A húsos hátsó kerekek viszik át a több mint 1000 lóerőt az útra, gyorsulási versenyeken is indul az IS
Korának legkisebb Lexusaként lépett piacra az első IS, amely nem titkolt módon az E46-os BMW babérjaiból kívánt elcsenni néhány darabot. A terv annak ellenére sem vált be, hogy valódi vezetési élményt adó és megbízható szedán illetve kombi született. Ebből a nemzedékből nem készült olyan sportváltozat, ami labdába rúghatott volna az M3-mal, de szerencsére a Toyota akkori motorjai jól bírják a teljesítménynövelést, így utólag akár extrém mennyiségű lóerő is kicsalogatható a blokkokból.
A vezérlés táncában átlátszó plexin át lehet gyönyörködni, a motor literteljesítménye 366 lóerő
Az autót gyárilag a 2JZ-GE háromliteres sorhatossal szerelték, tuningmentes állapotában 220 lóerőt ereszt a hátsó kerekekre. A dinamikus IS-sel nem elégedett meg a tulajdonos, inkább egy aszfaltszaggatót készített a középkategóriás autóból. Ugyanennek a motornak a turbós változata került a géptető alá, a jó tuningolhatóságot maximálisan kiaknázva. A teljesítmény pontosan az ötszörösére nőtt, így most 1100 lóerővel lehet gazdálkodni. A blokk nem csak turbót, hanem erősített dugattyúkat, szelepemelőket és módosított szívórendszert is kapott az átépítés során
A motor 8800-as fordulatszámig pörgethető, a jelenlegi turbófeltöltővel még plusz 100 lóerőt lehetne előcsalogatni, ha kevésnek bizonyulna az 1100
A külsőn csak annyit módosítottak, amennyit a műszaki oldal megkívánt. Elől az olajhűtő árulkodik, hátul pedig a húsos kerekek keresik a tapadást. A Lexus hármasban futja meg a 250 km/órát, a négyes 280 km/óráig elég, a végsebességről nincs adat, de borítékolható a 300 feletti tempó. A tulajdonos gyorsulási versenyekre hordja az autót, ahol - érthető módon - kevés ellenfele akad.
