Nagyágyúk – Mercedes S 400 d vs. BMW 750Ld

Halandóként különbséget tenni két luxusautó között nem épp a legegyszerűbb feladat, hiszen bárhová nézünk, bármit próbálunk bennük, az lenyűgöző és káprázatos, már csak az is, hogy ilyen funkciókat egyáltalán megtalálunk egy autóban. A valódi nagyautó kategória két impozáns tagjához volt szerencsénk, és igen, jól mutatott volna mellettük még egy új Audi A8 is, ám annak épp a teszt alatt tartották a hazai bemutatóját, ahogy a Lexus LS sem volt még itthon. A két alany tehát a 7-es BMW és az S-osztályos Mercedes, amik közül a Mercedes épp most frissült, a BMW-hez pedig megérkezett egy új hajtáskombináció. Lássuk is először, mi a különbség a motortérben.
Motor.
Érdekes módon a Mercedes visszatér a régi hagyományokhoz és megoldásokhoz és a BMW-hez hasonlóan soros hathengeres motorokkal pakolják meg az autóikat. A friss S-osztályban mutatkozott be a vadonatúj dízel az S 350 d-ben és az S 400 d-ben, nálunk utóbbi, az erősebbik járt, ez 340 lóerős és 700 Nm nyomatékot teljesít. Itt a BMW fölényben van, hiszen az 50d 400 lóerős és 760 Nm nyomatékú és az összetétele is valamivel bonyolultabb a Mercedesnél, hiszen itt már négy darab turbó dolgozik azért, hogy a lehető legszélesebb tartományban használhassuk ki a motor erejét. Érdekes módon még így is a Mercedes hathengeres dízelénél érkezik hamarabb a nyomaték, már 1200-as fordulattól használhatjuk mind a 700 Nm-t, míg a bajor limuzin „csak” 2000-től adja le a teljesítményét.

Ezt a különbséget valójában nehéz érzékelni, hiszen mindkét autó remekül megindul és tör előre, mint két dízelmozdony.

Az is igaz mindkét motorra, hogy rendkívül csöndesek, de az igazán vájt fülűek észrevehetik, hogy a BMW hajszálnyit hangosabb, ami akár a sportos karakternek is betudható. Mindkét motor rendkívül kiegyensúlyozott, kis túlzással megáll rajtuk az érme élére állítva, fogyasztásuk pedig remek, 8,5 l/100 kilométer könnyedén hozható velük vegyes használatban.
Hajtás.
A kifinomult dízelmotorokhoz mindkét esetben csak automata váltó van, a BMW-nél 8, míg a Mercedesnél 9 fokozattal. Előbbi hagyományos, míg utóbbi duplakuplungos szerkezet, de a fokozatok közti váltás sebességében a BMW ZF váltója sem marad el. Mindkettő észrevétlenül teszi a dolgát, talán csak a Mercedesnél vehető észre némi késlekedés az előre és hátramenet közti váltásban. Már nincs választó kar, mindkét autó esetében elektronikus kapcsolót használhatunk, ám az S-nél az ablaktörlő bajuszkapcsolójának helyén találjuk, ami elsőre furcsa, pár nap használat után viszont bármi más autóban ablaktörlés az első mozzanat, annyira természetes és kézreálló megoldás a Mercié. A BMW-nél alapáras az xDrive összkerékhajtás, a Mercedesnél feláras az állandó összkerékhajtást jelentő 4Matic. Mozgásukban egészen különböző így a két autó, a BMW alapvetően hátsókerekes viselkedést mutat, könnyű megcsúsztatni a farát, míg vetélytársát még akarva is nehéz. Mivel ez már nem a játékautó kategória, így ez a Mercedes javára írható, csúszós úton, havon, jégen biztosabban indul el, ám a félig műgyantás, félig aszfaltos felületű elindulásnál szinte fej-fej mellett értek célba.
Biztonság.
Minden márka a legnagyobb autójában használja fel először legfrissebb fejlesztéseit, és ez a két márkánál maximálisan igaz. A radaros távolságtartós tempomat mellé aktív, sávkövető kormányzás társul mindkét esetben, a dugóban araszolást maguktól intézik, és ezen a szinten ilyenkor még a kormányhoz sem kell érnünk. Magasabb tempónál csak 15-20 másodpercnyi kéz nélküli krúzolást engednek. A BMW sávtartója biztosabbnak tűnt a teszteken, és az sem elhanyagolható, hogy indexeléskor lekapcsolja, hogy sávot válthassunk, mint valami jutalom azért, hogy indexeltünk. A Mercedes ezzel szemben indexeléskor is tovább tartaná a sávban az autót, így erőszakkal kell sávot váltanunk.

Mindkét autó képes vész esetén lassítani nagy tempóról, alacsony tempónál pedig állóra is fékez.

Van éjjellátónk, ami a Mercedes esetében egy extraérzékeny kamera fekete-fehér képét jelenti, amit a műszeregységre vetít, míg a BMW-é valódi hőkamera, ami korom sötétben is rendkívül hatékony, ellenben az iDrive kijelzőjén kapjuk a képet, nem magunk előtt. Az S-osztály, ahogy az E-is, védi a fülünket is ütközéskor, ezt a funkciót már a rántópadon próbáltuk. Megcsúszáskor egy hangos, üveg törésre hasonlító hangot játszik be a hifirendszer egy-két másodpercig, amire a dobhártyánk összerándul, ezzel valódi balesetkor kisebb a fülkárosodás esélye.
Menettulajdonság.
A 7-est mindig is szerettük sportosságáért, az S-osztályt pedig kimértségéért, így nem kérdés, melyik számban ki a győztes. Ha hátul ül a fontos személy, akkor Mercedesszel kell szállítanunk, az S-osztály mozgása kimért, kiegyensúlyozott és kényelmes.

Ugyan az S 400 d-hez nem érhető el a Magic Body Control, így is olyan, mintha előre tudná, mi fog történni.

Kanyarban alig dől, a nehéz kormányzásnak hála hirtelen mozdulatokat sem tehet a sofőr. Furcsa módon pont a 7-es kormányzása a könnyedebb, az S-ből átülve már-már zavaróan könnyű tekerni a volánt Sport módban is. Ezzel ideges mozdulatok idézhetőek elő, amibe az egész karosszéria belemozdul, miközben ringatózik a légrugókon. Az állítható keménységű lengéscsillapítás mindkettőnél lehetséges, ahogy a szintbeállítás is, de Sportban a BMW még így is többet dől, ami szintén a rántópadon mutatkozott meg. Míg a Mercedesben alig érezhető a mozgás, addig a BMW-nél zavaróan sokat dől a részben karbonból készült karosszéria és így a mozgása is nehezebben fogható fel, hangyányit később tudunk biztos mozdulattal ellenkormányozni. Nem egetverő, csupán észrevehető különbségek ezek, hiszen mindkét autó rendkívül biztosan és kényelmesen fut az úton. [BANNER type="1"]
Kényelem.
Első és hátsó sorról itt külön érdemes beszélni, annak ellenére, hogy sofőrös autók, az első két ülés is pazar, sőt. A BMW elöl olyat tud, amit más márka modellje még nem, ez pedig a gesztusvezérlés, amire ugyan szükség nincs, de ezen a szinten ilyennel könnyű kábítani a vevőkört. Kormányfűtés, ülésszellőztetés és -fűtés mindkét esetben van (a Merciben hátulról kimaradt), a 7-es ezt még kiegészíti az ajtó és a középső könyöklő fűtésével is.

Igencsak fényűző hozzáállás, de ilyen autóknál már fontos a masszírozás minősége is.

A BMW-ben az ülőlap is masszíroz, míg a Mercedesben csak a hátlap, de az is mindennél hatékonyabban, így ez inkább előny, mint hátrány. Az anyagok természetesen fenségesek, ami fémnek látszik, az az is, de a Mercedes új kormánya a precíz kivitelezésével és finoman kidolgozott gombjaival fölényesen felülmúlja a BMW-t. A két műszerfali kijelzőt is irányíthatjuk innen két egyszerű érintőpad segítségével. Hátul nem egységes a két tesztalany, mivel a BMW az elnökibb négyüléses kivitelben érkezett. Mindkét modellbe rendelhető a lehajtható jobb első ülés, amely funkció a BMW-nél egyetlen gombnyomásra elérhető, míg a Mercedesnél nyomva kell tartanunk a gombot, miközben egyre nehezebben érjük el azt. Hátrány a BMW-nél, hogy ilyenkor a jobb első ülésben nem lehet masszírozás, illetve lehajtott állapotban mindkét autóban teljesen kitakarja a jobb oldali tükröt a vezető látóterében. Mindenképp fontos a kényelemnél említeni a zajkomfortot, ugyanis mindkét autó rendkívül csöndes, motor és egyéb mechanikai zajoktól mentés, a dupla üvegezésnek köszönhetően minimális szélzaj hallható csupán odabent.
Technológia.
A kijelzők, érintőpanelek és mutogatás korát éljük, de utóbbi, mint már említettem csak a BMW-ben van jelen. A digitális műszeregység viszont mindkettőben, ám a BMW egyelőre olyan szintű megoldást nem mutatott, mint a Mercedes, vagy éppen az Audi. Az S-osztálynál nemcsak a 12,3 colos kijelző stílusát lehet változtatni, de számtalan különböző tartalmat is megjeleníthetünk rajta, így akár részlegesen a navigációt is. A középső kijelzőt mindkét esetben egy középkonzoli tekerővel, illetve érintőpaddal kezelhetjük, amit a BMW-nél egybeépítettek. Az iDrive továbbra is egyértelműen kezelhető, ám a menürendszer sok helyen kusza és ennyi funkciónál már mélyre kell ásnunk pár beállításért. Ugyanakkor érdekes például, hogy az ülés gombjait tapogatva megjeleníti és mutatja, hogy éppen melyik részét készülünk állítani. A Mercedes menüjének tekerőjét itt olyan funkcióval egészítették ki, ami az aktuális menü pontjai számának megfelelően alakítja a tekerhetőséget, egyszerűen mondva, nem lehet körbetekerni, csak addig, amíg az aktuális menü tart. Az összes színárnyalatot képesek előadni a hangulatfények, a hifirendszer mindkét esetben fantasztikus, a Mercedesnél még a plafonra is jutott hangszóró.

Az S külön érdekessége az elektrokromatikus napfénytető, ami egy gombnyomásra elkékül.

Fedélzeti hűtő, televízió, minden ablakra jutó napfényroló, motoros ajtóbehúzás és természetesen motoros csomagtérnyitás egyaránt elérhető hozzájuk, érintőkijelzős okoskulcs viszont csak a BMW-hez. A LED ezen a szinten már alap elvárás a fényszórótechnikában a BMW-nél extraként már lézertechnológiás, elképesztő fényerejű fényszórókat kaphatunk.
A két bálna közötti különbség elenyésző és a választás közöttük is csupán stílus és ízlés kérdése. Az árképzés itt már nem lehet meghatározó, hiszen közel azonos, ám a BMW hangyányit gazdagabb felszereltségével a tesztautó 55,5 millió forintos árcédulával érkezett, míg a Mercedes arányosan alacsonyabb, 51,5 millióssal. A BMW főleg ebben a színben mutatósabb, mégis a Mercedest nézték meg többen hiszen jellegzetesebb és meghatározóbb modell a szegmensben. Míg a BMW-t jó eséllyel olyanok veszik, akik szeretnek vezetni és kihasználni az erejét, addig a Mercedesnél jóval érdekesebb lehet, hogy ki ül a hátsó ülésen. Egyaránt kényelmesek, egyaránt fényűzőek, a Mercedes kiegyensúlyozottabb és leheletnyit precízebb, a BMW férfiasabb, erőfitogtatásra tökéletes modell, ami technológiai újításaival több érdekességet mutat, mint a Mercedes. Egy liga, mégis más pályán játszanak, és mindketten tökéletesen teszik a dolgukat.

Nem meglepő, hogy kimértségével és presztízsértékével a Mercedes a politikusok kedvence, ahogy az sem, hogy a 7-es hátsó ülésén jóval kevesebben ülnek majd, mint az elsőkön.