A mazsolák és az önjelölt Torettók harca: kié valójában a belső sáv az autópályán?

Rengeteg időt töltök a hazai autópályákon, az M5-ös lényegében a második otthonom. Külföldön is rendszeresen autópályázom, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Németország, Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Szerbia, Románia, Bulgária, gyakorlatilag minden irányban bejártam a környéket, így viszonyítási alapom is akad. Nemrég Kecskemét és Budapest között azonban olyan dolog történt, ami miatt most újra billentyűzetet ragadok, hogy az autópályás közlekedés biztonságáról írjak. A hazai gyorsforgalmi utakon ugyanis egy dolog állandó: a Csillagok háborújában a birodalmi flotta és a lázadók vadászgépei nem küzdöttek annyit - és olyan intenzíven - egymással, mint amennyi őrült harcot látok a belső sávért, teljesen feleslegesen. Mindeközben rengetegszer találkozom olyan sofőrökkel is, akik mintha tartanának a belső sávtól, és annak is elsőbbséget adnak, aki még el sem indult otthonról, illetve akár veszélyes helyzeteket előidézve menekülnek vissza a kamionok közé, ha valaki nagyobb tempóval érkezik mögöttük. Ezekkel a problémákkal kapcsolatban szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba annak reményében, hogy a tapasztalataim segíthetnek mindenki számára jobbá és biztonságosabbá tenni az autópályás közlekedést Magyarországon. Bár ez a cikk nem a sebességről és sebességhatárokról szól, de mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az autópályán csak akkor tudsz biztonságosan és stresszmentesen haladni, hogyha megfelelő tempóval közlekedsz. Ez a külső sávban tartósan cammogva az előtted haladó kamion sebessége, ennek hiányában navigáció szerint 92 km/h, az óra szerint - annak pontosságától függően - 95 és 100 km/h közötti tempó. Ezzel szemben a belsőben legalább 110 km/órára, de inkább 130 km/órára célszerű gyorsítani, egyrészt azért, hogy a 90 km/órával haladó kamionokat megfelelő sebességkülönbséggel tudd előzni, másrészt pedig, hogy a mögötted érkezőknél se haladj lényegesen lassabban, ne legyen 30-40 km/órás sebességkülönbség köztetek. Mindezt természetesen egyéb sebességkorlátozó táblák hiányában kell érteni. Ha részletesebben is kíváncsi vagy arra, hogy a tapasztalataim alapján miként érdemes megválasztani a tempót az autópályán a lehető legbiztonságosabb és leginkább stresszmentes közlekedéshez, illetve hogy ennek mi az oka és a logikája, akkor ajánlom figyelmedbe egy korábbi, ide kattintva elérhető cikkünket a témában. Visszakanyarodva a sávokhoz, először röviden térjünk ki a legfontosabb ide vonatkozó KRESZ szabályra, a jobbra tartási kötelezettségre. Településen belül nincs ilyen megkötés, vagyis párhuzamos közlekedésre alkalmas útszakaszon bármelyik sávban szabályos folyamatosan haladni, így akár a belső sávban is "felejtheted" magad, illetve a külső sávban is haladhatsz gyorsabban a tőled balra közlekedőknél, megfelelő körülmények között "előzhetsz" jobbról. Ilyen az autópályán nincs. Az autópályán a másik mellett elmenni csak balról lehet, a belső sávban, és kész. Sokkal érdekesebb kérdés viszont, hogy kinek van elsőbbsége, ezt pedig két részre bontva a legegyszerűbb elmagyarázni. Ha sávot szeretnél váltani, akkor annak, aki a másik, általad célzott sávban halad, hogyha pedig a sávodban szeretnél maradni, akkor neked.

Magyarul amikor megérkezik mögéd a gyorsabban haladó jármű, akkor hiába villog, hiába dudál, hiába halad néhány centire az autód mögött, nincs elsőbbsége.

Ugyanígy, hogyha egy előzéshez sorolnál be a belsőbe, és még biztonságosan, a mögötted érkező autó hirtelen fékezésre kényszerítése nélkül beférsz, és be tudod fejezni a sávváltást, mielőtt utolér, akkor sincs elsőbbsége, annak ellenére, hogy gyorsabban halad nálad. Ennek azonban egy feltétele van: hogy legyen a külsőben, akit előzöl. Ha elfogynak mellőletek a teherautók, akkor bizony vissza kell menned, és el kell engedned a mögötted türelmetlenkedőt, akkor is, hogyha szerinted elég gyorsan haladsz. Ezt az egész cikket egyébként egy Szeged-Kecskemét, majd néhány nap múlva egy Kecskemét-Budapest autópályázás váltotta ki belőlem. Szabadságon voltam, illetve a gyerek délutáni alvását az autóútra időzítettük, így gyakorlatilag végtelen idő állt rendelkezésre, ezért úgy döntöttem, hogy a megszokott 130 helyett 100-110 km/órával teszem meg ezeket a szakaszokat. Így azonban jóval több közlekedővel kerültem kontaktba, nagyjából megduplázódott a stresszes és/vagy veszélyes szituációk száma, illetve rengeteg olyan autóssal találkoztam, aki láthatóan nem tud biztonságosan autópályán közlekedni. A leglátványosabb egy narancssárga crossover sofőrje volt, aki közvetlenül előttem hajtott fel az autópályára Kecskemétnél. Mivel én rögtön 110 km/órás tempóra álltam rá, azonnal távolodni kezdett tőlem, csak az autó különleges színe miatt jegyeztem meg. Néhány perc múlva azonban elhaladtam mellette, amíg ő egy kamion mögött ragadva tötymörgött, minimális, gyakorlatilag életveszélyes követési távolsággal, balra villogó irányjelzővel. Biztonságosan, sőt, kényelmesen befért volna elém, de nem jött. Mögöttem csak a távolban közeledtek autók, utánam is kényelmesen kifért volna, de ekkor sem kezdett bele az előzésbe. Elsőre azt hittem, hogy csak kint maradt az index, ám néhány perc múlva ismét elhaladt mellettem a belsőben, majd ugyanezt még négy alkalommal ismételtük meg Budapestig, végül két autónyi távolságban álltunk a dugóban a Gyáli úton. Én végig teljes nyugalomban haladtam, kényelmes üléspozícióban, biztonságban és takarékosan, gyakorlatilag folyamatos 110 km/órával. A crossover sofőrje viszont minden alkalommal, amikor elhaladtam mellette, a kormányra hajolva, a tükörben a mögötte lévőket tartósan vizslatva, félelmetesen közel egy előtte haladó kamionhoz, láthatóan teljes stresszben rettegett, pedig 130 km/órával szeretett volna haladni. Ha te is szoktad magad így érezni az autópályán, akkor neked kimondottan hasznos lehet, ami most következik. A legfontosabb, hogy megtanuld, mi a biztonságos távolság az adott helyzetekben, ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy jó helyre nézz, megfelelő helyről gyűjtsd az információt. Utasként én a legtöbb esetben onnan ismerem fel a tapasztalatlan autópályázót, hogy közvetlenül az autó elé figyel, ami egyrészt jóval stresszesebbé, másrészt jelentősen veszélyesebbé teszi az autópályázást. A gyorsforgalmi utakon ugyanis a helyes pont, amit a szemeddel tartanod kell, a horizont és az autópálya találkozása. Ameddig csak ellátsz a pályán, neked azt látnod kell és előre kell tervezned. Hogyha egy kamionhoz közelítesz, akkor nem néhány méterre tőle, már 90 km/órára lassítás után kell elgondolkoznod az előzésén, hanem jóval előbb, akár 5-6 kamionnyi követési távolságnál, több száz méterrel előre keresned kell a helyet a belső sávban, ahová besorolhatsz az előzés idejére, és inkább gyorsításban érdemes gondolkoznod, mintsem lassításban. Félelmetesnek hangozhat gyorsabban menni, ám hogyha ettől a hátulról érkezők hozzád képest lassabbá válnak, az meglepően sok stresszt vehet le a válladról. Itt jön a képbe a másik fontos információforrás, az oldalsó tükrök. Az autópályán ugyanis aki előtted halad, az jó eséllyel távolodik tőled, vagy nagyon lassan, kiszámíthatóan közeledik, emiatt vagy nem kell vele foglalkoznod, vagy bőséggel akad időd számolni az esetleges teendőkkel. Hátulról azonban a nálad gyorsabban haladók érkeznek, akiket kizárólag a tükrökben láthatsz, és bizony rájuk is tudnod kell reagálni főleg egy esetleges sávváltás közben, vagy egy előzés során.

Éppen ezért fontos, hogy helyesen legyenek beállítva a tükrök, ne kelljen előre-hátra hajolgatnod, hogy lásd a mögötted haladókat, hanem a nyugalmi pozíciódból is figyelni tudd a mögötted érkezőket.

Ha kezdőként nehezedre esik felmérni a hátulról érkezők tempóját, akkor íme egy jó fejlesztési mód: kisebb forgalomban gyakorolva, amikor nem halad előtted senki, vagy nem közeledsz az előtted haladóhoz, vegyél fel egy állandó tempót a külsőben és kezdd el a szokásosnál gyakrabban figyelni a balos tükröt. Amint meglátsz egy közeledő autót, tartsd rajta egy pillanatig a szemed, hogy lásd közeledni, majd irányítsd vissza a tekinteted előre, és kezdj el magadban számolni. Ezt követően néhány másodpercenként pillants vissza, hogy mennyivel került közelebb az autó, és akkor hagyd abba a számolást, amikor elhalad melletted. Az első 5-10 "végigszámolt" autó után adj hozzá még egy lépést: a közeledés mértékéből próbáld megbecsülni, hogy meddig fogsz tudni elszámolni, mire utolér. Hogyha pedig már szinte mindig pontosak a megérzéseid, akkor elkezdheted a gyakorlatban is használni a tudást: ha például a sávváltásod ideje alatt általában háromig számolsz, a mögötted haladónak pedig legalább 6-8 egységnyi idő kell még, hogy utolérjen, akkor itt az ideje kitenni az irányjelzőt és besorolni elé. A lényeg, hogy nem kell 90-re lassítanod a kamion mögé a külsőben, csak mert messze a tükörben már látod jönni a valamelyest gyorsabban haladót, hanem egyszerűen kirakod az irányjelzőt, gyorsítani kezdesz, és és sávot váltasz. A gyorsabban érkező fél részéről pedig hiába a türelmetlenkedés, a fénykürt, vagy legrosszabb esetben a dudálás: amíg az "útban lévő" autó gyorsabban közlekedik a szélső sávban haladóknál, addig hová menjen vissza? Be a kamion kerekei alá? Na ugye! Nyilván, ez egy társas játék, én ilyen helyzetekben előzés közben is igyekszem valamelyest növelni a sebességem, hogy a mögöttem közlekedő is lássa, hogy észrevettem és próbálom segíteni, illetve amint beérek az utolsó előzött kamion mellé, már rakom is ki az irányjelzőt jobbra, hogy a mögöttem várakozó is tudja: mindjárt szabadul. Így ő is nyugodtan felkészülhet az előzésre és nem kell tovább türelmetlenkednie. Hátul haladva pedig nem szoktam beleállni a másik autó fenekébe, egyrészt mert életveszélyes, másrészt mert nem segít, csak feleslegesen stresszel mindenkit. A cél előzés közben is a nagyjából egységes tempó tartása: úgy kell átsorolnod a belsőbe, hogy ne kelljen lassítanod, kicsit emelsz a tempón az előzés közben, hogy kevésbé legyél akadály a gyorsabban haladóknak, és akkor mész ki a külsőbe megint, ha tartósan tudsz ott tovább haladni, vagy ha el tudod engedni a mögötted feltorlódott autókat anélkül, hogy lassítanod kelljen és beragadj a kamionok közé. Ha pedig mégis beragadtál, akkor egy kicsit maradj le a kamiontól, így már a külsőben megkezdheted majd a gyorsítást, hogy könnyebben vissza tudj térni a belsőbe és minél előbb szabadulhass. Ráadásul a gyorsabban haladó autós szemszögéből sem érdemes hőbörögni, hogy te márpedig sietsz, és nem szeretnél mások mögött "állni" az autópályán, mivel ez egy hatalmas tévedés. Egy 110 km/órával haladó autós egy kamiont nagyjából 15-20 másodperc alatt előz meg. Még az 5 kamionból álló konvojt is letudja nagyjából egy perc alatt, tekintve, hogy kisorolnia és visszasorolnia csak egyszer kell. Persze, a pillanat hevében jóval többnek tűnik, és előfordul, hogy még az egy perc is számít, ám a legszebb az egészben, hogy még csak nem is veszítesz vele egy percet. Mivel - ahogy azt egy kamionokkal foglalkozó cikkben már kifejtettem korábban - nem állsz, csak lassabban haladsz. Így hogyha 130 km/óráról kell lassítanod 110-re, akkor a "végigtötymörgött" egy perc alatt mindösszesen 10 másodpercet veszítesz. Még hogyha valamilyen oknál fogva ennél gyorsabban közlekedtél volna, akkor is 15-20 másodpercről beszélünk. Mindezért ráadásul túlzás nélkül az életedet kockáztatod a követési távolság lenullázásával. Ez egy újabb hatalmas csapdája az autópályázásnak, hogy az emberi szervezetet nem tervezték 130 km/órás tempóra, így egyszerűen nem vagyunk képesek reálisan felmérni ennek a veszélyeit. Mivel a gyorsforgalmi utakon nagyjából ugyanolyan sebességgel haladsz, mint a többiek, így a szervezeted álló, vagy nagyon lassan haladó járművek sokaságaként érzékeli a környezetet. A hazai autópályákon a közlekedők nagyjából 90 százaléka nem tart megfelelő követési távolságot, így konkrétan a szerencsére bízza az életét. Önámítás ügyességről és reflexekről ugatni, az "én jobban vezetek a másiknál", vagy a "modern autókkal kell számolni, nem Trabantokkal" pedig egyszerű tagadás.

A fizika és a biológia törvényei egyértelműen kimondják: észlelni sem fogod, hogy fékezett az előtted haladó, mire megtörténik a baleset.

Profi versenyzői reakcióidővel, új gumival és száraz úttal számolva 130 km/h sebességről megállni nagyjából 85,66 méter, ebből maga a fékezés - tehát ahol minimális mértékben számít, hogy milyen autóban ülsz - 67,6 méter. Vagyis a reakcióidő alatt megtett út 18 méter, értsd: 4,5 autónyi távolság. Ennyit halad az autód, mire egyáltalán szóba kerülhet, hogy valamit csinálj: fékezz, kormányozz, satöbbi. Feltéve, hogy épp nem a rádióval, a telefonoddal, vagy mondjuk az agresszív fénykürtözéssel és dudálással voltál elfoglalva az utasaidnak káromkodás közben. 18 méteren keresztül teljesen tehetetlen vagy, te pedig 30 centire, a balos szalagkorlát mellé húzódva villogtatsz az előtted haladóra 10 másodperc előnyért. Ugyanígy a jobbról előzés művészete is komikus számomra. Félreértés ne essék, velem is előfordult már olyan helyzet, hogy valaki tényleg ok nélkül cammogott nálam lassabban a belsőben az M6-os egy kihaltabb szakaszán. Közel és távol más járműnek hírét sem lehetett hallani, én pedig a külsőben érkezve - hiszen nem volt senki, akit előznék - elhaladtam mellette jobbról. De amikor folyamatos kocsisor előzi a kamionokat 110 km/órával péntek este a hazafelé tartó magyar, román és szerb vendégmunkásokkal rogyásig zsúfolt M5-ösön, az egy teljesen másik bicikli. Előttem még nagyjából 10 autó halad azonos tempóval, majd a mögöttem érkező kisorol jobbra, hogy aztán egy jobbról előzés után alig férjen vissza elém a következő kamionig, majd amikor az előttünk haladó lehúzódott a szélsőbe, akkor nekiálljon lassabban haladni, mint amire az én tempomatom volt állítva az egybefüggő kocsisor utolérése előtt. Na ezen már tényleg csak nevetni tudok, hiszen semennyit sem spórolt, cserébe szabálytalan manővert hajtott végre veszélyes követési távolságokkal, aztán még engem is feltartott. Még ha a jobbról előzést követően gyorsabban is haladna tovább nálam, 1,3 másodpercet nyert nagyjából egy-másfél perc leforgása alatt. Nyilván nem azért tette ezt, mert ostoba, hanem azért, mert nem gondolkozott rendszerben, nem számolt utána, és ezáltal nem tudta helyesen felmérni, hogy megéri-e a kockázat, az extra stressz és a szabálytalanság az így szerzett "jutalomért", azért a bizonyos 1,3 másodpercért. Hab a tortán, hogy otthon racionalizálva majd biztosan azt mondják, amikor zombivá fáradva beesnek a lakásba, hogy a sok kicsi sokra megy, a Budapest-Szeged távon 15 percet spóroltak. Egyrészt, hogyha nem a saját vezetési stílusuk lassabb tempóra beállított változatához, vagy a nagymamájuktól látott korábbi, crossoveres példához mérnének, hanem helyesen, logikusan gondolkozva siettek volna, akkor még ennyi sincs a nyereség. Másrészt a megnövekedett stressz és az extra figyelem, ami a sűrű forgalomban manőverezéssel jár, jóval többet vesz el a megspórolt 15 percnél. Amióta tudatosan, helyesen autópályázok, lényegesen kipihentebben érek oda a célállomásokra. Lehet tagadni, és azt állítani, hogy téged nem fáraszt jobban, ha nyomod neki és cikázol a tömegben, de mivel ember vagy, ezért ez egyszerűen nem igaz.   Összegezve tehát nincs igaza a türelmetlenül fénykürtözőnek, ahogy az előtte a belsőben 95 km/órával rettegő forgalmi akadálynak sem. A megoldás, hogy az autópályán mindenki próbáljon meg dinamikusan, folyamatos sebességgel, a lendületét megtartva közlekedni, és az alapján válassza meg a sávját és a sebességét, hogy miként nyerhet a legtöbbet mások aránytalan akadályozása nélkül. Ha többet nyersz, mint amennyit a másik veszít, akkor kezdj bele az előzésbe, ha viszont az elengedésével kevesebbet veszítesz, mint amennyit a másik nyerhet, akkor engedd el, hadd menjen. Ha pedig valaki téged akadályoz, akkor már messziről jelezz neki, időben vedd el a gázt, tarts megfelelő követési távolságot, és ne veszélyeztesd az életedet csupán azért a 10 másodpercért, amit valójában megspórolnál.