Hirdetés

Cicaszívű oroszlán – Kia Picanto teszt

Kia Picanto 1.25 MPI GT-Line teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Idén harmadik generációjába lépett a koreaiak kisautója, melyet az igen sportos és morcos GT Line kivitellel tettünk próbára. Örültünk neki, meg nem is.

Harmadik generációjába lépett idén a Picanto. A GT Line felszereltséghez tartozó piros díszítőelemek vonzzák a tekintet, bizonyára sokan megfordulnak majd utána

Van értelme? A koreaiak 2003-ban a Frankfurti Autószalonon mutatták be a Hyundai Getz alapjaira épülő városi kisautót, a Picantót. Első generációja 2004-től 2011-ig tartott, a második pedig pont tavaly futott ki. A harmadik kiadás idén tavasszal Genfben debütált, most pedig hozzánk is megérkezett. Külseje erősen hajaz a második generációra, ugyanakkor sokat változott, és eggyel nagyobb márkatársa, a Rio stílusjegyeit hordozza. Nem véletlenül. Mindkettő idei újdonság a Kiánál, ráadásul mindkettő a kisautók mezőnyét népszerűsíti. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért éri meg Picantót venni, ha ott az eggyel nagyobb Rio? Erre is fény derül!

Egyszerű, de jól áttekinthető a beltér. A kétszínű ülések tetszetősek, az oldaltartásuk is rendben van. A váltó könnyen és pontosan jár, akárcsak az igen jó fogású kormány

Hirdetés

Kétszínű. Pontosabban három, ha a külsőre rápillantunk. Az alap fehér mellett a fekete és a sportosságra utaló piros is feltűnik. Sportos bizony, nem is kicsit. A GT Line felszereltségi szint igen komoly külső és belső megjelenést ad a kis Picantónak. Szépek és a kategóriához képest nagyok a felnik, agresszív az arca, akár egy mérges bulldognak, oldalról pedig a küszöböknek köszönhetően vonzza a tekintetet. Hátul krómozott, dupla kipufogó árulkodik arról, hogy ez bizony nem hétköznapi modell. Részben igaz, hiszen a külső és belső dizájn valóban más. Motorikusan viszont ez igenis csak egy hétköznapi modell.

Bőrnek néz ki, valójában csak műbőr az üléshuzat. Ennek ellenére nem gagyi a minőség, a sportosság viszont a hátsó sorban már elfogyott

Nagy az arca, kicsi a szíve. A Picanto mindössze kétféle motorral érhető el. A belépő szint az 1.0 MPI 67 lóerővel, a csúcs pedig az 1.25 MPI 84 lóerővel. Mondtam, hogy egy erőgépek. A GT Line pedig mindkét motorhoz elérhető, azaz akár 67 lovat is rejthet ez a külső. Szerencsére nálunk az 1,25-ös volt, de a külsőt tekintve a 84 lóerő megmosolyogtató. Ránézésre azt gondolná az ember, hogy legalább az Opel Adam S-hez hasonlóan van 140 lóerőnk, amivel már lehet élvezetesen autózni. Itt ezt most el kell felejteni. A 84 lóhoz 122 Nm társul, nulláról százra leghamarabb 12 másodperc alatt érhetünk.

A csomagtér padlója két szintben állítható, ami részben azért is jó, mert nem kapunk lépcsős csomagteret, ha az üléseket előredöntjük

Vezetni így is jó. Nem érdemes tehát a piros lámpánál gyorsulásra hívni a másikat, kanyarban viszont már tudunk meglepetést okozni. Az átlagnál keményebb futóművel és a kis tengelytávval nagyon élvezetesen lehet kanyarodni vagy csak átdobni egy körforgalmon. A kormányzása is pontos, közvetlen, a fékek jól adagolhatóak és intenzíven lassítják az autót. Egyedül a gyorsulási dinamikája gyenge, egy hasonló erőben lévő új Swift fürgébbnek bizonyul, igaz könnyebb is.

Korábban a középkategóriában is komoly extrának számított az ülés- és kormányfűtés, valamint a tolatókamera, manapság ezt már a Picanto is megadja

Van itt minden. Amennyire szomorkodtunk a motorteljesítmény miatt, annyira örülhetünk a rendelkezésre álló extráknak. Ebben a kategóriában igen komoly ellátmányt ad a GT Line. LED-es hátsó lámpák, LED-es nappali menetfény, projektoros fényszóró (sajnos csak halogén világítással), ülésfűtés elöl, kormányfűtés, bőr, pontosabban csak bőrhatású, de egyáltalán nem gagyi bőrkárpit, tolatókamera, Bluetooth-os telefon kihangosítás, tempomat, AndroidAuto és Apple CarPlay támogatás, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Vezetést támogató rendszerek közül is van autonóm vészfékező rendszer, ami a városi koccanásokat redukálja vagy előzi meg teljesen. Sávtartó, sávelhagyásra figyelmeztető és a többi csilingelő meg vezetésbe beleszóló segítség nem került bele, egy ilyen kis autóba nem is kell. Vezetni egy élmény, a bőrkormány finomsága olyan, hogy máshol csak a középkategóriában találkozunk ilyen anyagminőséggel.

Az 1,25 szívó benzines 84 lóerő rejt, amellyel sajnos nem egy erőgép a Picanto GT Line. Remélhetőleg később érkezik belőle igazi GT is, legalább 120 lóval

Megéri? Nem egyszerű dönteni, ugyanis ha valakit magával ragad ez a külső, és valljuk be ezt könnyen megteszi a Picanto GT Line, akkor mehet a fejtörés, a matek, és lehet, hogy szívünk helyett az eszünk alapján döntünk majd. Alapárát tekintve 2,96 millióról indul, ami csupán a fapados változatot jelenti. A tesztautónk viszont már a 4,5 millió súrolja, egészen pontosan 4,47 millióért vihető haza. Ekkora autóért, ekkora helykínálattal ezt én soknak érzem. Ennyiért már kompaktot is lehet kapni, és ha csak a márkánál maradunk, akkor ebből az összegből hazavihető egy eggyel nagyobb Rio vagy pár száz ezerrel megtoldva egy cee’d, amiben már a család is elfér.

Formás, vagány, fiatalos, de ennyi pénzért egy Rio vagy kicsit ráfizetve egy Ceed is hazavihető

Hirdetés

Hozzászólások

  • 2017.10.27. at 18:15
    Permalink

    Az anyád picsáját! Én vagyok felmentve a gondolkodás alól?! Te idióta, nem is ugyanarról beszélünk. Nem mondom el a különbségeket, rábízom az értő olvasókra ezt, és azt is, hogy belül röhögjenek rajtad, te félművelt paraszt. És tanulj meg helyesen írni (alóll? szűklátókörüli? – az mi?, hogy előtt vessző, szűrke?, űlni?)

  • 2017.10.27. at 18:15
    Permalink

    Persze, ez világos, de ez egy magyar teszt, magyar rendszámos autóval, itteni árazással, ezért most a Picantonak a hazai piacon való esélyeit kell felmérni, mindent a magyar viszonyokra kell levetíteni. Ezen a téren nagy sikereket nem jósolok neki, de ez a kategória sikertelensége miatt van elsősorban.

  • 2017.10.27. at 18:15
    Permalink

    Szerintem te vagy egy gondolkodás alóll felmentett konzumidióta hülye a szűklátókörüli látásmódod miatt, nem mindenki egyforma veled szerencsére, és az autógyártók sem hülyék hogy eladhatatlan autót gyártsanak. Nem mindenki akar a városban lapos autóval mászkálni, és nem mindenkinek van csak egy autója, nem mindenki akar szűrke egérben űlni, inkább utazgass egy kicsit és nézd meg a nagyvilágot.

  • 2017.10.27. at 18:15
    Permalink

    Ez az autó ugyanúgy szánalmas, mint az előttem szóló által felsorolt típusok, legalábbis ezek “sport” verziói. Hogy a fenébe lehet egy autó úgy sportos, ha közben 1) kissé esetlen, 2) magas?! Tekerjünk vissza az időben 30-40 évet: egy akkori kisautó (Lancia Autobianchi, Nissan Sunny, Golf I, Toyota Starlet, Citroen AX GTi stb.) eleve alacsony építésű volt, arányos autók voltak közvetlen vezetési élménnyel, volt értelme ezeknek kihozni a morcosabb sportverzióit. De egy akármilyen mai autó esetében csak a gondolkodás alól felmentett konzumidióta hülyék azok, akik megvesznek egy már eleve esetlen és magas építésű autót, legyen rajta akárhány piros csík gyárilag…

  • 2017.10.27. at 18:15
    Permalink

    Mostanság feltűnően sok cikk indul ilyen vészjósló hangvétellel: “Örültünk is neki, meg nem is.” “Tetszett is, meg nem is.” Gondoltam, hogy itt a motoerő hiánya idézi majd elő a lehúzást, én mondjuk sosem értettem ezt a sokat láttatni akaró, de közben harmatgyenge teljesítményű kisautó-kategóriát. Nem látom magam előtt a célközönséget. Na mindegy, ettől függetlenül pofás kis autó, de mint miniautó, nagy sikereket nem jósolok neki, a cikk is említi az okokat a legalsó kép alatt. Nézzünk csak körül, nem nagyon van a forgalomban igazán elterjedt miniautó, akár az Up!-ot nézzük, akár az Adam-ot, akár az Aygót, akár az i10-est, stb…

Vélemény, hozzászólás?