Vajon itthon is sikeres lesz a kínai piac egyik kedvenc autója?

Kicsit sajnálom, hogy hozzánk nem Seagull néven érkezett a BYD kisautója, meg úgy egész Európába, de hát bizonyos piacokon a sirályokhoz nem úgy viszonyulnak mint itt, hanem zavaró, lopkodó madaraknak tartják őket. Persze a Dolphin Surf sem kevésbé vagány név, és ugyanúgy utal arra, hogy az autó az "óceán" sorozat tagja. Habár a formája kicsit élesebb, mint a társaké, gondolok itt a Dolphin, vagy a Seal modellekre, viszont ez jól áll neki. Hallottam olyan véleményt is, amely szerint szemből egy összenyomott Lamborghinire hajaz. És való igaz, meg is nézik a járókelők, számomra úgy tűnt, hogy tetszik az embereknek az egy centi híján 4 méter hosszú masina. Ugyanígy egyetlen centi hiányzik az 1,6 méteres magassághoz, míg a szélessége 1,72 méter szóval egy picit a keskeny és magas japán kei carokra hasonlít, de csak egy kicsit. Mert valójába egyáltalán nem túl keskeny és nem túl szűk a hátul is vagány - légterelővel és teljes szélességben végigfutó fénycsíkkal - megrajzolt autó. Elöl kényelmesen elfér egymás mellett két átlagos termetű felnőtt, egyáltalán nem kell félni, hogy összeér a válluk. A fejtér pedig kimondottan tágas, hátul is, és ez menti meg azokat a felnőtteket, akik hátul akarnak utazni, hiszen itt azért már a kategóriában megszokott, kevés lábtér áll rendelkezésre. De ez egy városi autó, így nem is vártam tőle többet ,a rövid távokra, amelyekre való, mindenképp elegendő kényelmet nyújtanak az ülések elöl és hátul.  A csomagtér pedig alapból 308 literes, ami teljesen jó érték, ráadásul 1 köbméteresre bővíthető.   Az anyaghasználat érezhetően olcsóbb, mint a nagyobb BYD-modellekben, de semmi sem kellemetlen tapintású. Az ajtóburkolatok, a műszerfal szépen megrajzolt, egyszerű felépítésű. Kellemes a szemnek, gyorsan otthonosan érzi magát benne az ember. A kormánykerék fogása kitűnő, a 7 colos digitális műszeregység könnyedén leolvasható, illetve nem maradt ki az elforgatható érintőképernyő sem, amelynek 10 colos felületén lehet barangolni a menürendszerben. Ami továbbra is más logikával épül fel, mint a nyugati gyártók termékeiben, de ettől sem rosszabb, sem jobb nem lett, egyszerűen csak meg kell szokni. Például azt is, hogy a klímában nem látszik a pontos hőfok, csak a hideg-meleg skála. Ilyenkor azért felmerül bennem, hogy mire fel a digitalizáció, hiszen ezt egy tekerőkapcsolóval is lehetett 20 éve. Ugyanakkor pirospont a fizikai gombokért,  amelyek forgótárcsákra emlékeztetnek, és néhány hasznos funkció kezelésére szolgálnak (illetve az egyik maga az irányváltó), habár ezeknek a funkcióknak a piktogramját élénkebb színnel kellene felfesteni, mert a szürke háttéren nehezen leolvashatók. Nincs frunk az autó orrában, bár nem tölti ki teljesen a teret a 156 lóerős villanymotor, ami a 225 Nm forgatónyomatékot az első kerekekre juttatja. Ez a városi közlekedésben igazi kis ágyúgolyót csinál az autóból, de még autópályára is elegendő, bár ott nagyon megugrik a fogyasztás. Kis termete miatt könnyű vele tekeregni a városi forgatagban, jól érezhetőek a sarkai, de hátrafelé a kilátás nem annyira jó, viszont a 360 fokos kamera megoldja ezt a problémát. Elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros a futómű, ne várj csodákat tőle, ez egy célszerszám. Úgy vélem egyre inkább ráéreznek a BYD-nél az európai rugózási igényekre, mert a Dolphin Surf már közel jár az ideális egyensúlyhoz, hogy ne legyen se túl feszes, se túl lágy, viszont a kormányzás nagyon steril. A 43,2 kWh kapacitású LFP akkumulátor papíron akár 322 kilométeres hatótávot is tud, de a mostani dermesztő, téli időszakban fűtéssel ennyit semmiképp nem képes elmenni. Kíváncsiságból - és lehetséges rejtett mazochizmusból - mértem egy fűtés nélküli és egy fűtött 100 kilométeres vegyes fogyasztást is. Nos, fűtés nélkül 17,3 kWh/100 km jött ki a pontos mérés alapján, míg fűtéssel 23,5 kWh/100 km. Egyik esetben sem érte el a 300 kilométert a valós hatótáv, de itt igazából újra el kell mondanom, hogy egy ilyen városi villanyautónál ez szerintem nem probléma. Főleg akkor nem, ha otthon is tudja tölteni a tulaj. Én nem tudtam, szóval az utcai oszlopon 10 kilowattal csorgott bele az áram, de ha kell tud villámtöltőn 85 kilowattal is tud, amellyel 30 percre csökken a 30-80%-os töltés, ami amúgy körülbelül 4 óra, oszlopról, ha nagyon lemerítettük és 100%-ra akarjuk feltolni. Szóval összességében ez egy kedvelhető városi rohangálós villanyautó, az egyetlen baj csak az, hogy a Kínában sokáig az eladási listák élén álló modell nem tud eljutni Európába olyan kedvező árcédulával, ami a kínai vásárlókat csábítgatja. Legalábbis egyelőre nem, aztán majd meglátjuk, hogy a szegedi gyárban ezt gyártják-e vagy mást. De nem kerülgetem tovább a forró kását, a Dolphin Surf ára 8 millió forintról indul, a nagy akkumulátoros, gazdagon felszerelt változatért pedig alaphangon 9,9 millió forintot kérnek. Ez sajnos nem az az ár, amellyel itthon az utcakép szerves részévé válhat az autó, ám a céges autókra vonatkozó állami támogatás még mindig igényelhető, ami egy kicsit segítheti az eladásokat. Ennyi pénzért természetesen nagyon jól felszerelt, megkap minden fontos vezetősegédet, amelyek közül az éberségfigyelő túl szigorú. Ha itthon is betudna menni az ára a B-szegmensű, belső égésű motoros modellek alá, akkor biztosan nagyot lendítene a magyar autópark zöldítésén.