Rommá tört, majd újjáépített Swift: te észrevennéd a totálkárt?

Amikor előny, hogy "papírból" van: Suzuki Swift 1.3 GLX, 2003 használtteszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Tipikus történet ez: az autó megmentette a tulaj bőrét, így ők is visszahozták az életbe a négykerekűt. De vajon megérte? Nem csak anyagi, biztonsági kérdés is az ilyesmi, ezért utánajártunk, hogy mennyibe került és milyen színvonalúra sikerült a javítás.

Igen, megint egy klasszik Suzuki Swift a téma, pedig már épp kezdett kimenni a divatból, ahogy öregszik ki a hazai autóparkból is. De attól még a magyar autós történelem jelentős szereplője, ráadásul vidéken még mindig annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Ez nem véletlen, hiszen az úgynevezett "Öregswiftet" szinte lehetetlen megölni: olyan igénytelenek, hogy akkor is mennek, ha véres a torkuk. Legtöbbször addig maradnak az utakon, míg a hátsó nyúlvány el nem rohad annyira, hogy kiszakadjon a futómű, ekkor a javítás árának hallatán legtöbbször a bontó a következő állomás.
Hirdetés
A legenda úgy tartja, hogy még egy módon meg tud halni az esztergomi sláger, ha nekirepül egy légy, amitől totálkárosra törik. Nem véletlenül használtam viszont a "legenda" szót, ezek a Swiftek ugyanis körülbelül annyira biztonságosak, mint a korabeli konkurenseik, csak épp mi nem abban a korban gyártottuk és használtuk őket. Erre viszont még később visszatérek, fontosabb ugyanis először azt tisztázni, hogy autóként milyen a 2003-ig gyártott autóipari hungarikum, mai szemmel nézve., Rengetegen asszociálnak erre a modellre a "magyar autó" szópár hallatán, és még többen javítják ki őket, hogy ez egy japán autó, amit mi is gyártottunk, ám a Swift ennél sokkal multikultibb. 1988-ban mutatták be Japánban a Suzuki Cultus második generációjaként, és bár a motorját és a dizájnját tényleg a japánok dobták össze, az alapok valójában a General Motorstól származnak. Az esztergomi Swift a két márka együttműködése nyomán a GM M platformjára épült, és rengeteg néven forgalmazták, a Pontiac Firefly, a Geo Metro ugyanúgy a Swiftet jelenti a lemezek alatt, mint az eredeti, japán Cultus vagy a szintén nálunk (is) gyártott Subaru Justy.
Hirdetés
Közeledvén az előző problémafelvetéshez, a Swift - bár nagyon kicsinek hatott a kétezres évek elején - jóval nagyobb volt, mint a méretosztályának többi korabeli modellje, csak 1988-as megjelenésére tekintettel nem a valamivel nagyobb "mercilámpás" Polo IV és C Corsa méreteivel kell összevetni, hanem a Polo II és az első Corsa számaival, hiszen eredetileg ezen modellek vetélytársa volt a maga 3,85 méteres hosszával és 1,58 méteres szélességével. Bent is érezni, hogy szűkös a hely, ráadásul a jobb térkihasználás érdekében jó alacsonyan is kell ülni benne, ám lényegében ennek köszönheti a máig tartó sikerét a Swift: szinte minden megoldásával kényelmet áldozott a praktikum és a tartósság oltárán, így egy csettintésre vált Magyarország elpusztíthatatlan válságautójává 2008 után, addig pedig a legolcsóbb "nyugati" autó volt. Kint elég jól álcázza a korát, csak jobban megnézve tűnik fel a szögletessége, ám bent le sem tagadhatná, hogy a 80-as évekből származik. A műszerfal dizájnja, elrendezése és anyagminősége a folyamatosan modernizált részletek ellenére is félelmetesen múltszázadi, az anyaghasználata pedig egyenesen a kettes Golfokéval vetekszik. Persze ettől még jól átlátható és kézre is áll minden.
Hirdetés
A beltér legfontosabb nagyszerűsége mégis az egyszerűsége, ezáltal tartóssága. Persze, sok Swift már újkorában is zörgött és nyekergett, de ez egy ilyen játék. A legtöbbje ma is ugyanilyen koncerttel kényeztet, de ami sokkal fontosabb, általában minden működik bennük, ráadásul esztétika terén is igen jól viselik az idő vasfogát. A vezetési élmény érdekes, a futómű és a motor ismét a veterán Golfos élményeket hozza vissza, ezen a téren egyáltalán nem képes tagadni a korát a Swift. Ám a régi műszakiság negatívumaihoz egy hatalmas pozitívum is társul: a tömege.

A nagyobbik, 1,3 literes motorral is csak 840 kilós az ötajtós változat, az 1,0 literes motorral, háromajtósként 680 kilóval is forgalmazták.

Éppen ezért nem is kell komoly technika alá, hogy tegye a dolgát, és elvigyen A pontból B pontba. Persze az továbbra is érthetetlen számomra, hogy miként lehet egy autó egyszerre kemény és instabil, de valószínűleg nem kanyarvadászatra vesz ilyet, aki 2022-ben emellett teszi le a voksát. Ha így lenne, van választék bőven: a Használtautó.hu kínálatában jelenleg 285 darabot hirdetnek érvényes műszakival. A menetképes, de sanyarú sorsú, ütött-kopott példányok már 100 ezer forint környékén elvihetők, de a kínálat tetején az alig futott, újszerű darabok is megállnak félmillió környékén. A legdrágább ilyen Swiftért a cikk készültekor 970 ezer forintot kérnek, ám az adott autónál szebbeket is találni fele ennyiért a képek alapján. Lényegében tehát itt egy kvázi az elpusztíthatatlanság szintjéig megbízható, félmillióért újszerű állapotban kapható autó, ami még csak nem is 25-30 éves. Hol a csapda? Sokan presztízskérdésből, vagy a rossz emlékek miatt nem veszik meg ezeket, lássuk be, sokaknak "kínos" Öregswifttel járni. A másik, hogy a típusnak nagyon rossz híre van ütközésbiztonság terén. Itt viszont ismét felmerül a kérdés: lehet-e egy 1988-ban először gyártásba került, az akkori kor biztonságának tökéletesen megfelelő 680–910 kg tömegű autót a 2003-ban elvártakkal összevetni.

Az, hogy mi Magyarországon 2003-ig gyártottuk a modellt, még nem teszi 2003-as technológiává.

Akkor mi, Közép-Európában ezt tudtuk olcsón gyártani, és az eladások alapján rengeteg magyarnak meg is felelt. Minden bizonnyal gyártottuk volna tovább is, de az EU-csatlakozás olyan - egyébként teljesen jogos - követelményeket állított az új autók biztonságával és felszereltségével kapcsolatban, amelyeket ez a Swift nem tudott teljesíteni. Ahol nem volt ilyen szabályozás, ott életben is maradt, Kínában 2015-ig, Pakisztánban pedig 2016-ig gyártották a modellt. De térjünk vissza erre a konkrét autóra, amit nagyon nehéz elhelyezni a már említett kínálatban. Ha csak körbejárom, beleülök és vezetem, akkor gond nélkül a legjobbak közé sorolnám, hiszen tényleg nincs baja. A motorja erős, a futóműve feszes és stabil pont olyan, amilyenek lennie kell, a külső és belső állapota egyaránt kiemelkedő. Egyedül a kormány középállása nincs meg, de ettől még az autó nem húz semerre, szépen fut, ezt köztudottan alig pár perc orvosolni. Csak sajnos én tudom, amit egy potenciális vevő nem biztos, hogy észrevenne, ha nem mondják. A motorháztetőt felnyitva a jobb első torony a leginkább árulkodó, ez az autó bizony rommá volt törve, és konkrétan a halálból mentették meg. Hogy mi történt pontosan, annak két verziója van. Az első a tulaj beszámolója, eszerint egy traktort előztek országúti tempónál, aki mindenféle irányjelzés nélkül kifordult eléjük balra, így telibe találták. A másik verzió a helyszínelőké: mivel nem volt fedélzeti kamera az autóban, ezért nem lehet bizonyítani, hogy indexelt-e a traktoros, így a körültekintés nélkül előző suzukis a felelős a történtekért. Szerencsére a katasztrofálisnak mondott utasbiztonság ellenére is alig pár karcolással megúszták a balesetet.

Részben emiatt is született meg a döntés: ha az autó menthető, akkor rendbe kell rakni.

Szerencsére ehhez a modellhez mindent kapni, a karosszériaelemeket bontottan, a sérült tartórészeket pedig utángyártottként szerezték be hozzá, ráadásul - csodával határos módon - lakatost is sikerült keríteniük, aki bevállalta. Ha még menthető a jármű, akkor hatalmas előnye a régi technikának, hogy könnyű szakszerűen javítani, a modern autók vegyes anyaghasználata (acél, alumínium, műanyag, stb.) és egyes esetekben különleges összeillesztési technológiái (szegecselés, ragasztás, stb.) könnyen lehetetlenítik el a jármű gyári színvonalúra történő újjáépítését. Itt viszont ilyesmiről szó sem volt, a Swift alig pár hónappal a baleset után már ismét az utakat rója. A klíma még hiányzik az orrából, de eddig a pontig mindösszesen 250 ezer forintból állt össze az autó. Tekintve, hogy a légkondi akár további 100 ezret is kérhet, a teljes javítás megközelíti majd az autó értékét, már persze beleszámítva, hogy rommá volt törve, és így vesztett a reális eladási árából. A végtelenségig lehetne gondolkozni, vagy akár vitázni is, hogy megérte-e megmenteni egy ilyen csekély értékű autót, ám közel sem biztos, hogy a javítás árából bármit tudtak volna venni a Swift helyett, ami megbízhatóan elgurul A pontból B pontba a mindennapi használat során. Ott van viszont a biztonság szempontja is, nem csak anyagi téren kell nézni egy ilyen komoly helyreállítást. Reméljük, hogy sohasem derül ki, de állítólag most is tudja az autó, amit a baleset előtt tudott, és ez a tulajnak elég.
Hirdetés
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2022.02.09. at 19:40
    Permalink

    Egyre több helyen olvasom, hogy a Swift ugyanolyan biztonságos , mint a kora beli társai.
    Tessék már összehasonlítani az oszlopokat , ajtókat, motortér , csomagtér nyúlványokat egy másik típussal!!
    Volt 2002- es Swiftem meg 93- as B Corsám.Ég és föld.Miért kell hülyeséget írni?
    Amúgy a Swift fenntartásban és megbízhatóságban verhetetlen.

    • 2022.02.09. at 21:22
      Permalink

      Amint a a cikkben is írva van, 1988-ban jelent meg. Tehát öt évvel a B Corsa előtt, nem mondom, hogy az A Corsával kéne összevetni, mert az már akkor hat éves modell volt, de valahol a kettő közt van az igazság.

Vélemény, hozzászólás?