James Bond ajánlásával – 25 éves a BMW Z3

Roadstert a piacra dobni merész vállalkozás. Ebben a szegmensben kisebb értéket képvisel a presztízs és nagyobbat a valódi vezetési élmény, ilyen téren pedig a Mazda MX-5 mellett labdába rúgni aligha lehetséges. A BMW-nél is igyekeztek inkább magasabbra pozicionálni a roadster modellkínálatot a klasszikus brit recept ellenére, a prémiumszegmensben nagyobb motorok és természetesen jobb anyaghasználat az elvárt. Kétüléses kabrió BMW már az ’50-es években is létezett, de érdemes két időszámítást követni a németeknél, miután 1989-ben egy olyan autót mutattak be, mely nemhogy náluk, de a világon mindenhol egyedülálló volt, és a mai napig is az, ez volt a Z1. A BMW modern kori roadster sorozatának első tagja, melybe az akkor frissen összeállt M Technik csoport minden őrültséget belevitt, amit csak ember kitalálhatott a lecsúszó ajtóktól kezdve a bukócsőként szolgáló szélvédőkereten át a teljesen leszerelhető műanyag karosszériaelemekig. A koncepció nagyon ütősre sikerült, de túlzóra is.

Arra mindenesetre jó volt a Z1, hogy mindenki tűkön ülve várja, mit vállal be a BMW a második generációra.

A Z3 névre keresztelt utód formaterve már 1993-ban kész volt, egy évre rá levédették a formát, melyet Joji Nagashima rajzolt és 1995-ben, éppen 25 évvel ezelőtt bemutatták. Így a modell ma már hivatalosan is youngtimernek számít, és már csak öt éve van ahhoz, hogy veterán lehessen. Pedig a forma még ma is az egyik legfiatalosabb BMW-nek mutatja, jóval kevésbé volt képes megöregedni, mint utódja, a Z4. A Z3 formavilága hordoz egy nagy adagot a BMW akkori dizájnjából, de az E36-hoz, vagy az E34-hez, de még a vele éppen egyidős E39-hez képest is jóval gömbölydedebb. A hosszú géptető és a rövid far között nagyon hátratolva találjuk a kétszemélyes kabint, a motorháztető domborítására pedig a soros hathengeres motorok miatt is szükség volt. Nagyon alacsony és pici autó, valahogy bele kellett férnie a motoroknak.

Messze modernebbnek tűnik, mint forradalmi megoldásokat hordozó elődje, de első ránézésre jóval egyszerűbbnek is.

Ez akkor is így van, ha tüzetesebben átnézzük, a Z3 már tömeggyártásra készült, hagyományos megoldásokkal, nem pedig demonstrációra. Technikailag a kor 3-as BMW-jét látjuk nagyon csinos formába öltve. Padlólemeze lényegében megegyezik az E36-éval, persze rövidítve, futóműve elöl szintén a 3-asé, hátul viszont nem az ötlengőkaros rendszert találjuk, hanem az E30-as egyszerűbb megoldását. Motorkínálatában is szinte megegyezik az E36-éval, annyi különbséggel, hogy nem 1,6-os, hanem 1,8-as négyhengeressel kezdődött a kínálat. A 116 lóerős motor a frissítéskor 118 lóerős lett, a ráncfelvarrásig viszont az M44B19 motorkódú 16 szelepes és 140 lóerős 1,9-es is szerepelt a kínálatban. Erőben ez már elégnek mondható az alig 1200 kilogrammos kis sportautóhoz, de az igazán érdekes variánsok itt is a hathengeres modellek, amennyiben a célok között nem csak egy sportosan mozgó klasszikus roadster, hanem a márkához köthető identitás is szerepel. A 2002-ig gyártott modellben számos motor szerepelt, mely a többi BMW-ből is ismerős lehet. 2,0 literes, 2,2-es, 2,3-as, 2,5 literes és 2,8 literes hathengeresekkel is meg lehetett a kapni, ám az első sorhatos modellre 1997-ig várni kellet. A Z3 bevezetésekor csak a négyhengeres modellek voltak elérhetőek, ezekből készült a James Bond különkiadás is, melyet a GoldenEye-ban betöltött szerepe után adott ki a BMW. A mozifilm premierjekor debütáló roadstert Pierce Brosnan vezette, az autó világoskék fényezése és bézs utastere a limitált modelleken is visszaköszönt, valamint a szőnyegeket 007-es emblémával hímezték. A Z3 talán minden idők legcsinosabb Bondautója, presztízsértékén viszont a filmbeli szerepe sem emelt sokat, ami nem feltétlenül hátrány. Az E36-tal való technikai azonosság mellett számtalan kezelőszerv is ismerős lehet belőle, valamint a műszeregység és a választható kormányok is. Ahogy a motorok zöme, úgy a csúcsmodell motorja is ismerős lehet, az 1997-ben érkezett európai modellekben ugyanaz a 3,2 literes S50B32 és S54B32 motor szerepelt, mint az E36 M3-ban. 321 lóerőre volt képes a frissített motor, melyhez ötfokozatú ZF kézi váltót és önzáró differenciálművet párosítottak. A Z3M külsőre is más volt, az egyedi lökhárítók mellett a kerékjáratokat is kiszélesítették, miután növelniük kellett a nyomtávot is. A Z3M-mel együtt megérkezett a keménytetős Coupé változat is. Akárcsak az E30 Touring, úgy a furcsa, háromajtós, csapotthátú Z3 sem tervezve született.

A BMW mérnökei munkaidőn kívül építették meg a Coupé prototípusát, eljátszva az ötlettel, mi lenne ha…

A Z3 Coupé annyira jól sikerült, hogy a fix tető miatt 2,7-szer lett merevebb a karosszéria a kupéhoz képest. Formája nagyon egyedi, csak hathengeres motorokkal készült, és az első pár évben csak a Z3M Coupé volt elérhető. Nagyobb motorért valamelyik tuningcég átépítéséhez kellett fordulni, a BMW nem épített bele V8-ast, de a Hartge például igen. A nyolchengeres motort még jelentős súlyelosztás-változás nélkül elbírta a Z3, nagyobbat már nem. Ez pedig nem csak elmélet, a BMW-nél eljátszottak az ötlettel, hogy a hatalmas géptető alá beépítik a V12-es motort, meg is tették, különleges narancsszínűre fényezték az autót, belseje fekete-kék kombinációban díszelgett, de csak egy készült belőle. A motor érdemben nem volt erősebb a 3,2-es sorhatos M motornál, de 326 lóereje mellé 490 Nm nyomatékot is teljesített, mellyel 5,5 másodperc alatt gyorsította 100 km/h-ra az akkorra már inkább 1,5 tonnás autót. Csúcstempója 263 km/h volt, de nem is a sebességgel, sokkal inkább az irányítással volt probléma. A súlyelosztás a közel tökéletesről 70/30-ra változott az első tengelyre súlyozva, ezt kordában tartani már nem lehetett észszerűen. A Z3 roadsterhez készült keménytető azok számára, akik télen is szerették volna használni az autót, nekik pedig a kipörgésgátló is segített, de felárért a ponyvatetőhöz elektromos mozgatás is elérhető volt. Ez volt a BMW első igazán nagy számban gyártott roadstere, több mint 300 000 darab kelt el belőle, és az első olyan modelljük volt, mely Európán kívül készült, méghozzá Dél-Karolinában.

Mondhatjuk, hogy a Z3 presztízsértéke nem feltétlenül éri el a márka nagyobb modelljeiét, és ez így van rendjén.

A határozottan BMW-s vonásokat és a márka akkori közel legjobb technikáját hordozó kétüléses megítélése mondhatjuk, hogy sokkal jobb volt a BMW többi modelljénél, és ez a jelenleg futó használt példányokra még inkább igaz.