Innen datálódik a Transporter, a gyár udvarán a Plattenwagen becenevű járművel cipelték a nehéz alkatrészeket, ez szúrt szemet a holland üzletembernek (Forrás:autoblog.com)
A háború utáni talpraállás egyik szimbóluma lett a Bogár, ami ugyan még mindig olcsó autónak számÃtott, de az akkori tÅ‘ke- és nyersanyaghiánnyal küzdÅ‘ gazdaságban az igen keresett mopedautók és motorkerékpárok után elÅ‘relépést jelentett egy rendes négykerekű. Az ötlet egy holland üzletember fejébÅ‘l a pattant ki, aki a Bogarak importálása miatt járt Wolfsburgban. A gyárban dolgozók a nehéz alkatrészek mozgatására egy Bogár alapokon nyugvó teherszállÃtó járművet készÃtettek, ez keltette fel Ben Pon érdeklÅ‘dését. Az ötlet 1947-ben süket fülekre talált, Ãgy jegelték az új jármű fejlesztését.
ElÅ‘ször furgon és busz kivitelben jelent meg a T1, ami BrazÃliában 1975-ig készült, amikor már Európában a közel 10 éves T2 volt gyártásban (Forrás: artebellum.com)
A gazdaság újjáépÃtéséhez azonban nagy szükség volt egy viszonylag olcsó haszonjárműre, amit más gyártók is kezdtek észrevenni. A Volkswagen jó idÅ‘zÃtéssel 1948-ban útjára indÃtotta a haszonjármű projektet. Az új modellt csak úgy lehetett gyorsan és olcsón kifejleszteni, hogy a meglévÅ‘ technikához nyúltak, Ãgy lett farmotoros és léghűtéses a Transporter. A korai tervek szerint az eredetinél jóval szögletesebb lett volna a T1 külseje, a prototÃpus viszont borzalmasan rossz értékeket produkált a szélcsatornában (0,75 c
w), ezért le kellett gömbölyÃteni a karosszériát. A munka gyümölcseként az új külsÅ‘ már 0,44 c
w értéket produkált, ami négy századdal kevesebb lett a Bogár hasonló légellenállási együtthatójánál.
Akkoriban nehézséget okozott az Ãves szélvédÅ‘ gyártása, Ãgy két sÃk üveggel oldották meg a problémát, puritán, de mai szemmel stÃlusos a beltér (Forrás: autoblog.com)
A szériagyártás 1950 márciusában indult, az üzem naponta 10 darab T1 előállÃtására volt képes, amit elsÅ‘ körben busz vagy furgon kivitelben kérhettek a vevÅ‘k. A padló alá hátulra a Bogár 1,1 literes négyhengeres boxer erÅ‘forrása került, ami 25 lóerÅ‘vel mozgatta a 428 centis és 890 kilós modellt. A gyártási darabszám eleinte igen szerény számokat produkált, mivel a kapacitás javát a negyven százalékos piaci részesedéssel bÃró Bogár kötötte le. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetÅ‘en 1955-ben már évi 50 ezer példány T1 gyártását tudta biztosÃtani a Volkswagen. A 30%-os európai piaci részesedés mellett Dél-Amerikában lett kiemelkedÅ‘en népszerű a Transporter, a 23 ablakos, kétszÃnű fényezésben pompázó Samba változatot pedig az amerikaiak (és a hippik) zárták a szÃvükbe.
Egy szép állapotú T1 komoly összeget ér, a Samba változat elsősorban Amerikában lett népszerű (Forrás: autoblog.com)
Az elsÅ‘ Transporter 1950 és 1967 között számos változatban készült, az 1,1 literes motort 1,2-es, 1,5-ös és 1,6-os követte, persze mind léghűtéses kivitelben. Az aranyos külsÅ‘nek és a megbÃzhatóságnak köszönhetÅ‘en az elsÅ‘ széria megágyazott a következÅ‘ generációknak, amik mind a mai napig kategóriájának meghatározó darabjai, a régebbi különlegesebb példányok pedig gyűjtök féltve Å‘rzött kincsévé váltak.
A padló alá tett motor miatt magasra került a plató, viszont járulékos előny a padló alatti rekesz