Ennyibe kerülnek most az egykori legendák!

Néhány hónappal ezelőtt már belemerültünk az újjáélesztett nevek világába, akkor a Ford Capri, az Opel Frontera, a Ford Puma, a Toyota Supra és a Renault 5 került terítékre. A sírból visszahozott névtáblák közül újabb 5 példát hoztam ma nektek, véletlenszerűen válogatva a gyöngyszemek közül. Minden esetben felvetődik a kérdés, hogy vajon méltó utód-e az újdonság? Hogy vajon így nézne-e ki a modell akkor is, ha nem szűnik meg út közben az eredeti típus, hanem generációról generációra fejlődik? Illetve vajon mennyiért kaphatsz egy eredetit a legendás típusokból használtként?

1. Mitsubishi Eclipse

Ki ne ismerné az előző évszázad végének ikonikus sportautóját, a japánok és az amerikaiak kooperációjaként készült tuninglegendát, a Mitsubishi Eclipse kupét? A típus eredetileg 4 generációt élt meg 1990 és 2012 között, amelyek közül egyértelműen a második generáció lett a közönségkedvenc. A 2,0 literes 4G63T kódú turbómotorral szerelt csúcsváltozatok a gyári 210 lóerőnél lényegesen többet is elviseltek komoly átalakítás nélkül, ami az ezredforduló környékén a tuningkultusz egyik népszerű modelljévé tette. Olaj volt a tűzre megannyi filmszerep és videojáték-megjelenés, ám a tuning iránti érdeklődés fokozatos visszaesése, a szigorúbb környezetvédelmi szabályok és a profitmaximalizálás végül az Eclipse búcsújához vezetett. A nevet azonban nem felejtették el a japánok: 2017-ben egy crossover kapta meg, ami kiverte a biztosítékot a régi rajongók egy részénél. Bár az első Eclipse Cross generáció Európán kívül még nem vonult nyugdíjba, a mi kontinensünkön már befejezték a forgalmazását. Helyette a második generáció érkezik, ami igazából egy átemblémázott Renault Scenic E-Tech lesz, ami tovább súlyosbítja a legendás név helyzetét. Egy biztos, ez az utóbbi néhány évtized egyik legszomorúbb névválasztása. Az eredeti Eclipse generációk a hazai használtautó-piacon is jelen vannak, a második, a harmadik, illetve a negyedik generációból is találni eladó példányt 2,5 és 5,5 millió forint között. A legendás turbómotorral azonban nem találtunk Magyarországon a cikk szerkesztésekor, így Európa más országaiban is körülnéztünk: nagyjából 30 ezer euróért már lehet kapni szép állapotban, vagyis körülbelül 11,5 milliót kell letenni érte az asztalra.

2. Ford Bronco

A '60-as években Donald Nelson Frey, a Ford akkori termékmenedzsere vetette fel a Bronco ötletét, részben neki köszönhetjük egyébként a Mustangot is. A kompakt terepjáró a Toyota Land Cruiser és a Jeep CJ közvetlen vetélytársának készült, természetesen pickupként és ajtók nélküli terepjáróként is árulták, a siker pedig nem maradt el. A típus 5 generációt élt meg, eközben a korabeli amerikai trendeknek köszönhetően egyre nagyobbra nőtt, illetve egyszerű és olcsó terepjáró jellegét fokozatosan elveszítve beleolvadt az akkoriban feltörekvő, prémiumabb SUV modellek tengerébe. Végül 1996-ban fejezték be a gyártását. A Ford régi-új terepjárója nem csak a nevet hasznosította újra, a Bronco dizájn terén is egy valódi visszatérés a gyökerekhez. Persze, az új változat egy minden modern földi jóval megpakolt, modern jármű, ám eközben igyekeztek megtartani az alapokat. Nem lett egy divat SUV, a valódi terepképességek könnyedén mennek a hétköznapi használhatóság rovására, ám a Bronco esetében éppen ez adja a típus varázsát. Könnyedén el tudom képzelni, hogy akkor is hasonlóan nézne ki az új Bronco, ha sohasem marad abba a fejlesztése és forgalmazása. A hazai piacon jelenleg egyetlen öreg Broncót kapni, ez egy második generációs, kétajtós, ötszemélyes SUV a 3,0 literes, 141 lóerős erőforrással. A képek alapján kiemelkedő műszaki és esztétikai állapotban, OT rendszámmal kérnek érte 9 millió forintot, ami egy jelentős összeg, pedig az igazi legenda az eredeti, első generációs Bronco lenne. Abból azonban egész Európában körülnézve is mindösszesen egy 1969-ben gyártott példányt sikerült fellelni az 5,0 literes V8 erőforrással, kívül-belül makulátlannak tűnő állapotban egy spanyol restaurátor kínálatában. Ezért 70 ezer eurót, vagyis nagyjából 27 millió forintot kérnek.

3. Renault 4

A hivatalosan Citroen 2CV néven forgalmazott "Kacsára" reagált a Renault 1961-ben, amikor piacra dobták a közös karosszérián osztozó Renault 3 és Renault 4 modelleket. A Renault 3 egy az első években forgalmazott, félelmetesen fapados változat volt egy mindösszesen 603 köbcentis motorral az extra adókedvezményekért, míg a Renault 4 magasabb felszereltséggel és 747 köbcentivel indított. A tervezéskor a cél egy megfizethető, mindenki számára megfelelő öszvér megalkotása volt, ezt pedig annyira jól sikerült megvalósítani, hogy egészen 1994-ig gyártásban maradt konkrét generációváltás nélkül az R4. Az első tengely mögé helyezett hosszmotorral, a tágas, magas karosszériával, illetve a hosszú rugóutakkal és lágy futóművel már szinte a korszak crossoverének is nevezhetnénk, összesen 8,1 millió példány készült belőle a 33 év alatt. Amíg az eredeti modellek esetében a Renault 5 épült a Renault 4 alapjaira, addig az újjáélesztéskor mindez fordítva történt: az új, elektromos Renault 5 alapjaira épült, magasabb, crossoveresebb villanyautó kapta meg az eredeti R4 nevét és dizájnját. A modern, de retro köntösbe öltöztetett villanyautó meglepően ügyesen tartotta meg az elődje stílusjegyeit, a sziluettben a leglátványosabb különbséget a hatalmas, közel kétszer akkora átmérőjű felnik adják. Az elektromos hajtáslánc miatt a megfizethető népautó jellegét természetesen nem tudta megőrizni, de így is egy korrekt, tiszteletteljes feltámasztása ez a legendás elődnek. Mivel az eredeti R4 egészen 1994-ig készült, illetve rengeteget gyártottak belőle, ezért még most is bőséggel találni eladó példányokat, ráadásul fillérekért. A legolcsóbb, kétes állapotú autókat már akár 600 ezer forintért elhozhatod, míg egy idősebb, '70-es évekből származó, műszaki vizsgával rendelkező példányért már 2,5 millió forintot kérnek. Külföldön a '60-as években készült, szép állapotú R4-esek közül 10 ezer euró, vagyis nagyjából 3,9 millió forint környékén válogathatsz.

4. MG ZS

Sokan valószínűleg már elfelejtették, még többen pedig talán soha nem is tudták, hogy az MG ZS is egy újrahasznosított név. Eredetileg, 2001 és 2005 között a Rover 45 sportváltozatát jelentette, ami egy ráncfelvarrott Rover 400 volt, ez pedig nem más, mint a korabeli, brit gyártású Honda Civic egy átdolgozott változata. Nem sokkal azt követően dobta piacra az akkor MG Rover néven működő vállalat a Rover 25 alapú ZR és a Rover 75 alapú ZT társaságában, hogy a BMW eladta a Rover csoportot. A ZS forgalmazása végül 2005 áprilisában fejeződött be, két hónappal azelőtt, hogy a kínai Nanjing Automobile Group megvásárolta a márkát, majd az új anyacéggel együtt felvásárolta őket a szintén kínai SAIC 2007-ben. Ezt követően az MG a SAIC fő nemzetközi márkájává lépett elő, lényegében az Európába vezető út, a terjeszkedés fontos lépcsőfokává vált, a márka újjáélesztésbe rengeteg pénzt és energiát öltek a kínaiak. Ennek eredményeképp tért vissza az MG ZS is, méghozzá crossoverként, először csak az Egyesült Királyságban, majd Európában is. Az Európai visszatérés után a ZS a kedvező árával és magas felszereltségével tette fel újra a hazai térképre az MG-t, bár azt nehéz lenne tagadni, hogy az eredeti ZS-től nem is állhatna messzebb a két új generáció. Hogyha szeretnél egy eredeti ZS-t, akkor a legnagyobb probléma nem az ár, hanem a típus ritkasága lesz. A korábban említett modellekhez képest viszonylag kis darabszámban készült ZS-ből ugyanis jelenleg nem találtunk eladó példányt itthon, sőt, az európai oldalakon is alig találni egyet-kettőt. Hogyha viszont mindenképp ragaszkodsz a sportos Roverhez, akkor legalább a zsebedbe nem kell túl mélyre nyúlnod, már akár 2250 euróért, vagyis nagyjából 870 ezer forintért is vásárolhatsz magadnak használható állapotút nyugaton a 2,5 literes V6 erőforrással.

5. Honda Prelude

A mai listánk utolsó autója nem más, mint a közelmúltban visszatért Honda Prelude. Amíg az Integra generációkon keresztül a Civic padlólemezre épülő kupé volt, addig a Prelude az Accord méretosztályában, eleinte azzal közös, később csak nagyon hasonló műszakisággal készült. A Prelude 5 generációt élt meg 1978 és 2001 között, elsőkerék meghajtásával és kényelmesre hangolt futóművével inkább túrázásra, mintsem kanyarvadászatra optimalizált kupéként. A második és a harmadik generáció egyaránt bukólámpával készült, ezek talán a leginkább ikonikus példányok, ám az utolsó két generáció is népszerű még a mai napig, hiszen kiváló autók voltak a maguk korában. Sokak számára a legkülönlegesebb műszaki részlet talán az extraként kérhető összkerék-kormányzás volt, ez is a típus egyik védjegyévé vált az évek során. A Prelude visszatérésére több, mint két évtizedet kellett várni a rajongóknak, a hatodik generációt 2025-ben küldte sorozatgyártásba a Honda, ám előtte 2023-ban és 2024-ben is borzolták a kedélyeket egy-egy tanulmányautóval. Végül a Honda saját fejlesztésű hibrid hajtásláncával érkezett a kereskedésekbe, a retro irányvonal helyett egy teljesen friss, modern köntösben, de szerencsére a kupé sziluettet és az alacsony építésmódot is megtartotta, nem esett a SUV-láz áldozatául. Talán a Prelude esetében a legvalószínűbb az összes eddigi példa közül, hogy a hiátus nélkül is pontosan ugyanez az autó lenne a legfrissebb változat. Az utolsó két generációból a legtöbb eladó példányt állapottól függően 800 ezer és 3 millió forint között hirdetik jelenleg Magyarországon, ez alól mindösszesen egyetlen kivétel akad. Egy mindösszesen 24 ezer kilométert futott, 1992-ben gyártott Prelude az első tulajdonostól, szalonállapotban, hétmillió forintért keresi új tulajdonosát. Valamelyest érdekesebb lehet egy 1981-ben készült, szintén itthon hirdetett példány 4,5 millió forintért, amelyet állítólag újszerű állapotig restauráltak, ám mivel erről képeket nem töltött fel az eladó, így nehéz biztosabbat írni a hirdetés alapján. Igazán öreg példányokat azonban hiába kerestünk, jelenleg a környező országokban sem kínálnak ilyeneket eladásra. Ezzel azonban a mai lista végére értünk, hogyha viszont kíváncsi vagy hasonló történetekre, akkor ajánlom figyelmedbe a korábbi, hasonló gyűjteményünket, amikor másik 5 újrahasznosított névvel zongoráztam végig ugyanezt. A korábbi cikket erre a hivatkozásra kattintva találod. Felmerül viszont a kérdés: te melyik nevek esetében érzed helyesnek a feltámasztást, és mely modellekről gondolod, hogy az elődök hagyatékát sárba tipró, olcsó marketingfogásról van szó? Esetleg akad az említett típusok közül olyan, amit magad is szívesen birtokolnál? Várjuk a válaszokat a kommentmezőben!