadható ajtózsebekbe, kisebb mélyedésekbe, pazar (gumis-szorítós) italtartókba, s az anyósülés alatti fiókba is lehet. Csipetnyi dizájncsemegét tetszene hiányolni? Parancsoljon, kérte, kapta, ott van ni, a kézifék karja… Az összeszerelés, a minőség szemre-szagra-tapintásra rendben van – ha nem is kimagasló, de jó. Hangulatjavító persze a nem kevés krómszerű, illetve szálcsiszolt aludísz, sötétben a vöröses derengés, és még inkább az a félbőrös kárpit a piros és fehér cérnás varrással. Hosszabb távokon lehajtható karfa teszi kényelmesebbé az utazást. Ám csak a sofőrnek. Aki a jobbján ül, ne könyökölgessen, na. A mélységében is állítható kormány fogása remek, téli hidegben meg istenes, hogy pillanatok alatt meleg is bír lenni. Mivel fűthető, akárcsak az első ülések.
Milyen extra extrákat adhat még a Mokka? LED-es nappali menetfényt, sávtartó asszisztenst és ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszert, táblafelismerőt, adaptív xenon fényszórót, tolatókamerát, lejtmenet-szabályozót. A stop-start automatikáról, a navigációról, a kétoldali digitklímáról, a türelemmel (hosszas gombnyomásra) kikapcsolható menetstabilizálóról, az első-hátsó parkolóradarról, a fogyasztásról ezerféleképpen tudósító fedélzeti számítógépről, a guminyomás-figyelőről vagy a fény- és esőszenzorról már nem is beszélve. Viszont a sávtartó és a ráfutásgátló is be-beriasztott, amikor nem kellett volna. A táblafelismerő a Margit hídon arra biztatott, hogy 100-zal lehet menni (máskor korrektül kiírta, hogy bocs, az időjárási körülmények miatt nem „lát” elég jól). A tolatókamera a randa időben üstöllést bekoszolódott. A navigáció az évek óta átépítés alatt álló Kálvin téren kiírta, hogy offroad (ja kérem, ha már 4x4x-es a masina). Az „ecomutató” 99 százalékban ecót jelzett, a fogyasztás bezzeg… (Erről később.) És még valami: az esőérzékelő abszolút öntörvényű volt (értsd: többször nem működött, máskor meg nyikorgásig hajtotta a lapátokat), a hátsó ablaktörlő pedig a szélvédőnek csak meglepően szerény részét törölte tisztára. Elnézést, még valami: a tolatókamera az „inicializálást” megkezdő navigációval egyszer úgy akadt össze, hogy a rükvercelést egyáltalán nem követte figyelemmel, másszor meg már vagy 20-szal mentünk előre, s a középkonzol tetején trónoló kijelző még mindig a mögöttünk leselkedő és (nem) fenyegető veszélyek után nézett… Az említett extrák zöme „természetesen” a leggazdagabb Cosmo ellátmányba sem férnek bele. Széria (már az alap Selection esetén is) amúgy – egyebek mellett - a tetősín, az osztottan dönthető hátsó üléstámla, a két első elektromos ablakemelő, a manuális légkondi, a 4 irányban mozgatható kormányoszlop, a távirányítású központi zár, a fedélzeti számítógép, a CD-s rádió, a tempomat, az 5-20 km/h-s tempóval ereszkedő dombsegédes ESP. Az Enjoy szint már ködlámpás, hátul is villanyablakos, bőrkormányos, hangulatfényes, USB-csatlakozós, Bluetooth-kihangosítós, a 16-os lemez- helyett 18 colos alufelnis, például. A Cosmo dupla digitklímás, fény- és esőérzékelős, automata reflektoros, pakradaros, sötétített hátsó ablakos, krómcsíkos kilincses, többek között. A grafikus kijelzős fedélzeti computert, ráfutásgátlót, sávelhagyásra figyelmeztetést és táblafelismerést soroló Opel Eye csomag 150 ezer forintot, az ülés- és kormányfűtést tartalmazó Téli csomag 50 ezret, a navigációt, adaptív fényszórót és tolatókamerát adó Cosmo Helyi csomag 400 ezret kóstál. (Mi az az adaptív fényszóró? Az AFL+ rendszer része. A bi-xenon világítótesteken alapuló fényforrás változó hosszúságú és szélességű kévét bocsát ki, ezáltal másképp viselkedik országúton, autópályán, városban, és ehhez nem igényel beavatkozást a vezető részéről. Tartalmaz statikus és dinamikus kanyarfényt, LED-es nappali világítást, a fényszórót pedig úgy működteti, hogy az ne vakítsa a szemből érkezőket, illetve az előttünk haladókat.) Panorámatető, kerékpártartó, miegymás? Szinte minden van további kisebb-nagyobb összegekért, de mondjuk kulcs nélküli nyitás-indítás, az nincsen sajnos. Vagy holttérfigyelő, az sincsen. Vagy automata váltó, az sincsen, csak a dízelhez. Ami van, az egy más modellekben már szeretett, a Mokka tesztautóban azonban gyenge indulási hajlamú, szomjas, 1,4 literes turbómotor. A torpanós startért a 4x4-et érdemes okolni. Szükség esetén – elektronikus vezérlésű lamellás kuplunggal - automatán aktiválódó, 50:50 százalékos nyomatékelosztásra képes összkerékhajtás ehhez és az 1.7 CDTI dízelhez választható. Másfelől ez az 140 lóerős és 200 Nm nyomatékú benzines szimplán fronthajtással nem is elérhető (aki beéri az első tengely forgatásával és benzinpárti, annak a szívó 1.6-os az alternatíva).
A csak papíron kedvező fogyasztáshoz is van köze az összkerékhajtásnak, de a majd’ 1,5 tonnás tömeg is vastagon felelős az ígért 6,4 l/100 km-es adattal szemben tapasztalt 9 literért. Igaz, hideg volt és javarészt városban közlekedtünk, de akkor is, ez sok, nagyon sok. Legalább jól megy a Mokka? Jól, ha forgatjuk, lent viszont kissé lomha és tompa. A 6 fokozatú váltóval sem öröm a kapcsolgatás (a váltásiesedékesség-jelző csak fölfelé buzgólkodik, a lefelé gangolás eszébe sem jut), a kormány is amolyan - korszerűen – szintetikus.
Futómű? Nem egy bonyolult szerkezet (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkar), a magyarosan borzasztó utakra kemény, rázós, a ritkán jó burkolatokon ellenben a 18-as kerékmérettel is kellemes hangolású, s még a tempós kanyarodásban is partner. Némi oldaldőléssel a nem mély súlypont miatt.
A nagy kérdés persze mondjuk nem is a rugózási komfort, pláne nem a kanyarsebesség, hanem az emelten is alacsony hasmagasság. Főleg az orrát nem hordja magasan – hiába no, sok egyéb szabadidő-autóval együtt a Mokka sem terepjáró, még akkor sem, ha Szalayék legutóbb egy Mokkának kinéző versenyautóval teljesítették a Dakar-ralit.
Mit érdemes még tudni a Corsánál két számmal kövérebb, az Astránál eggyel tán soványabb Opel-SUV-ról? Töréstesztje 5 csillagos lett, autópálya-tempónál is halk (130-nál hatodikban a motor 3000-et forog), a körkörös kilátást vaskos oszlopok és nem nagy üvegfelületek korlátozzák, a tempomat pedig fel- vagy leváltás után, de nem fékezve szokást igényelve visszagyorsít a beállított értékre. Hogy erős feketeként felrázza-e a piacot? Meglátjuk. Alapára (1.6 Selection) 4,63, 4x4-esként ezzel az 1.4 Turbóval (már Enjoyként) 5,73 milió forint. Az összkerekes dízel 670 ezerrel kerül többe. Igen, ennyiért Astrát, Merivát, sőt Insigniát is kapni, de egyik sem ilyen divatos. A hírek szerint van, s tuti, hogy lesz is keletje a Mokkának, 4-6 hónapot kell várni a rendelt autóra.