Fiatalos öregúr – Veterán a BMW E36!

Eljárt felette az idő, de nem érdekli – 30 éves a BMW 3-as E36

A veteránozás jelentése alaposan megváltozik a következő pár évben. Nemhogy a műanyag lökhárítós, de az egészen modern autók is elérik az oldtimer kort. Az E36-ra másként nézünk ezután?

Veteránautóról azonnal valami krómtól csillogó, régi technikával működő vas juthat az eszünkbe, pedig ideje kicsit átértékelnünk a veterán kor jelentését. Elérkezett az idő, amikor a ’90-es évek már modernnek kinéző modelljei is megkaphatják az OT rendszámot. Olyan autók, amik a mai forgalom még szerves résztvevői, amik fenntartása messze nem egy vagyon, amik beszerzése igencsak egyszerű, még jó állapotút sem nehéz találni. A BMW 3-as sorozata népszerű a használtpiacon, ám ahogy évekkel ezelőtt az E30, úgy most az E36 is kezd egyre ritkábban feltűnni a keresőkben, egyre magasabb árakkal, nem véletlenül.

Eljárt felette az idő, a harmadik generációs 3-as éppen idén tölti a 30. évét.

Legalábbis a széria legelső példányai, így egyelőre csak a szedánok lehetnek jogosultak OT rendszámra. De mennyire nehéz is elképzelni rajta! Az E36 már egészen modern külsőt kapott elődjéhez képest, minden pontján megváltozott, a filozófia maradt, de nagyon új és jóval modernebb autó mutatkozott be 1990-ben. Az E30 után jelentős formaterv-változást hozott, a dupla kerek lámpák egy búra alá költöztetésével az E36 letisztultabb front részt kapott. A jellegzetes BMW hűtőmaszk továbbra is két darabban maradt, de a körülötte lévő részt már fényezett maszkkal fedték el. Nagyobb is lett az E30-nál, jóval komolyabb autó képét mutatta már akkor is, egymás mellé állítva a kettőt ma is olyan érzésünk támadhat, hogy a kor-szakadék hatalmas közöttük. Míg korábban az E21 és az E30 között látszólag ez nem volt akkora, ahogy ma sem az az E90, F30 és G20 között. Az E36 külső komolyodása a technika fejlődését is magával hozta, valamint kényelem terén is előrelépett, mindezzel pedig súlyban is elég jelentősen növekedett. Az E30 alig több mint egy tonnás önsúlya helyett az 1,3 tonnát súrolta az E36 szedán alapfelszereltséggel. A négyajtós karosszéria elegáns vonásait fényezett lökhárítókkal és tükörházakkal tehették kifinomultabbá az ügyfelek, valamint a legkisebb motorhoz is megjelent az M Sport csomag a látványosabb lökhárítókkal és küszöbdíszlécekkel.

Az 1992-ben érkezett kupé karosszériájának érdekessége, hogy géptetejét és első sárvédőit megnyújtották, szélvédőjét lankásabbra vették és keret nélküli ablakokat kaptak az ajtók.

Karosszériaelemei közül csak a bajuszléc - a lámpák alatti és vesék körülötti lemez, a lökhárítók egyeznek, illetve az első főfényszórók. Belül az E36 modernebbnek mutatkozik, mint elődje, de a megoldások továbbra is egyszerűek, ahogy az anyaghasználat is. Ezzel együtt időtállóak, a tetőkárpit és az oldalkárpitok elengedésén túl sem jelentős a kopási hajlam, nem jellemző a műanyag elemek repedése, a bőrkormány borítása jól viseli az éveket, ahogy a szövetkárpitok is, ez persze erősen felhasználásfüggő. Mivel a kupét is lehetett légkondicionáló nélkül rendelni, az utastér szellőztetése érdekében a hátsó oldalablakokat billenthetőre tervezték, ezekhez már elektromos mozgatás is kérhető volt. Az első ablakok alapáron gombnyomásra tűntek el az ajtókban, miután az ajtó nyitásához mindenképp pár centit lejjebb kell csusszanniuk a kilincs meghúzásakor, hogy ki tudjuk nyitni az ajtót.
Hirdetés
A csinos kupé és az elegáns szedán egyaránt ugyanazt a technikát kapta, jelentősen csak az 1994-ben megjelent Compact tért el az E36 többi tagjától - a régebbi E30-ra építették. Futóműve elöl klasszikus MacPherson, hátul viszont ötlengőkaros, összetettebb és kifinomultabb szerkezet, motorja természetesen hosszában, a hajtás pedig hátul. Az E36 érdekessége, hogy csak hátsókerekes kivitelben készült, annak ellenére, hogy már az E30-hoz is készült összkerékhajtás, valamint utána az E46-hoz is, és azóta minden újabb modellhez.

Motorkínálata meglehetősen széles, a 98 lóerős négyhengeres 1,6-ostól kezdve a 321 lóerős sorhatos benzinesig terjedt az erő skálája.

Utóbbi a frissítés utáni M3-as motorja. Az első olyan 3-as BMW volt, melyet négyhengeres dízelmotorral is szereltek a szedán, kombi és Compact esetében. Belépőmotorként a kabrión kívül mindegyik kivitel az 1,6 literes, 98 lóerős M40B16-tal indított, a kabrió viszont az 1,8-as, 8 szelepes M40B18-cal. Érdekesség, hogy a kupé esetében az 1,8-as a már az E30-ban is szerepelt négyhengeres, dupla vezérműtengelyes és 140 lóerős M42B18 volt, melyet literteljesítménye miatt kis M-esnek is neveztek. Ezt később 1,9 literesre növelték, motorkódja pedig M44B19-re változott. Mivel már az E30-ban is szerepelt, meglehetősen sok fejlesztésen ment keresztül, így az E36 318is-ben már lényegében bombabiztos volt, a 8 szelepesek hűtési problémáitól sem szenvedett, láncos vezérlésű, igazán strapabíró és pörgős, sportos motor. Az E36 esetében is természetesen a hathengeres motorok a legfontosabbak, nem véletlenül él még ma is aktívan a köztudatban, hogy A valódi BMW hathengeres. A harmadik generációs 3-as mindegyik kiviteléhez - kivétel a Compact - belépő hathengeresként a 2,0 literes M50B20-as szerepelt 150 lóerővel, így ez lényegében csak hangban és persze karakterében tért el a 318is-től. Az igazán potens motorok a 323i és 325i modellektől kezdődtek, mindkettőben 2,5 literes, M50B25 és M52B25 kódjelű motor dolgozott, 168 és 189 lóerővel, 1995-től pedig a 2,8 literesre növelt, 192 lóerős M52B28 volt a csúcsmotor. A legtöbb hathengeres motorból készült frissített változat, először a 20i-ben jelent meg a Vanos, vagyis a változó szelepvezérlés, melyet a vezérműtengely hidraulikusan vezérelt elfordításával értek el. Valódi sportmotorként szerepelt a kínálatban az M3 csúcsmodell S50B30, valamint a frissítés után S50B32 kódjelű hathengerese. Előbbi 3,0, utóbbi már 3,2 literes és 282, valamint 321 lóerős teljesítményre képesek, míg előbbi csak a szívó oldalon, utóbbi már szívó és kipufogó oldalon is változó szelepvezérlést kapott, ezt hívják dual-Vanos-nak. Az M3 nem csak motorjában, legtöbb futóműalkatrészében és váltójában is eltért az alapmodellektől, a 3,2 literes motorhoz megérkezett a hatfokozatú kézi, valamint a hidraulikusan vezérelt, hatfokozatú robotizált váltó, az SMG is. A széria elején több betegségtől is szenvedett a modell, sokan rossz összeszerelési minőségről, menet közbeni zajokról, beázásokról számoltak be. Ezeket a frissítéskor mind orvosolták, így a legtöbben ma is azt vallják, hogy 1995 utáni E36-ot érdemes keresni. Ezek ugyan még nem veteránkorúak, de már nem kell sokat várni rá. ugyanakkor könnyen fenntartható modell, szinte minden beszerezhető hozzá az utolsó csavarig, akár gyári forrásból is. A 2010-es évek elején töménytelen mennyiségben került az országba használt nyugati prémiumautóként, ma is rengeteg van használatban, igencsak alacsony ára miatt kedvező belépő a youngtimer és most már a veterán világba.

Az E36 vezethetősége miatt még ma is élvezetes modell.

A hathengeres motorok ereje miatt, főleg önzáró differenciálművel szinte átalakításra sem kell sokat költeni ahhoz, hogy élményautó lehessen. A keresztben autózás jelentős része az élménynek, de egy E36 akkor is remek vezetési élményt ad, ha a legkisebb motorral választjuk.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?