Ritkaság ez a sötétzöld árnyalat
A Ferrari F355 volt az 1990-es évek legnagyobb darabszámban eladott Ferrarija, így ritkasága miatt nem gondolnánk rá különleges autóként. Ha viszont Ferrariról van szó, akkor szinte bármelyik 20-30 évnél régebbi modell is lehet értékes. Legalábbis így gondolja ennek a példánynak az új tulajdonosa, aki tavaly Makaóban vadászott egy Ferrari 512 TR-re, és az eredetileg kiszemelt modell mellé parkolva talált egy ponyvával letakart F355-öt. Az autót először 1995-ben regisztrálták Makaóban, Kínában, ahol 2007-ig mindössze 10.000 km-t tett meg, majd 12 évig hozzá sem nyúltak. Az új tulajdonosnak annyira megtetszett, hogy elszállíttatta Londonba, a Ferrari Classiche hitelesítéssel rendelkező H.R. Owen autókereskedésbe, akik Európa legnagyobb Ferrari technikai centrumát üzemeltetik, így jó kezekbe került a leharcolt állapotú kupé.
Az F355 volt a legtöbbet eladott Ferrari a '90-es években
A vevő döntésében valószínűleg nagy szerepet játszott, hogy ez az F355 ritka felszereltséggel rendelkezik: a szénszálas kagylóülést és a nyitott kulisszás kézi váltót csak néhány vásárló rendelte meg annak idején (a gyakoribb opció a félautomata váltó volt). Az autót kiemeli továbbá a "mezei" F355-ök sorából a sötétzöld Verde Silverstone fényezés, aminek felújítása még ezután következik. A munka nagy részét viszont már elvégezték, néhány hónap alatt szétszedték és kitisztították a motort, kicserélték a szivattyúkat, a katalizátort és a kuplungot, felújították a lendkereket, valamint új akkumulátort és biztosítékokat kapott a kocsi, illetve leeresztették, kitisztították, majd újra feltöltötték az üzemanyagrendszert. Emellett szükség volt még új gumikra, felnikre, féktárcsákra és fékbetétekre, lengéscsillapítókra és persze új klímaberendezésre. Alapos kihívás volt tehát a műhely számára az autó restaurálása, ami nem meglepő, hiszen a 12 év alatt a rágcsálók tönkretették a vezetékeket, kiszáradtak a kenőanyagok, és számos alkatrész elrozsdásodott.
A külső felújítása még folyamatban van
Mindig öröm látni, amikor egy elhagyott régiséget gondosan kezelésbe vesznek, remélhetőleg új gazdája Ferrarihoz méltó módon bánik majd az autóval. Csupán múzeumi kiállításra ítélni hiba lenne, ennek a kocsinak az úton van a helye: a 3,5 literes, középre helyezett V8-as motor 375 lóerőt ad le a hátsó tengelyen, amivel 4,7 mp-ig tart a 0-100 km/h-s sprint. Ez az erőforrás volt a 40 évig gyártott, mechanikailag hasonló Ferrari Dino motorok utolsó előtti képviselője - az F355 utódjaként a 360 használt utoljára ilyet, az ezután érkező F430 már egy teljesen új motort kapott.
Nem sok példány készült a nyitott kulisszás váltóval
