Szembe kellett köpjem önmagam. Renault Twingo használtteszt
Renault Twingo 1.2, 1994 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Titkos tippként már elsütöttük a Twingót, most pedig sikerült egy viszonylag korai, de nagyon korrekt példányt kipróbálni. Tényleg élmény!
Filléres, itthon is 1000 eurós, Németországban még olcsóbb, de teljesen használható, mosolyfakasztó kisautó a Twingo. Nem csak fenntartani, hanem vezetni is kellemes. Tágas utasterével akár 4 felnőttet is gond nélkül visz el - még nyaralni is
Sarkokba tolt kerekeivel és 3,43 méteres hosszával városban is nagyon jól manőverezhető a Twingo. Komoly hibák helyett inkább csak bosszantó apróságokat produkál a koros példány
Mivel titkos tippként már részletesen kiveséztem a Renault Twingót, ezúttal csak érintőlegesen szólnék magáról a modellről, ami 1993-ban jelent meg és 14 éven át gyakorlatilag változatlan, ma is kellően divatosnak számító formában készült. Megjelenésekor az egyterűs jegyeket mutató kisautók első képviselőjének számított, tologatható hátsó ülésével, 168-1096 literes csomagterével és utasterének helykínálatával egyaránt lepipálta konkurenseit. Hihetetlen, de forradalmisága, egyedisége ellenére még dobogós helyet sem szerzett az Év Autója választáson. A piac azonban igazolta a Twingót, hiszen az első generáció gyártásának végéig jól fogyott, idővel akár 4 légzsákkal, nyitható, előbb vászon majd üvegtetővel, akár bőr kárpittal és opcióként automata váltóval is készült. A típus fanatikusai ma is szívesebben látnák a szalonokban az eredetit, mint a 2007 végén érkezett második generációst. A kereskedőknél azonban csak használtan található meg a kívül-belül kellemesen bohókás kisautó. A kínálat bőséges, a használható példányok belépőára 250 ezer forint, alkuval nyilván már „kétszázért” hozzá lehet jutni egy működőhöz, a legjobbakat pedig pont az utóbbi összeg tízszeresére tartják. A terítékre egy, az olcsó autózást képviselő, 1994-es, tehát a legelső sorozatból való, de nem túlzottan sokat, 132 ezer kilométert futott példány került – ha ezt árban el szeretnénk helyezni, értéke nagyjából 300 ezer forintban állapítható meg, hirdetni nyilván 350 ezer forint környékén kellene.
Jól látszik: a kormánykerék kifelé dől, ezáltal vizuálisan, illetve a sofőrt kifele fordítva növeli az amúgy sem rossz helykínálatot. A megjelenésekor modern berendezés ma is megállja a helyét. A kapcsolók és a slusszkulcs karosszéria-színnel harmonizálása sok egyébhez hasonlóan forradalminak számított a 18 évvel ezelőtt megjelent kisautóban
Twingo-védjegy a csaknem vízszintesen épített rádió. A szellőző-ventilátor kapcsolója immár másodjára makacsolta meg magát
Tesztünk alanyát nem kereskedőtől vagy hirdetőtől, hanem egy cimborámtól sikerült megkaparintani, így ahelyett, hogy ápoltnak tűnne, sokkal inkább a használat és a használhatóság látszik rajta. Nem titok, hogy a most 17 éves karosszériát már kellett lakatolni a küszöböknél, a többi hely, a kerékjáratok belsejét is beleértve, azonban még rozsdamentes, mindössze az egy-egy apró felületi sérülésnél látható minimális korrózió. Apróbb esztétikai hibák persze felfedezhetők még, kis horpadás a motorháztetőnél, ugyanott kissé tökéletlen illesztési hézagok, az index mattulásából pedig tagadhatatlan, hogy a jobb első lámpát már cserélték, a bal pedig vélhetően még a gyári. A sokévnyi utcán parkolás nyoma a fényezetlen lökhárítókon minimális, de a nap UV-sugárzása a hátsó lámpák fényvesztésén, valamint a most szigetelőszalaggal támogatott rendszámtábla-keret repedésein is tetten érhető.
Jó a helykínálat és a billenős üléshajtás is. A székek tartása azonban lehetne jobb
Hibák az utastérben: az anyósülés állítókarja letört, az övcsatot a hajló ülés begyűrheti
A Twingo sajátosan pasztell fényezései közül a pisztácia-zöld még ma is jól mutat, igaz, néhol kezd foltosodni, ám ennek mértéke a korai vízbázisú festékes autókhoz mérten minimális. Az utastérbe jutás nem csak a típus józan spórolásával szembesít (kulcsos zár csak a vezető ajtajára került, az utasé csak belülről reteszelhető), hanem rögtön kibukik az első típushiba. E példánynál sem először romlott el a csomagtérzár, melyből bontóban sem találni könnyedén, így most a raktérbe pakolás csakis az amúgy temérdek módon hajtogatható hátsó ülésen keresztül lehet, s így a különleges módon, a csomagtérajtóval emelkedő kalaptartót sem láthatjuk.
Csupán kontroll-lámpák világítanak a sofőr előtt, most épp a kéziféké is fölöslegesen. A középső órablokkban a napi kilométer-számláló a jobboldali bajuszkapcsoló végéről lapozható, ez még ma is dicséretes, de a Renault már 18 éve alapáron adta
Modern, formás szellőzőrostélyok kerültek a félgömb alakú vészjelzőkapcsoló alá
Van azonban temérdek egyéb finomság az utastérben. A teljesen egyedi műszerfal kapcsolói, de még az ajtók ablaktekerő-karjai vagy a zárak úszói is a karosszéria színéhez passzolók, helykínálat pedig egészen egyszerűen pazar. Igaz, ebben olyan csínyek is szerepet játszanak, mint a gyárilag kissé kifelé döntött kormánykerék. Ez beteg megoldásnak tűnik, de ha nem figyelünk rá, nemigen vehető észre, pozitív hozadéka azonban, hogy a sofőr véletlenül sem dől az utas felé, tehát távol ül tőle, ami igencsak jótékonyan hat a térérzetre nézve. Az első ülések komfortja nemigen dicsérhető, a szivacsok puhák, az ülőlapok rövidek és nem kellően hátradöntöttek. A hátra be-, illetve kiszálláshoz azonban mindkét első ülés egyszerűen billenthető előre, ehhez hátulról is mindössze egy kart kell megemelni a lábfejjel. A nagy belmagasság miatt tulajdonképpen a hátra ülés sem kunszt, az ugyan csak két személyes, de nagyon tágas, szabályozható támladőlésű és 17 cm-es úton tologatható hátsó ülés pedig egyenesen zseniális – még a 7-es BMW-ben sincs olyan lábtér, mint a Twingóban.
Minimálisak a külső sérülések, a motorháztető középső horpadása még dizájnelemnek is eladható
A helykínálat, az ötletes kialakítás azonban nem újdonság a Twingótól, az azonban annál inkább, hogy nem alaptalan a legelső Twingók átlagon felüli, Használói Véleményeink szerinti megbízhatósági, strapabírósági és vezetési élmény, valamint vezethetőség pontszáma. Ugyanis ez az egyáltalán nem agyonszervizelt, mindössze lelkiismeretesen karbantartott példány egyelőre teljesen mentes a Twingók futómű-betegségeitől és egyelőre elektronikai hibái is mindössze a szellőztető-ventilátor másodjára is elromló kapcsolójára korlátozódnak. Magyarán az elmúlás jele ma sem árnyékolja be a gyárilag csomagolt mosolyforrásokat, az utastér frappáns részleteit, a ping-pong labda-szerű vészjelzőkapcsolót vagy a külső tükrök praktikusan hosszú állítókarját.
Temérdek variációs lehetőséget rejt a 17 centiméteres úton tologatható, osztottan dönthető és szabályozható támlájú hátsó üléssor
Erős szelepzajjal jár, de ma is takarékos az 1,2 literes, 55 lóerős benzines. Országúton 5,5, városban 6,5-7 l/100 km körüli fogyasztás kalkulálható
Amikor először láttam a Twingot,nem hittem a szememnek.Tökéletes megtestesítője a kívül kicsi belül nagy koncepciónak,és ez ennél az autónál nem csak reklám szöveg.Azóta sem sok ilyen jó térkihasználású kisautó lett.Nekem mondjuk csajos autó,ezért nem veszek.De itőtálló,vagány kis vas.
A második Twingo-mat használom az évek során, de soha nem hittem volna hogy ennyire a szívemhez tud nőni egy autó. Pedig nekem is volt már sokmindenem, Mondeo, A Merci , Ibiza, Fiesta, és pár év kihagyás után megint Twingo. Soha nem volt semmilyen komolyabb bajom vele, csak bosszantó apróságok, és természetesen a kopó alkatrészek. Szerintem ár/arány értékben nagyon nehéz lenne ennyire jó autót találni a használtpiacon. 😀
[b]“Hihetetlen, de forradalmisága, egyedisége ellenére még dobogós helyet sem szerzett az Év Autója választáson.”
[/b]
Jó mondat. Nem csoda, 1993-ban ekkora külméretek mellett ez a forma agyrémnek tűnt. Aztán a sors iróniája úgy hozta, ha finomított formában is, némileg megnövelt karosszériával, a mai tömegautó építésben ez az irányvonal lett a legsikeresebb. Pl. Honda Jazz, stb.
Sokakkal ellentétben engem nem varázsolnak el a sok száz lóerős nagy behemótok, vagyonnyi összegekért. Annyiért már lehet jót csinálni. Annál inkább gyöngyszemnek számítanak a kicsi, praktikus, jól használható, gazdaságos, jó technikai paraméterekkel rendelkező, tartós kisautók, amelyek esetleg még kényelmesek is. A Twingo ennek a tábornak egyik résztvevője.
A jövő sajnos ez.
Nekem is van egy 2001 55kw 16v szeretem pár éve megvan igazán nem volt bajom vele jól fogyaszt jól megy biztos megtartom amíg lehet
“mindössze lelkiismeretesen karbantartott példány “… Nemár 🙂
Lusta kicserél(tet)ni az izzókat a műszerfalban, a csomagtérzárat, a pótolni az ülésen a kart, szelephézagot állítattni, üa szintjelzőt megnézetni, 400Ft-os rendszámtáblatartót lecserélni… De az esztétika/tisztaság sem volt szempont a tulajnak. Maradjunk annyiba hogy inkább magyarosan elhanyagolt autó. Hogy is mondják hivatalosan? Korának megfelelő állapotban = lelaktunk, nem tartottuk normálisan karban.
Amúgy zseniális kis autó, bár használtan mindenképp a 16 szelep, ph3 (2. facelift)-es verziókból szemezgetnék (aktív+passzív biztonság, kényelem, megbízhatóság sokat javult). https://twingo.guide