Merőben másként képzeltem egy közel-keleti ország közlekedési kultúráját, mint amit Szaúd-Arábiában tapasztaltam. Azóta sokkal ritkábban illetem rossz szóval a hazai állapotokat, pedig nem kérdés, itthon is bőven tudnánk miben fejlődni.
Kis túlzással a sétálóutca errefelé ismeretlen fogalom, a városközpontokban sem ritkák a 6-8 sávos utak
Bő egy évtizede még sokkal nehezebb lett volna bejutni Szaúd-Arábiába Európából indulva, mostanra viszont kinyílt a monarchia, hiszen az állam vezetése már készül az olaj nélküli jövőre, amelyben főként a turizmusra építenek. Ezen törekvés részeként lassan minden komolyabb sportágat magukhoz "édesgettek", ez alól pedig az autós szakágak sem kivételek. Volt itt már Formula-1, Formula-E, TCR World Tour, újabban pedig WRC is - erre indultam eredetileg én is. Akár egy külön cikket is megérne, hogy a szaúdiak mennyi pénz ajánlottak a rali-világbajnokság promóterének, így a próbafutam nélkül azonnal egy 10 éves szerződést kötöttek velük, de ezúttal nem ezen van a fókusz. Ha már ott voltam, természetesen szakítottam időt az ottani közlekedés tanulmányozására is, a konklúzió pedig több mint érdekes.
Egyes részek, főként Dzsiddában kísértetiesen hasonlítanak az Egyesült Államok metropoliszaira - nyilván nem véletlenül. Ebből kifolyólag a magas épületek ölelésében akár kétszer négy-öt sávos utak is futnak a város kellős közepén, amelyeket rendszerint ki is használnak. Ahogyan az USA-ban, úgy Szaúd-Arábiában is lehet a piros lámpánál jobbra kanyarodni, ezt pedig feltehetőleg sok turista nem tudja, mivel gyakorlatilag minden ilyen kereszteződésben angolul ki is van táblázva az információ. Aztán a főutakról letérve többségében pont olyan látkép fogad, ami alapesetben az európai ember szeme előtt megjelenik, ha Szaúd-Arábiára gondol: barnás vagy épp fehér vakolatú házak, pálmafák, poros autók.
Ha már autók: itt is erős az amerikai vonal, főként a General Motors által gyártott gépkocsikból (Chevrolet, Cadillac, GMC) rengeteget látni, de akadt néhány Ford is, míg Dodge Challengerből és Chargerből megszámlálhatatlanul sok volt. Ugyanakkor az eladási adatok azt mutatják, hogy volumenben a japán és dél-koreai autókból megy el a legtöbb. A különböző hajtásláncokat egyben számolva a Toyota Camry volt a legkelendőbb autó ottjártamkor, de a Hilux, vagy épp a Land Cruiser is népszerű alternatívák. Emellett nem meglepő módon olyan kiviteleket is értékesítenek errefelé, amelyek Európában csodaszámba mennének. Ilyen például a Yaris szedán változata, de a Hyundai i10-ből is készül nyújtott verzió. Utóbbi gyártó kínálatában található az Accent is, amely szintén slágermodell, vagy épp a nálunk ugyancsak nem forgalmazott Elantra és Sonata is.
Óriási különbség például Dubajhoz képest, hogy itt ritkák az utakon az eurómilliókat érő gépkocsik. Persze mindez nem jelenti azt, hogy nincsenek. Véletlenszerűen betértünk egy útszéli luxusautókat értékesítő kereskedésbe, ahol egymás hegyén-hátán álltak a különböző limitált szériás Ferrarik, Lamborghinik, de itt még akadt BMW, Porsche, vagy épp McLaren is. Az értékesítő elmondása szerint ezek a modellek azért nincsenek szem előtt, mert a helyiek féltik őket, ezért inkább a garázsban tartják őket.
Itt is találni a túlzó luxizásból, de nincs annyira szem előtt, mint például Dubajban
A helyi közlekedési morált szemlélve pedig mindez nem véletlen. Alapvetően kétféle csoportra tudnám bontani az utakon futó autókat. Az egyik felén tulajdonképpen nincs ép alkatrész, minden oldalról sérült valamilyen formában. A másik "tábor" pedig olyan, mintha még nem szállították volna le az adott példányt. Az ajtópanelek még ott a kis védőszivacs, a karcolékony elemeken a védőfólia, sőt egyik-másik kocsiban még az ülésekről sem veszik le, de a legdurvább talán az energetikai tanúsítvány a hátsó ablaküvegeken, amelyek errefelé pontosan ugyanúgy néznek ki, mint itthon például a hűtőké, csak itt értelemszerűen az adott modell üzemanyag-fogyasztása olvasható rajtuk.
Jogosan merülhet fel a kérdés, miért nem "bontják ki" az autóikat a szaúdiak. Itt jön képbe a gazdagság kérdésköre. Aki igazán vagyonos, még az sem hozza ki a ritka gépkocsiját a közutakra, inkább egy olcsóbb modellt vesz újonnan, viszont a "gyári állapotok" megtartásával jelzi a társadalomnak, neki bizony telik új autóra.
Inkább az olcsóbb autókat használják a helyiek, még akár akkor is, ha megengedhetnének maguknak drágább modelleke tis
A nagy óvatosság pedig nem alaptalan, ahogyan az sem a természeti erők hatása, hogy minden autó kisebb-nagyobb mértékben sérült. A csúcsidőszakban - ami a hőség miatt itt többnyire a kora esti órákban van - hatalmas torlódások alakulnak ki még a 8-10 sávos utakon is, errefelé pedig igencsak türelmetlenek az emberek - legalábbis számomra, mint külső szemlélő. Éppen ezért a gyorsabb előrehaladás reményében zokszó - és irányjelző - nélkül húzzák rá a többi közlekedőre a kormányt, aki vagy arrébb megy, vagy nem. Utóbbi esetben garantált az ütközés, de a kisebb koccanásoknál még csak ki sem szállnak, mintha semmi sem történt volna mennek tovább. Külön érdekesség, hogy ebben az időszakban a leállósáv is önálló sávvá változik, pedig ezt arrafelé még szigorúbban büntetik, hiszen átszámítva 87 ezer forinttól akár 175 ezerig is bírságolhatnak ezért.
Érdekesség, hogy a legtöbb közlekedési szabályt finoman szólva is "rugalmasan" kezeli a helyi lakosság, viszont a sebességkorlátozást a többség betartja - legalábbis Dzsidda környékén. Városban ez főként 40-60 km/óra, szélesebb utakon 70 km/óra, míg autópályákon 100-120 km/óra, de akad néhány szakasz, ahol a 140 km/órát is engedélyezik. Az óvatosság nem alaptalan, már 5-10 km/órás túllépésért is akár 50 ezer forintnak megfelelő bírság járhat. Traffipax pedig tényleg bárhol lehet, nem csak a városokban és környékükön, de az egyik nézői pontra tartva a sivatag kellős közepén is észrevettünk egyet az autópályán haladva.
Bár Szaúd-Arábia jóval nagyobb alapterületű ország, mint hazánk, az úthálózata mégis mintegy 50 ezer kilométerrel rövidebb, mint Magyarországé
Bár ahogy említettem, főként este és éjszaka nagy a forgalom, de nap közben is rengeteg autó található az utakon. Ez főként a tömegközlekedés teljes hiányának tudható be, amerikai mintára hatalmas területen fekszenek a városok, egyik végéből a másikba akár több óra is lehet az eljutás még autóval is. Emellett itt az autózás messze nem olyan drága mulatság, mint itthon, legalábbis az üzemanyagárakat nézve. Kis túlzással a 2 literes ásványvíz drágább, mint egy liter benzin, éppen ezért szó szerint szinte mindenhova autóval mennek a helyiek. A személyes kedvencem a gyorsétteremek autós kiszolgáló ablakait idéző "drive thru" bankautomata volt.
Viszonylag sok időt töltöttem a nagy sikerű GTA videójáték előtt, így a fentiekhez viszonylag könnyen tudtam alkalmazkodni (tudom kissé túlzok, de tényleg így éreztem magam a volán előtt). Ugyanakkor a folyamatos dudálást és villogást egész egyszerűen nem lehet megszokni, még több nap alatt sem. Az éjjeli csúcs kellős közepén is hajlamosak a helyiek ráfeküdni a dudára, illetve folyamatosan villogni, hiába van az előttük álló jármű is 5-6 gépkocsival a lámpa mögött. Emellett a fekvőrendőrök kihelyezése is több mint érdekes: akár az autópályák kezdetén-végén, a 100 km/órás tábla után néhány száz méterrel is lapulhat egy testes betonbucka, amelyet sem tábla, sem felfestés nem jelez előre. Emellett a gyorsforgalmi utak felhajtói is érdekesen vannak megoldva. A kétsávos út egyszer csak szétválik, de itt sincs semmilyen jelzés a helyes irányról. Éppen szemtanúja voltam egy ilyen helyszínen, amint az egyik autó menetiránnyal szemben hajtott fel a sztrádára. Minden bizonnyal nem ő volt az első és az utolsó, hiszen egy rendőrkocsinak azonnal harsant a szirénája, ahogy tud forduljon meg, de a járőr még csak utána sem ment. Gyakorlatilag az egyenruhás töltötte be a "behajtani tilos" tábla szerepét.
Ez sem ritka látvány Dzsiddában. A macskák különösen nagy tiszteletnek örvendenek itt, akár az éttermekbe is simán beengedik őket
Összességében érdekes volt megtapasztalni Szaúd-Arábia közlekedését, de hazudnék, ha azt mondanám, szívesen vezetnék ott minden nap. Ehhez képest Magyarországon a közúti jelzések egyértelműek, és néhány, magát törvényen kívülinek gondoló vezetőt leszámítva remekül szót értenek egymással az autósok. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy itthon minden tökéletes, mert akkor sosem történnének balesetek, de a közel-keleti kirándulás óta sokkal inkább meg tudom becsülni a magyar KRESZ-t - pláne azokat, akik még be is tartják.
